Ismerjük az okát annak, hogy miért nem javasolják a lelkiismeretes dietetikusok, életmód-tanácsadók az étolaj fogyasztását? Tévedés azt hinni, hogy azért, mert jobban hizlal a többinél. Az étolaj kalória- és zsírtartalma szinte teljesen megegyezik mondjuk az olívaolaj, vagy a kókuszzsír értékeivel. Egy másik fontos tényező az étolaj előállítási módja.

Az említett olajok 100 grammjában kb. 900 kcal van. Sajnos az étolaj és a kókuszzsír, valamint pálmazsír is nagyrészt telített zsírokat tartalmaz, ez az oka annak, hogy károsítják a keringési rendszert, és magas koleszterinszintet okoznak. A telítetlen zsírok sokkal egészségesebbek. Csakhogy van itt egy másik fontos tényező is, ez pedig az étolaj előállítási módja.

Az étolajat iparilag finomítják, hogy a napraforgómagból minél több olajat nyerhessenek ki. És mit használnak ehhez az eljáráshoz? Főként hexánt, ami a benzin és egyes ragasztóanyagok alkotórészeként használt oldószer. Emiatt ragad az étolaj, és mutatkozik lehetetlen küldetésnek lesikálni az edényekről.

Vajon mit tesz akkor a szervezetünkkel, az érrendszerünkkel? Bár a hexán robbanásveszélyes anyag és nagyon egészségtelen, de viszonylag olcsó, ezért nem helyettesítik más oldószerekkel. Ezután az étolaj derítési eljáráson esik át, ettől lesz a színe teljesen átlátszó és vonzó, valamint ettől válik a termék hosszan eltarthatóvá, viszonylag semleges ízűvé.

Valószínűsíthető, hogy ezen vegyi eljárások és anyagok miatt okoz sokaknál azonnali hasmenést az olajban sült ételek fogyasztása még akkor is, ha az étolajat először használták fel.

Ha nem akarunk lemondani a napraforgóolaj fogyasztásáról, idegenkedünk az olívaolajok és egyéb, számunkra újszerű olajok használatától, akkor válasszunk hidegen sajtolt napraforgóolajat. Lehet, hogy az ára valamivel magasabb a boltokban kapható társainál, és nem megy vele a motor, ha a tankba töltjük (hála Istennek), de mindenképpen egészségesebb, hiszen nem vegyi eljárással nyerik ki a magvak olajtartalmát.