Néhány éve úgy döntöttem, megpróbálok olyan ételeket vásárolni, amelyekben nincs tartósítószer vagy egyéb E-betűs anyag. Elmentem kedvenc hypermarketembe, és olvasni kezdtem a címkéket, amit korábban sosem tettem. Egyik kedves terméket a másik után tettem vissza a polcra…

A legnagyobb megdöbbenést az jelentette számomra, hogy kenyeret sem találtam kemikáliák nélkül. Majdnem elsírtam magam, és az merült fel bennem: akkor most mit fogunk enni? Fájó szívvel persze, de kompromisszumra kényszerültem. Dolgozó nőként nem engedhetem meg magamnak, hogy mindent, amit megeszünk, magam készítsek el, de azért igyekszem minél kevesebb E-t tenni az asztalra.

Hogyan is indult el a „műételek” divatja? Egyrészt az ipari forradalom, másrészt pedig a női egyenjogúság volt a kiváltója. Miután nekünk, nőknek is jogunk lett 10-12 órákat dolgozni, természetesen nem jutott idő arra, hogy magunk süssük a kenyeret és főzzük a lekvárt. És jött a segítség… instant kávé, instant leves és konzervek képében. A dolgozó nők örültek, hogy az egész napos robot után pár mozdulattal vacsorát varázsolhatnak, és ezzel elindult az élelmiszeripar óriási sikerágazata.

Nem is lenne ez baj, ha a nagyüzemekben is használhatók lennének nagyanyáink főzési vagy tartósítási módszerei. De sajnos ez nem megy. Nemcsak, hogy lassú és költséges lenne, de nem is tudná biztosítani, hogy több százezer adag étel úgy készüljön el, hogy mindig ugyanolyan ízű és minőségű legyen. Arról ne is beszéljünk, hogy a termékeknek hosszú életűnek is kell lenniük, hogy minél tovább maradhassanak az üzletek polcain. És persze az is fontos szempont, hogy a termék minél olcsóbb legyen.

Eperízű fűrészporos joghurt

Mi hát akkor a megoldás? Sokáig legyen fogyasztható az étel? Használjunk vegyi tartósítószert! Nem szép az étel színe? Használjunk vegyi színezéket! Nem jó az íze? Használjunk vegyi aromákat és ízfokozókat… és sorolhatnám tovább.

Mára már olyan húslevesport árulnak, amelyben összesen nincs több 2 gramm húsnál. Hogy a felvágottak miből készülnek, abba jobb nem is belegondolni – aki húsfeldolgozóban dolgozik, sosem fogyaszt felvágottat… Az eperjoghurt sem mindig az epertől kapja az ízét – egy ausztrál fafajta fűrészpora kiválóan utánozza az eperízt.

Jól menő, bár kevéssé ismert, hatalmas cégek látják el ilyesmivel az élelmiszeripart. Ha többet akarnak tudni erről, olvassák el Hans-Ulrich Grimm: A leves hazudik című könyvét.

És nem csak a készételek és az ételízesítők vannak tele az egészségünkre káros kémiai anyagokkal, hanem az üdítőitalok – és persze a gyorséttermi ételek zöme is.

Szervezetünk, mint vegyszerraktár

Szervezetünk nincs felkészülve arra, hogy ennyi idegen kémiai anyagot „kezeljen”. Amit tud, azt hatástalanít, amit nem, azt a zsírsejtekben tárolja. És minél több idegen anyag szaporodik fel, annál gyengébb lesz szervezetünk ellenálló képessége, annál könnyebben leszünk betegek.