Akár egyéni diétánk is lehet, saját géntérképünk alapján. Az amerikai Stanford egyetem tudósai olyan gént fedeztek fel, mely azt befolyásolja, hogy testünk milyen mértékben tudja hasznosítja a zsírt vagy a szénhidrátot.

Géndiéta – táplálkozzunk génjeinknek megfelelően

A kutatás szerint egy év alatt azok a nők, akik a genetikai típusuknak leginkább megfelelő diétát alkalmazták, testtömegük 5,3 százalékával lettek karcsúbbak, míg azok, akiknél nem egyezett a típus a diétával, csak 2,3 százalékot fogytak. „A géndiéta nem más, mint egy olyan diagnosztikai eljárás, amely során az örökítő anyagot a páciens anyagcsere típusa alapján vizsgáljuk” – állítja Dr. Nagy Zsolt genetikai szakértő. Zsolt egyik páciense, Eleonóra két ok miatt szerette volna elkészíteni a genetikai térképét. Rettegett a családban előforduló betegségektől, illetve fogyókúrája miatt. A vizsgálathoz a páciens szájnyálkahártyájából vettek mintát. A géntérképezés gyakorlatilag az örökítő anyag szövegének egyénre szabott leolvasása. A genetikai leletet szakvéleménnyel és életmód tanácsadással együtt kapja meg a páciens. Eleonóra például nagyon örült, hiszen nem örökölte a családi kórokat, és csak a szokásos étkezési tanácsokat kell betartania: a cukrot és a fehérlisztet ki kell iktatnia az étrendjéből. Génjeink határozzák meg a magasságunkat és hajszínünket is. Ha a betegségeken túl az elhízásra való hajlam is genetikailag kódolt, akkor gazdagodtunk még egy módszerrel, hogyan faraghatjuk le fölös kilóinkat.

Edzés saját szintünknek megfelelően

A személyre szabott diétában és egészségi állapot felmérésben sokat segít, ha megállapítjuk fittségi szintünket és izomerőnket. Így, ha géntérképet nem is készíttetünk mindjárt, az edzőteremben vagy akár a szabad levegőn mégis személyre szabottan fogyhatunk és választhatunk saját szintünknek megfelelő edzést. Erőnk és fittségi szintünk jól jelzik egészségi állapotunkat, de honnan tudhatjuk, hogy fittek vagyunk-e? Az alap fittségi szint azt jelenti, hogy gond nélkül tudunk 20 percen át tempósan gyalogolni és közben még beszélgetni is tudunk. Ha erre képesek vagyunk, az azt jelenti, hogy szívünk és tüdőnk elég erős, hogy hatékonyan pumpálja a vért testünkbe, ez a minimum, amire szükségünk van az aktív élethez. Ha nem vagyunk képesek erre, szívünk nem dolgozik megfelelően, ez pedig fokozza a megbetegedés kockázatát. Fittségünket fokozatosan növeljük, a legjobb módszer erre a szakaszedzés. Sétáljunk tempósan egy percig, majd kicsit lassabban még tíz percen át. Fokozatosan növeljük az időtartamot és az intenzitást (beiktathatunk emelkedőket is), amíg el nem érjük a kívánt fittséget.

Az izomerő felmérése

Izomerőnket úgy mérhetjük, hogy egy szék elé állunk terpeszállásban. Lassan üljünk le, majd mielőtt fenekünk a székhez ér, lassan álljunk fel. Ha ezt a gyakorlatot 90 másodpercen át tudjuk ismételni, erőnlétünk kitűnő, ha 60 másodpercig, akkor jó, 30 másodperc viszont rossz eredményt jelent. Ez a teszt a szervezet legnagyobb izomcsoportjainak, a comb és a fenék izmainak erejét méri. Amennyiben ezek az izmok nem elég erősek, nő a térdre és a hátra nehezedő terhelés, amely hosszútávon sérüléshez és fájdalomhoz vezet. Rossz eredmény esetén ismételjük sokszor a gyakorlatot, hogy izmaink erősödjenek. „Már ahhoz is izomerőre van szükség, hogy felálljunk és leüljünk, vagy hogy ki- és beszálljunk egy autóba, így nagyon fontos, hogy öregkorunkig fittek maradjunk” – nyilatkozta a Daily Mailnek Alison Rose, a Leeds Metropolitan University sportsérülésekkel foglalkozó ambulanciájának gyógytornásza. Ennél komplexebb felméréseket is végezhetünk személyi edzők, edzők segítségével és dietetikus, táplálkozási tanácsadó segíthet egyéni diétánk kialakításában.

A testsúly és fittség karbantartása

Lefogyni kemény munka, de az elért testsúlyt megtartani még nehezebb lehet. Bár mindenki más és más szinten van, és másokhoz hasonlítani magunkat nem mindig szerencsés, némi tájékozódási pontot adhat, ha tudjuk, mi az a minimum mozgás, ami segíthet formában maradni. A Harvard Egyetem kutatói azt vizsgálták, mennyi fizikai aktivitás szükséges a középkorú nők számára, hogy elkerüljék a korral együtt járó hízást. Kiderült, hogy a napi egy órányi mérsékelt intenzitású mozgás, például a tempós séta, a kényelmes tempóban történő biciklizés, a társastánc vagy a gyermekekkel való játék meggátolta, hogy a nőknél bekövetkezzen a három év alatti több mint 2,5 kilós hízás. Ugyanez igaz a félórás intenzív mozgásra, például a futásra, a kocogásra és a gyors kerékpározásra. Az induláskor már súlyosabb nők esetében a mozgás azonban nem gátolta meg a hízást. Így jártak azok is, akik hiába voltak normál súlyúak, de heti hét óránál kevesebbet mozogtak mérsékelt intenzitással, olvasható a JAMA amerikai orvosi folyóirat március 24-i számában közzétett tanulmányban. A vizsgálatban összesen 34 079 egészséges nőt követtek nyomon 15 éven át, az átlagéletkor kezdetben 54 év volt. A résztvevők az eltelt 15 év alatt átlagosan 2,5 kilót híztak, a kutatók a táplálkozást nem vették figyelembe. „Nagyon nehéz lefogyni és meg is tartani ezt a súlyt, így bármennyit is mutat a mérleg, meg kell próbálni nem hízni tovább” – nyilatkozta a New York Times-nak Dr. I-Min Lee epidemiológus docens, a tanulmány vezető szerzője, kiemelve, hogy már bármennyi testmozgás jótékony hatású lehet. A fogyáshoz szükséges mozgás mennyisége pedig mindenkinél egyénileg változik.

(Forrás: Genetikai térképből személyre szabott diéta?, Csináld magad: ellenőrizd fittségi szinted!, Mennyi testmozgással előzhetjük meg a hízást?)