Közismert, kedvelt csemege a mazsola, az édes szőlők aszalt változata. Előnye, hogy egész éven át használhatjuk, és nem csak süteményekben finom, hanem édesítésre is kiválóan alkalmas, természetes lehetőség a finomított cukor kiváltására. Az óvatosság azonban nem árt!

Felhasználás előtt például mindig vizsgáljuk meg, nem kénes-e a mazsolánk! A könnyebb eltarthatóság érdekében sajnos néhány lelkiismeretlen termelő és kereskedő kénezi a mazsolát, és ez káros az egészségre. Éppen ezért, elővigyázatosságból, a mazsolát meleg vízben alaposan mossuk át, majd áztassuk egy kicsit!

A mazsola talán a legnépszerűbb aszalt gyümölcs. Remekül lehet csipegetni, dióval keverve ízletes, süteményekbe, müzlibe, gyümölcsjoghurtba kiváló. Sós magvak közé keverve finom rágcsálnivaló. Több fajtája van (fehér, világosbarna, vörös és sötétszínű), a sötétebb héjú szőlőből származók egészségesebbek. Jó, ha tudjuk, hogy minél kevesebb a mazsola magja, annál drágább.

Ötletek a felhasználáshoz

A bontatlan csomagolású mazsolát száraz, hűvös helyen akár egy évig is eltarthatjuk. De ha már felbontottuk, tartsuk hűtőszekrényben, vagy tároljuk jól zárható üvegedényben. A mazsola a levegőn könnyen kiszáradhat, sőt meg is kukacosodhat, tehát ki kell dobni.

Mielőtt a mazsolát a süteménybe tesszük, forgassuk meg lisztben, így nem süllyed le a tészta aljára. Sokkal finomabb lesz a mazsola, ha felhasználás előtt egy napig rumba vagy borba áztatjuk, és úgy tesszük az édességhez.

Végül a mazsola egy kevésbé ismert tulajdonsága: úgy tartják, hogy rendszeres fogyasztása – káliumtartalmának köszönhetően – megakadályozza a kisebb ráncok, szarkalábak kialakulását. (Magas cukortartalma miatt azonban cukorbetegek csak óvatosan fogyasszák!)

A mazsola diétázók számára kiváló vasforrás! Amerikai vizsgálatok szerint a mazsola fogyasztása jót tesz a fogaknak és az ínynek. Baktérium- és vírusölő hatású, sőt gyulladásgátló anyagokat is tartalmaz.

Forrás: Családinet)

Néhány érdekesség a mazsoláról:

A mazsola a legelterjedtebb aszalt gyümölcs. A mag nélküli, dús gyümölcsállományú mazsola élvezetessé teszi a tésztafélék, rostdús müzlik fogyasztását, így segít az egészséges táplálkozásra való átállásban.

A mazsolaszőlőt Perzsiában és Egyiptomban már i.e. 2000-ben termesztették. Az aszalt szőlőt a Biblia is említi, Dávidnak – i.e. 1110 és 1070 között – egyebek mellett száz mazsolás kalácsot ajándékoztak. Az ókori görögök és rómaiak templomaikat díszítették mazsolával, sportesemények alkalmával pedig díjként osztogatták az értékes csemegét.

Az ismert mazsolaszőlő-fajták közé tartozik a halványsárga, magvatlan, a nagy magvú és az apró, fekete, mag nélküli. A természetes mazsolát úgy „készítik”, hogy a beérett szőlőt fürtöstől a tőkén hagyják, szárítják, aszalják, amíg a színe szürkésfekete vagy szürkésbarna lesz. A héja így meglehetősen vastag marad. A főként sütemények készítéséhez használt, világos színű aranymazsolát úgy nyerik, hogy a szemeket lúgba mártják, 2-4 órán át kén füstjébe helyezik, majd szárítják. A csak kénnel halványított mazsolát az aranymazsolához hasonló módon előkészítik, majd 3-4 órára napra teszik, végül a szárítást árnyékban, több héten át folytatják.

A csak lúggal halványított mazsolát kénezés nélkül napon vagy szárítóban aszalják. Ha hirtelen szárítják ki, a mazsola színe világos borostyánsárga vagy középbarna, az állaga pedig mérsékelten lágy lesz.