Allergiamítoszok – és a mögöttük álló igazság

Egyesek szükségtelenül kerülik a glutént, mások visszautasítják az influenza elleni oltást, mert tojásallergiájuk van, a CT-t, mert érzékenyek a jódra. Az allergiákról sok mítosz kering, néha még az orvosok is hisznek bennük. Dr. David Stukus, az ohiói Columbus gyermekkórházában dolgozó gyermekallergológus elhatározta, hogy utánajár ezeknek a hiedelmeknek.

Kutatásai alapján arra a megállapításra jutott, hogy számos, az allergiával kapcsolatos elgondolás nélkülözi a tudományos alapot, és rengeteg hamis információ kering az interneten. „Ha valaki csak a saját kereséseire támaszkodik, könnyen előfordulhat, hogy egy megbízhatónak látszó weboldal félrevezeti” – nyilatkozta dr. Stukus. A mítoszok fennmaradásának másik oka, hogy bár egyes hiedelmeket a tudomány már megcáfolt, a helyes információ még nem tudott elterjedni a hétköznapokban. Íme néhány a legáltalánosabb allergiamítoszok közül, és az igazság, ami mögöttük áll.

Mesterséges színezék-allergia

Számos tünetet, például a krónikus csalánkiütést vagy akár az asztmát is az ételekben használt mesterséges színezékek okozta allergiának tulajdonítanak. Gyakran még a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, az ADHD miatt is a mesterséges színezékeket okolják. Tudományosan azonban nem bizonyított, hogy ezeket a tüneteket a mesterséges színezékek okoznák. Sokan allergiásként jelölik meg magukat a hivatalos orvosi papírokban, ami erősen megnehezíti bizonyos orvosságok felírását, s így erősen módosulhat a számukra szükséges terápia hatása, ráadásul még többletköltséget is jelent.

Tenger gyümölcsei allergia és CT-vizsgálatok

Téves nézet, hogy a tenger gyümölcsei allergiában szenvedőkre negatívabban hat a jód, melyet a CT-vizsgálatoknál, a jobb képalkotás érdekében időnként kontrasztanyagként használnak. Ez a mítosz, kb. 40 évvel ezelőtt, éppen orvosi megállapítások alapján látott napvilágot. Egy 1975-ös vizsgálatban a kutatók megfigyelték, hogy a kontrasztanyagra rosszul reagáló betegek 15%-a a rákfélékkel kapcsolatos allergiát is jelzett. A kutatók feltételezték, hogy a rákokban és a kontrasztanyagban is jelen lévő jód a felelős. Ugyanakkor legalább ekkora számban jeleztek a betegek más élelmiszerekkel, például tejjel vagy tojással szembeni allergiát is.

„A jód nem okozhat allergiát, jelen van a mindennapi életünkben, a szervezetünkben és az asztali sóban is” – állítja Stukus. „A rákallergiás emberek egy speciális fehérjére allergiásak, amely a kontrasztanyagban nem is szerepel” – mondja. Egyes orvosok azonban máig hangoztatják ezt a mítoszt. Egy 2008-as kutatás szerint a radiológusok 70%-a rákérdez a betegeinél a rákallergiára, mielőtt kontrasztanyagot ad neki.

Allergiakeltő élelmiszerek és csecsemők

A Gyermekorvosok Amerikai Akadémiája 2000. évi irányelvei alapján általánosan elfogadott, hogy 12 hónapon aluli kisbabák nem kaphatnak bizonyos élelmiszereket, például csonthéjasokat és halat. A szervezet azonban, bizonyítékok hiányában, 2008-ban módosította irányelveit és úgy nyilatkozott, hogy a gyerekek már 6 hónapos koruktól kezdve fogyaszthatják ezeket az ételeket (feltéve, hogy nem áll fenn a fulladás veszélye). A 13 évvel ezelőtt lefektetett irányelvet azonban máig tovább követik az alapellátásban dolgozó orvosok és a nagy közönség is. Valójában pedig inkább arra vannak bizonyítékok, hogy a lehetséges allergén ételek minél korábbi megismertetése a kisbabával jót tehet neki és javítja a toleranciáját. Emellett az új irányelveket nem javasolt alkalmazni olyan csecsemőknél, akiknek a családjában komolyan jelen van az ételallergia.

„Allergiás” vagyok a gluténre?

Gluténallergia valójában nem is létezik. A kenyérben lévő egy másik búzafehérje az, amire egyes emberek allergiásak, állítja Stukus. Lehet viszont valakinek glutén intoleranciája vagy cöliákiája. Ez olyan autoimmun betegség, melynél bizonyos ételek fogyasztása gyulladást és különböző más tüneteket okoz.
Egy másik gluténprobléma a nem-cöliákiás gluténérzékenység. „Az emberek tünetekről számolnak be, és meghatározhatatlan panaszaik vannak, de nincs objektív jel, vagy diagnosztikai eszköz, ami ezeket igazolná” – magyarázza Stukus.

Otthoni vértesztek

Az otthoni vértesztek nem mutatják meg, mire allergiás valaki. Bár jelezhetnek érzékenységet valamilyen allergénre, például a tejre, ez azonban nem jelenti szükségszerűen azt, hogy az illető tényleg allergiás. Stukus szerint ezek a szűrőtesztek nem megbízhatóak, és gyakran félreértelmezéshez, zavaros diagnosztikához és szükségtelen étkezési korlátozásokhoz vezetnek.

(Angolból fordította: H. Orsi)