Leszoktassuk-e a gyereket az ujjszopásról? Ha nem, miért nem? Ha igen, hogyan? Nem fog ártani a gyerek fogának? Mit mond erről a fogorvos-természetgyógyász? Dr. Bán Marianna természetgyógyász-fogorvost kérdeztük az ujjszopásról, aki maga is érintett volt a témában.

Meddig szophatja az ujját egy gyerek?

Emlékszem, hogy nagyon sokáig szoptam a hüvelykujjam. Már iskolás voltam, mikor elmaradt. A testvéreim szintén ujjszopósak voltak. Mindannyiunk foga egészséges. Persze folyton ijesztgettek, hogy bekenik mindenfélével az ujjunkat, erre is emlékszünk. Akkoriban még nem volt patikai kence, amit erre a célra árultak. De volt számos ötlet. Bekenik zsírral, erős paprikával, kesztyűt húznak rá, és még sorolhatnám a szörnyűbbnél szörnyűbb ötleteket.

Azzal is ijesztgettek, hogy eldeformálódik a szájpadlásom, és hogy a fogaim majd kiállnak – ez nem vált be. Egyszer csak abbahagytam. Körülbelül 7 éves lehettem. Ez az időpont egybeesik az első 7 éves fejlődési ciklus végével.

Mit tanul erről egy fogorvos?

Fogorvosként én is tanultam, hogy az ujjszopás egy úgynevezett rizikófaktor bizonyos későbbi fogazati rendellenességek szempontjából. Itt azonban el kell mondani – amit tapasztaltunk többen is –, hogy nem minden szopizó fogai állnak előre. A koponya formája, az arckoponya csontjainak eredeti egymáshoz viszonyított helyzete, illetve a növekedés során létrejövő helyzetek személyenként más-más formát öltenek. Tehát van, aki eleve hajlamos az ilyen (vagy más) jellegű deformitásra-időszakosan vagy „véglegesen”. (Fogmeder csontok, szájpad csontok genetikus formája tér el az ideálistól.)

A fogak nem szilárdan ülnek a csontban – ezt használja ki a fogszabályozás is –, így tartós behatásra átépülés-lebomlás jön létre. Ehhez azonban tartós, napi több (min. 8) órás behatás szükséges. Ide kapcsolódik az is, hogy az erőbehatás megszűnése után megindul a visszarendeződés. (Ezért szokta a szakorvos „túlszabályozni”, majd „rögzíteni” a fogakat.) Tehát ha a kicsi a nem maradó fogait egy kicsit deformálja, az nem jelenti a maradó fogak deformitását is egyúttal.

Természet- és lélekgyógyász szemmel; mi van a jelenség mögött?

Az ujjszopásnak, úgy gondolom, nem csupán fizikai szerepe van. Nem csak egy nyugtató rossz szokás, amiről le kell szoktatnunk a gyermeket. Sok fogorvos állítja, hogy 4 éves kor felett már káros az ujjszopás. Én azt mondom, hogy nézzük meg a szokás spirituális hátterét is. A keleti tanok szerint a szájpadláson nagyon fontos pontok vannak, és nem véletlen, hogy a hüvelykujjával stimulálja a legtöbb kisgyermek.

Az ujjszopás a spiritualitást segíti

A hüvelykujj a koronacsakrával áll kapcsolatban, ez a fő kutacs területére esik, a fej tetején, és a gyerek 7 éves koráig nyitva van. Az első hét éves ciklusban a gyermek még erősen kapcsolódik a nem földi világhoz, de egyre inkább közelít ide, és körülbelül eddigre „földelődik” a lélek, és veszi birtokba a testet. Tehát a hüvelyk stimulálása reflexesen biztonságérzetet generál. Eddig a korig a gyerkőcöt élénknek titulált fantázia jellemzi, „képzelt” lényekkel, történésekkel, képzeletbeli barátokkal. Ez a téma messzire vezethet bennünket, de mindenképpen segíti a gyermeket, ha nem próbáljuk őt leszoktatni erről, lenevelni a „képzelgésről”, hanem elfogadjuk, hogy mást is láthat, mint amit mi.

A másik véglet is veszélyes, mely szerint a szülő „produkciónak” tekinti a gyermek képességeit, és belekergeti őt egy a figyelmet magára vonó hazugságfolyamba. A legjobb ezt természetesnek elfogadni, és ugyanígy kezelni.

A hüvelykujj reflexterápiája

A hüvelykujjon számos szerv reflexzónája kapott helyet: a felső légutak (orrüreg, gége, légcső, nyirokutak és -szervek stb.) Ez az a kor, amikor a gyerekek leginkább veszélyeztetettek a légúti vírusok, „bacik” által. Tehát a szopi egy nem akaratlagos reflexmasszázsnak is felfogható a megelőzés szempontjából. Az ujjszopós gyermekek általában kevésbé hajlamosak erre, még akkor is – vagy tán éppen azért –, ha a „koszos kezüket” veszik a szájukba, ellentétben a cumival, ami sterilizálható. A gerinc vetülete is megtalálható a hüvelykujjon, és a pici így is stimulálja a gerinc zónáját, különösen, amíg nem tud járni, tehát ebből a szempontból is jótékonynak tűnik a dolog.

Cumi vagy ujjszopás?

A cumi mindenképpen mű dolog, folyamatosan ott lóghat a gyermek szájában, míg az ujját általában csak akkor veszi elő, ha tényleg szüksége van erre a mechanizmusra. A cumit valóban könnyű lehet eldobni – ez is drasztikus beavatkozás a gyermek életébe, ám a korábban cumifüggő gyerekek szülei gyakran arról számolnak be, hogy a gyerek megtalálja a saját ujját.

Azt hiszem, nem szabad erőltetni a leszokást, előbb-utóbb a gyermek elhagyja magától is. Inkább meg kell nézni, mi van az elhúzódó ujjszopi mögött. Lényeges, hogy csak akkor tekinthető jótékonynak a folyamat, ha a gyermek nem állandóan az ujjával a szájában járkál. (Például elalváshoz szopja az ujját, ha elaludt, utána elengedi stb.) Ha mindig az ujját szopja, mindenképpen a lelki okokat kell megkeresni a folyamatos öngyógyító-önnyugtató igény mögött.

(Forrás: www.harmonet.hu)