Dán kutatók arról számoltak be, hogy vizualizációval sikeresen enyhíthető a betegek fájdalma a műtéti beavatkozás alatt. A vizualizáció azzal az előnnyel jár, hogy sok esetben csökkenti a fájdalmat és a szorongást. Megállapították, hogy a vizualizációt igénybe vevők kevesebb fájdalomcsillapítót kértek, így elkerülhető volt az általános anesztézia.

Az Európai Kardiológus Társaság égisze alá tartozó találkozón Marianne Wetendorff Norgaard, a Koppenhágai Egyetemi Kórház klinikai szaknővére így írta le a vizualizáció folyamatát: Arra kértük a beteget, képzelje el magának azt a kényelmes, biztonságos helyet, ahol lenni szeretne a beavatkozás alatt. Az emberek gyakran a nyaralójukat, a tengerpartot, az erdőt választották helyszínnek. A beavatkozás alatt a nővér arra kéri a beteget, koncentráljon a kiválasztott kellemes, biztonságos helyre, és mondja el, milyen, milyen illatok és milyen hangok kapcsolódnak hozzá.

„Ha a beteg fájdalmának ad kifejezést, a nővér segít neki egy másik, biztonságos helyet keresni a beavatkozáshoz. Ha például a beteg kijelenti, hogy ég a mellkasa, a nővér mondhatja: képzelje el, hogy hideg van és jég van a mellkasán. A betegek azt mondták nekünk, hogy ebben a transz-szerű állapotban, a biztonságos képekkel az egész folyamat kellemes emlékké válik, és rövidebbnek tűnik a beavatkozás.”

A vizualizáció azzal az előnnyel jár, hogy sok esetben csökkenti a fájdalmat és a szorongást. Több páciensnél elkerülhető vele az általános anesztézia (fájdalomcsillapítás), aminek kockázata van.

A pitvari fibrilláció (kamraremegés) megszüntetését célzó beavatkozást kísérő vizualizációról ez az első klinikai vizsgálat: a kutatók összehasonlították 76 olyan páciens tapasztalatait, aki igénybe vette a vizualizációt 71 olyan pácienssel, akik a hagyományos fájdalomcsillapítást választották. Valamennyi páciens ébren volt a 2-4 órás beavatkozás alatt, helyi érzéstelenítést kapott, plusz fájdalomcsillapítót, ha egy gomb megnyomásával jelezte a nővérnek, hogy fájdalmat érez. A műtét alatt 15 percenként megkérdezték őket fájdalomszintjükről és szorongásukról.

A kutatók megállapították, hogy a vizualizációt igénybe vevők ritkábban éreztek fájdalmat, és kevesebb fájdalomcsillapítót kértek. De amikor fájdalmat éreztek, nem volt különbség a fájdalom mértékét és a szorongást illetően a két csoport között. Norgaard véleménye szerint a betegek, akiknek a fájdalmát vizualizációval csökkentették, valószínűleg azért éreztek ugyanolyan erősségű fájdalmat, mert rendszeresen meg kellett szakítani a vizualizációt, hogy feljegyezhesse a nővér a fájdalom és a szorongásszintet. Ha meghagyhatták volna a pácienseket transzállapotban az egész beavatkozás alatt, a fájdalmuk erőssége valószínűleg tovább csökkent volna.

A klinikai vizsgálat idején vizualizációt igénybe vett személyek közül 14-gyel interjút készítettek. „A betegek azt mondták, hogy a vizualizáció, a biztonságos hely elképzelése segített nekik a fájdalommal és szorongással való megbirkózásban. A beavatkozás előtt féltek a műtőasztalon, de a beavatkozás után azt mondták, a vizualizáció megrövidítette azt az időt, pozitív tapasztalat lett belőle” – mondta Norgaard.

„Más országokban, például az USA-ban vagy Dél-Európában általános anesztéziát használnak sok beavatkozásnál, ami hosszadalmas kezelésnél kockázatos és nem is olcsó. Ezek közül a betegek közül jó néhányan kaphatnának helyi érzéstelenítést és vizualizációt plusz fájdalomcsillapítót, ha szükséges. Nem kell hozzá külön személyzet, csak azt a nővért kell kiképezni, aki már eleve ott van… Mi más kardiológiai beavatkozásoknál is felajánljuk a vizualizációt, mert olyan jól működik” – teszi hozzá Norgaard.