Könyv, amely nem óvatoskodik a témával kapcsolatban. Miért ne lehetne, hogy a kórházi kezeléseket, a nyugati orvoslás orvosságalapú terápiáit a jól megválasztott szelíd gyógymódok kiegészítsék és támogassák? Miért ne lehetne, hogy a két szempontrendszer félúton találkozzon, ott, ahol a beteg félelmei és kétségei közepette magára hagyva ácsorog?

A hazai hivatalos egészségügy és az általában alternatív – valójában kiegészítő – gyógymódokként emlegetett terápiák és lehetőségek között akkora a szakadék, hogy jelenleg szinte áthidalhatatlannak tűnik. Van azonban néhány szakember, akik mindkét területen otthonosan mozognak. Ők szólalnak meg ebben az interjúkötetben. A szomorú valóság az, hogy évente 58 ezer új rákos esetet fedeznek fel Magyarországon és 30 ezer ember meg is hal a betegségben. A téma azonban ennél sokkal több embert érint, ha a betegek családját és környezetét is figyelembe vesszük.

Ez a könyv nem csak azoknak szól, akiknek életét átírta a betegség. Azok is jól járnak vele, akik szeretnének egészségesen élni és megelőzni a bajt. Vagy leküzdenék a félelmet, amit a betegség kelt bennük. A 13 interjúalany bölcsessége, tudása és tapasztalata jól használható minden esetben, ha a gyűlölt civilizációs ártalmak okozta más egészségügyi problémákról van szó.

Miben higgyünk? Hogyan éljünk? Mit együnk? Kiben bízhatunk? Mi mögött áll valódi tudomány? Mi az, ami igazán segít? Miért kell egészségtudatosnak lenni? Csak néhány a számtalan kérdés közül, amelyekre Fülöp Bea újságíró interjúkötetében keresi a választ. Beszélgetőtársai orvosok, természetgyógyász orvosok, kutatók. Ami közös bennük: mindannyian elkötelezettek abban, hogy segíteni szeretnének a betegeken. Nem „csodaszerekkel”, nem hamis ígéretekkel.

Szó esik az egészségügy helyzetéről éppúgy, mint anyagi érdekekről vagy felgyorsuló életünk káros hatásairól. A legfontosabb mégis a saját felelősségünk, akár a betegség megelőzéséről, akár a gyógyulásról beszélünk. Mit jelent az igazi életmódváltás? Hogyan próbáljuk elkerülni a stresszt? Mit tegyünk, ha mégis megbetegszünk? Hogyan tudunk a betegséggel küzdő szeretteinknek segíteni? Életbe vágó érdekünk, hogy mindannyian megtaláljuk a megfelelő válaszokat.

Dr. Sipos Tibor – Táplálkozás? Igen, FONTOS!
(Részlet az interjúkötetből)

Furcsa világban élünk. Jó dolgunkban, önszántunkból éhezünk. Pedig eszünk, szinte állandóan. De leginkább úgy, hogy már észre sem vesszük, mikor bontott ki egy zacskót a kéz és a száj, na meg a gyomor is elfelejt már tiltakozni. Úgysem figyel rá senki. Ha meg igen, akkor már a lufihasra is elég egy gyöngynek álcázott, könnyen lenyelhető bogyó. Az emésztés és az a sok hihetetlenül bonyolult belső szerv pedig csak dolgozik hősiesen, tűr egy darabig, aztán feladja. Aki mégis rászánja magát, és nekilát megreformálni táplálkozását, az első puhatolózó lépéseknél megrémül. Mert számtalan irányzat és módszer létezik. Mi a jó és mi a káros? Mit tilos és mit szabad? Rossz hír: nincs mindenki számára egyformán működő módszer. Jó hír: az önismeret itt is segít. Mi jó nekem? Nincs mese. Közelebb kell kerülnünk saját magunkhoz akkor is, ha a vasárnapi rántott húsról van szó krumplipürével. Hálás voltam a most következő beszélgetésért Dr. Sipos Tibornak világos, irányzatoktól független, univerzális tanácsaiért, tapasztalataiért. Őt hallgatva leszámoltam számtalan összeolvasott tévhitemmel, hiedelmemmel, és megnyugodtam, hogy nincs értelme az igazi és egyedülálló módszert kutatni.

Mennyit nyom a latban a táplálkozásunk egy súlyos betegség kialakulásakor?

Az Egészségügyi Világszervezet állásfoglalása szerint – és a nyugati orvoslás is így tartja – a betegség kialakulásában döntőek az életvitelbeli tényezők. A genetikai okok és az életmódbeli problémák egyharmad-kétharmad arányban osztoznak. Innentől kezdve minden, ami életmódbeli probléma, a táplálkozás, a mozgásszegény élet, a stressz, a relaxáció hiánya, az, hogy milyen levegőt szívunk, mind fontosak egy betegség kialakulásában. Így teljesen érthető, hogy ha ezeket a dolgokat elkezdjük rendbe tenni, annak gyógyító hatása van.

Minden olyan mechanizmus, aminek a működését a korábbi életvitelünkkel gátoltuk, ilyenkor felszabadul a terheltség alól, és képes ellátni a feladatát. Ha például az immunrendszert nézzük, az egy tisztulás után kezd újra jól szolgálni bennünket, és képes lesz a daganatsejteket hatástalanítani. Esetleg egy másik sejt alkalmas lesz arra ismét, hogy a méregtelenítésben részt vegyen.

A táplálkozás elsősorban azért fontos, mert hatalmas mennyiség az, amit beviszünk az ételekből a szervezetünkbe nap mint nap. Másrészt ez az, ami könnyen változtatható. Ezenkívül van egy olyan szempont is, amelyről keveset szoktunk beszélni. Ez pedig az, hogy a táplálkozás döntően határozza meg az életünket. Ezt nem lehet úgy csinálni, hogy nem csinálom. Egy kezelésre vagy elmegyek, vagy nem. Kipipálom, hogy voltam itt is. De enni? Az nem egy olyan szükséglet, amit nem csinálok. Ennélfogva pedig a beteg nem tudja azt az életjátszmát játszani, ami a betegséghez vezetett.

A slamasztikában ülő beteg kibillen a passzív egy helyben ücsörgésből, és jobban figyel az életére. Több esélye van arra, hogy rátekintsen a pszichés tényezőkre, végiggondolja, azok milyen szerepeket játszottak, és az is előkerül, hogyan táplálkozott eddig. Egyszóval figyel, mert rá van kényszerítve. Azt, hogy valaki elkezdjen figyelni magára, nagyon jól el lehet indítani egy diétával. Ennek aztán van egy kézzel fogható hatása, ami a megfelelő tápanyagok összeállítása, és van egy pszichés vonatkozása is, ami szintén változásokat hoz majd.

Milyen állapotban van az a szervezet, amelyiknél kialakul a rák?

Rossz állapotban. Kívül egész jónak tűnik, de belül már nem ez a helyzet. Mindenki látott már olyan almát, ami kívül hibátlannak tűnik, de ha beleharapunk, teljesen ehetetlen. Ez pont ilyen állapot. A daganat kialakulásakor a test már nagyon súlyosan el van salakosodva. Addigra túl van különböző lerakódásokon, gyulladásos folyamatokon. Ez pedig már a legsúlyosabb állapot. A táplálkozásterápiák azért jók, mert a konkrét elhasználódáson, tehát kopáson kívül szinte mindent lehet vele gyógyítani. Manapság 600 kalóriával eszik többet egy átlagember naponta, mint amire szüksége lenne. Ha ezt megszorozzuk 365 nappal, akkor az egy szép zsírmennyiséggé alakulhat át. De semmi értelme a kampány-fogyókúráknak. El kell fogadni, hogy amilyen lassan fölkúsztak a kilók, úgy kell tőlük megszabadulni. Arról nem beszélve, hogy amikor hirtelen fogy le valaki, akkor a zsírsejtekben tárolt összes salakanyagot is fel kell dolgoznia a májnak. Ha a máj jól el tudja látni a méregtelenítő funkcióját, és elbír az emelkedett szintű méreganyagokkal is, akkor egy előrehaladott rákból is meg lehet gyógyulni.

(A könyvről bővebben ide kattintva olvashat.)