Az együtt alvás, amit nevezhetünk „társas alvásnak” vagy „családi ágynak” is, egy, a nyugati társadalmakban még mindig félve felvetett szülői gyakorlat. A legfrissebb kutatások azonban erős érveket találtak a gyermekünkkel való együtt alvás előnyeire vonatkozóan. A támogató kutatási eredmények és az együtt alvás kulturális megítélésének megváltozása ellenére azonban a téma még mindig könnyen feszélyezettséget szül a gyerekes szülők körében.

Társadalmi tabuként tekintünk annak elismerésére, hogy együtt alszunk a totyogós babánkkal vagy nagyobb gyerekeinkkel. A kutatások azonban azt mutatják, hogy ez a tabu alaptalan. A családi ágyban alvó gyerekek általában függetlenebbek és biztosabbak, szorosabb és tartósabb kapcsolatot alakítanak ki a családtagjaikkal és boldogabbnak, elégedettebbnek tekintik magukat, mint azok a gyerekek, akik egyedül alszanak. Számos oka van, hogy miért egészséges és előnyös a gyermekekkel való együtt alvás. Cikkünkben csak néhányat sorolunk fel.

Az együtt alvás elősegíti a bizalmat és függetlenséget

Általános érv az együtt alvás ellen, hogy az ilyen gyerekek jobban fognak függni szüleiktől, mint az egyedül alvó gyerekek, illetve, hogy ezek a gyerekek soha nem tanulnak meg egyedül aludni. Ez azonban olyan, mintha azt mondanánk, hogy a gyerek, akit pelenkáznak, egész életét pelenkában fogja leélni, vagy ha babakocsit használunk, sosem tanul meg járni.

Valójában pont az ellenkezője igaz. A szüleikkel együtt alvó gyerekek sokkal függetlenebbek egyedül alvó társaiknál. És miért is ne lennének függetlenebbek? Gyerekkoruktól azt tanulták, hogy bízhatnak abban, hogy gondozóik gyorsan reagálnak szükségleteikre, függetlenül attól, milyen napszak van éppen. „Nem függőséget tanítunk a gyereknek, ha együtt alszunk vele. Csak reagálunk az igényeire, és bizalomra tanítjuk” – állítja a szakember.

A szülők a végső biztonság eszközei

Kultúránk megszokott képe a gyerek, aki szopja az ujját, kincsként őrzött takarót vagy macit hurcol magával. Később aztán bonyolult praktikákkal lehet csak leszoktatni erről. A kutatások viszont e téren is érdekes eredményre jutottak: a szüleikkel együtt alvó gyerekeknek nincs szükségük kiegészítő biztonsági figurára. Mivel közel vannak gondviselőikhez, sokkal nagyobb biztonságban érzik magukat.

A mi kultúránk kívánalmai szerint a gyerekeknek azt kell megtanulniuk, hogy önmagukat bátorítsák, és a szülőket arra biztatják, hogy „védő talizmánokat” adjanak nekik erre a célra. De az éjszaka sötétjében miért nem engedjük meg a gyereknek, hogy megtapasztalja a szülő szeretetét és vigasztalását? Ha arra tanítjuk a gyerekeket, hogy tárgyaktól várjanak vigaszt, milyen hatással lesz ez rájuk későbbi, stresszel teli életükben? Nem inkább arra kellen bátorítani őket, hogy emberek felé forduljanak?

Az együtt alvás pozitív hatással lehet az önbecsülésre és a családi összetartozásra

Ha befogadjuk a gyereket a családi ágyba, nagyon erős „gondoskodom rólad” üzenetet küldünk neki. Azt üzenjük, „fontos vagy számomra éjjel-nappal”. Ha a kicsi éjszaka felébred, csak körül kell néznie, és már látja is, hogy elérheti szüleit, és megérintve őket érezheti, hogy a világ biztonságos, és minden rendben van.

És azok a szülők, akik együtt alszanak el és/vagy ébrednek a gyerekeikkel, tudják, milyen édesek is ezek az álmos, félhomályos órák. Összebújva és ellazulva a gyerekek békében és nyugalomban érzik magukat, és szívesen megosztják gondolataikat és élményeiket, olyan dolgokat, amelyeket a nappali rohanó életben soha nem hallanánk. Az ilyen pillanatok sokkal közelebb hozzák egymáshoz a családtagokat.

Az együtt alvó gyerekek jobban el vannak egyedül és jobban irányíthatók, mint egyedül alvó társaik

Az elmúlt években a pszichológusok azt feltételezték, hogy a családi ágyban alvó gyerekek nehezebben kezelhetők, félősebbek, követelődőbbek, szüleik házassága pedig gyenge lábakon áll. A legfrissebb kutatások pont az ellenkezőjét találták.

Azok a gyerekek, akik soha nem aludtak a szüleik ágyában, nehezebben kezelhetőek, kevésbé boldogok, szeszélyesebbek, félősebbek voltak és rosszabbul kezelték a stresszt, mint a rendszeresen együtt alvó gyerekek. Az együtt alvó gyerekek általánosságban elégedettebbek voltak az életükkel. A családi ágyban alvó fiúk öntudatosabbak és kevésbé óvatoskodók voltak, a lányok nem voltak annyira visszahúzódók.

A pszichológusok már régóta egyetértenek abban, hogy azok a gyerekek, akiknek a szülei felelősségteljesek, érzékenyek és nyitottak, később az életben sokkal nagyobb valószínűséggel lesznek boldogok. Ennek alapján nem is meglepő, hogy azok a gyerekek, akik éjjel-nappal együtt vannak a szüleikkel, ilyen jó tulajdonságokkal rendelkeznek.

Mindenki jobban alszik

Amíg az együtt alvás a szülő és a gyerekek számára is megfelelő, miért kellene változtatni rajta? Ha bevált a csecsemővel és a kisbabával, lehet, hogy az óvodás korú gyerekkel együtt is jobban alszik közösen a család. Kutatók kimutatták, hogy az együtt alvó családok gyakorlatilag együtt lépnek az alvás különböző fázisaiba. Végre a tudomány is felfedezte azt, amit a kisbabák mindig is tudtak: a gyerekek úgy lettek „kitalálva”, hogy együtt aludjanak a szüleikkel. És a szülők is.

Alváskutató laboratóriumokban megfigyelték, hogy az együtt alvó család egyszerre álmodik, és felveszi egymás mozdulatait is. Mintha egy tökéletesen koreografált tánc részesei lennének. De ha a babát egy másik szobába teszik, az olyan, mintha a táncpartnerek közé egy falat húztak volna. Mindenki visszatér a saját ritmusához, és alvási ciklusaik már csak véletlenszerűen találkoznak.

(Forrás: naturalparentsnetwork.com, angolból fordította: Harrach Orsolya)