A gyógyító őseink által használt nyelvdiagnosztikának mára megmaradt csökevénye, amikor az orvos a nyelv lepedékességéről legfeljebb egy gyomorrontásra következtet. A nyelvvizsgálattal ennél pedig jóval több mindenről lehet tájékozódni: minden okhoz más „nyelvkép” tartozik.

A nyelv vizsgálatát általában nem önmagában használták betegségek diagnosztizálására, hanem a baj megállapítására szolgáló módszerek egyikeként. Egyik a sok közül. Ugyanis „egy jel nem jel” – tartjuk a mai napig is, tehát valamilyen betegség meglétének eldöntéséhez több jel jelenléte szükséges. A nyelvdiagnosztikát legtöbbször arra használjuk, hogy a tünetek okára megtaláljuk a választ.

Például: a székrekedés, mint tünet sok okra vezethető vissza. Ok lehet alulműködés, túlműködés, túlzott meleg, túlzott hideg.

Egy tünet – több ok

Elsőre furcsán hangzik, hogy ellentétes okok ugyanazt a tünetet okozhatják. Hogy könnyebben érthető legyen, íme egy példa. A vastagbél fontosabb feladatai közé tartozik a bélmozgás, a perisztaltika biztosítása és a folyadék visszaszívása.

Ha a feladatkör perisztaltika része alulműködik, akkor az eltávozni szándékozó anyag több időt tölt a belekben, több folyadék szívódik vissza belőle, így a tünet székrekedés lesz.

Ha a feladatkör folyadék-visszaszívás része működik kevésbé, akkor a perisztaltika távoztatja a még nem eléggé besűrűsödött béltartalmat – a tünet: hasmenés.

Ha a perisztaltika túlműködik, a tünet: hasmenés;
Ha a folyadék-visszaszívás túlműködik, a tünet: székrekedés.

További okok: a hideghatásra általában lassul a bélmozgás, a tünet székrekedés lehet. Túlzott meleg (láz) hatására több folyadékot veszítünk, tehát a tünet ismét székrekedés lehet.

A fentiekből látható, hogy önmagában a tünet megléte nem ad felvilágosítást az okokra. Itt jönnek a képbe a további diagnosztikai módszerek, például a nyelvdiagnosztika, amely segít megállapítani az okokat, hiszen mindegyikhez más „nyelvkép” tartozik.

Mit nézzünk a nyelvünkön?

A nyelv vizsgálatánál több mindent figyelünk.
1. Általános kép, a nyelv formája, alakja, a kiöltés erőssége, a nyelv fürgesége, hajlékonysága stb. A nyelven található szemölcsök fajtái, arányuk. A nyelv aljának erei, azok vastagsága, színe stb.
2. A nyelvtest képe, színe, szárazsága, nedvessége.
3. A nyelvbevonat színe, vastagsága, szárazsága, nedvessége, helye stb.
4. Az elváltozások helye a nyelven, mint reflexzónán. Ezek az elváltozások utalnak az eltérés helyére a testen belül.

(Folytatjuk)

Temesvári Gabriella
temesvarigabi@invitel.hu

(A szerző honlapjai: www.temesvari.mindenkilapja.hu, www.temesvarigabi.eoldal.hu, www.indafoto.hu/magocilla)