Előző cikkem szerint az álmok 80 százalékára igaz, hogy a benne szereplők mindegyike mi magunk vagyunk: személyiségünk egy része. Példa erre a Jó és a Gonosz harca, ami leggyakrabban az üldöző agresszor és a menekülő áldozat viaskodásában nyilvánul meg.

Ennek az oka az, hogy a világot szükségszerűen felosztjuk jóra és rosszra, helyesre és helytelenre, megtartani azonban csak a jót szeretnénk, a másik oldalt kihelyezzük magunkból, át valaki vagy valami másba. Csakhogy az minden áron vissza (haza) akar térni hozzánk – hiszen a mienk. Nem csak jó-ból állunk. A hazatérni akaró „rossz” ellen harcolunk álmunkban. Nem véletlenül foglalkozik egyre több film és könyv a Sötét oldal és a Fény erőinek harcával.

Külső vagy belső harc?

A fájdalmas igazsággal, hogy mindannyiunkban belül lakik mind a két oldal, nem akarunk szembe nézni, ezért a sötétet szívesebben látjuk a főnökben, a szomszédban, a másik párt vezérében, a riválisban, a kisebbségben és sokan a saját partnerükben. Így nem önmagunkkal kell megvívni a harcot, hanem egy másik emberrel, s a kudarcunkért is őt lehet okolni. Azonban ez csak ébren és csak látszólag járható út. Ha ki-, meg- és letagadjuk a negatív vonásainkat, illetve oda soroljuk természetes adottságainkat, akkor kénytelenek vagyunk álmunkban szembesülni és megharcolni velük. Annál könyörtelenebbül, minél jobban elnyomjuk őket nappal.

A harag lehasítása

Az agresszió és a harag a leggyakoribb „lehasított” negatív érzelmünk, illetve természetes adottságunk. Amikor álmunkban meg akarnak ölni minket, akkor a saját dühünkkel, esetenként gyilkos indulatunkkal viaskodunk, ha meg akarnak mérgezni, akkor mi magunk vagyunk mérgesek valakire. Ha bika támad ránk, elfojtott szexuális agressziónkra gyanakodhatunk. Ha valakit fojtogatunk – akár védekezésből –, akkor szívesen belefojtanánk a szót valakibe, hogy megvédjük magunkat tőle, mert elfogadható keretek között nem vagyunk rá képesek (a torok a kommunikáció helye!). És így tovább. Az álom részletei képet adnak a „negatív” oldalunk mikéntjéről és többnyire okáról is.

Nem én voltam, hanem a szomszéd

Gyakran „veszünk kölcsön” ismerősöket álmunkban, hogy ők képviseljék egy-egy problémánkat vagy érzésünket. Ha a szomszéd mamájáról álmodok, akkor a saját anyámhoz vagy saját anyaságomhoz való viszonyomról álmodok valójában.

„Álmomban Julcsi barátnőmet a mamája kizárta a lakásból, pedig sötét hideg este volt. Hogy lehet ilyen kegyetlen egy anya? – gondoltam. Megsajnáltam Julcsit és hívtam, lakjon nálam…”

Az álomból megtudjuk, hogy az álmodót elhanyagolta az anyukája, vagy sokszor magára hagyta, védtelenül kitette őt az élet rideg zordságának, legalábbis neki ilyen élménye volt vagy van. Biztató fordulat, hogy az álmodó befogadja a barátnőjét, ezek szerint már nem kesereg a kitaszítottsága miatt, hanem függetlenítve magát az anyjától, megteremtette saját életét, otthon érzi végre magát a bőrében, az önálló életében. „Hazavitte magát.” Nem Julcsit.

Feltételezésem szerint azért „használjuk” álmunkban a szomszédot, barátot, osztálytársat a problémánk megjelenítésére, mert így könnyebb, könnyedebb, vagy mert már nem érint minket annyira fájdalmasan, vagy hogy ne is érinthessen. Az én-védelem álomban is működik.

Az álmos szótár többet árt, mint segít

Nem látom értelmét az olyan kézikönyveknek, amelyek jelentést adnak egy-egy tárgynak. Egyenesen káros lehet. Sok helyütt például a kígyóhoz a betegséget rendelik, s ha valaki hisz ebben és kígyóval álmodik, feleslegesen elkezd szorongani, holott az álmában megjelenő kígyó jelentheti a tudás vagy a megismerés vágyát is, vagy éppen a haragját, amit ideje lenne tudatosítania. Sokan megijednek, ha tükörről, felhőről, miegymásról álmodnak, mert azt hallották, hogy az halált jelent. Ez egyszerűen nem igaz. Az sem jósol halálesetet, ha valaki meghal álmunkban, sokkal inkább jelenti azt, hogy az illetőt nem tudjuk elengedni, túl szorosan kötjük magunkhoz, holott ideje lenne leválni róla.

• Egyetlen tárgynak sincs a környezetéből kiragadva önálló jelentése.
• Az álmodó személyisége egyéni jelentést ad minden tárgynak.
• Az álom dinamikája és struktúrája adja meg a tárgyak és részletek végső jelentését.

Ezeket szem előtt tartva megpróbálok útmutatást adni az álomfejtés technikájához, jellegzetes helyzetek jelentését körülírva.

Aki türelmesen végigolvassa az egészet, rá fog érezni az értelmezés törvényszerűségeire, és alkalmazni tudja azokat a saját álmaihoz.

Számítok az olvasók segítőkészségére. Várom a további jellegzetes álomrészleteket, hogy folyamatosan bővíthessem a repertoárt.

Fog – elvesztése, töredezése

Az agressziónk kifejezésével, az önmagunkért való kiállással, önérvényesítéssel van aktuálisan gondunk – ebben akadályoztatva érezzük magunkat.

Lift – oldalirányba menő vagy köztes helyen megálló

Nevezhetjük a liftet csakra-szimbólumnak, a belső szellemi fejlődésünket jeleníti meg. Ha oldalirányba megy el, az iránytévesztésre utal szellemi téren. Ha köztes helyen megáll, vagy más miatt nem tudunk kiszállni belőle, például túl nagy a rés vagy a szinteltérés, akkor a külvilággal való összeköttetésünkkel van baj, vagyis nem tudjuk saját fejlődésünket, belső világunkat összhangba hozni a környezetünkkel. (Legalábbis ezt éljük meg.)

Lépcső – folyamatossága megszakad, irányt vált

Hasonló a lift-problémához, de nem a szellemi fejlődésünk akadozását vagy iránytévesztését jelenti, hanem az aktív, céltudatos tevékenységét. Nem jutunk el a kitűzött célunkhoz valami miatt. A lépcső-hiba jellege megmutatja, hogy miféle akadályoztatást élünk meg. Sokszor visszakanyarodik ahelyett, hogy felfele folytatódna, ez a kitartás hiányára, elfáradásra utal. Gyakori motívum, hogy száguldunk lefelé, esetenként a korlátot éppen csak érintve szinte repülünk – ez a múltunk vagy az ösztönvilágunk iránti heves kíváncsiságunkat és nyitottságunkat jelentheti, ellensúlyozandó az állandó küzdelmes és tudatos előre haladni akarást, a karrierizmust.

Gyerek születik

Természetesen ha az álmodó terhes, vagy bármilyen „gyerek-projektben” vesz részt, akkor az aktuálisan születendő gyermekhez való viszonyról szólhat az álom, egyéb esetekben az illető saját újjászületési igényére vagy időszakára utal. Fiatal lányoknál a saját szülőről való leválás időszerűségére utal, arra, hogy ideje megszülni önmagát, és magára mint önálló női (anyai) lényre gondolnia. A gyerekszülés álombeli körülményei utalnak a szülőről való leválás nehézségére, és sokszor tartalmazzák a megoldási stratégiát is.

Pók – üldöz, ijeszt, fenyeget

Sokan nem félnek a pókoktól, ők nem is igen álmodnak róluk. Hasonlóan a kígyóhoz, vitatott és ezerszer félreértelmezett szimbólum, ahány szimbolista, annyi magyarázat, így az enyém is csak egy a sok közül, mely azonban igazolást nyert sok ember sokféle pókos álma által. Úgy tűnik, a bekebelező, behálózó, korlátozó, uralkodó anyafigura jelentéséhez áll legközelebb. Az álmodó nem képes magát függetleníteni az elnyomó, fenyegető anya képétől, vagy az azt helyettesítő személytől. Úgy érzi, hogy személyiségének szabad kibontakozását súlyos veszély fenyegeti, ez gyakran a halálfélelemhez hasonlító érzés.

Zuhanás

Többnyire olyankor zuhan az ember álmában, amikor képességeit vagy természetes vágyait meghaladó magasságba küzdötte fel magát, többet adott vagy mutatott a világnak magából, mint amennyit az ösztönei diktáltak. Az álom visszaröpíti őt a fájdalmas valóságba, ami félelmetes, hiszen „ha nem teljesítek elég magas szinten, akkor elveszthetem a szeretett személy (a szülő) szeretetét, ami fájdalmas élményeket juttat eszembe”.

Földrengés

Megrendülni látszik az álmodó életfelfogása, az a felépített rendszer, amiben eddig – úgy vélte – jól működött. A biztonság mindennél fontosabb számára, de az élet nem egy statikus építmény – változásra, fejlődésre, átalakításra van időnként szükség benne, most ennek van itt az ideje.

Úszás tengerben, folyóban

Általánosságban az érzelmi sodródás, áramlás szimbóluma. Gyakori motívum, hogy akadályoztatva vagyunk az úszásban, ilyenkor érzelmeink korlátozását éljük meg, a körülmények árulják el, hogy miért, mi módon. Egy jó úszás az álomban azt jelenti, hogy érzelmileg kielégült vagyok, jól érzem magam.

Természet

Bármilyen történet zajlik a természetben álmunkban, az többnyire az istenadta őstermészetünkben zajló folyamatokra utal. Aki csodálatos, színes tájakat lát álmában, az saját színes, gazdag belső természetével találkozik éppen, közel került önmagához, igazi természete szerint él, és ezzel elégedett. A sivár táj arra utal, hogy kiürítettük magunkat, szorongásunk miatt nem merünk a természetünk szerint élni, rosszban vagyunk magunkkal, ezért sivárnak, üresnek érezzük az életünket.

* * *

Sorozatom következő részében ilyen témájú álmokról írok: bombázás, rendőr, ellenőr, barlang, ház, alagút, repülő, nem nyílik a szemem stb.

Akinek kérdése van a cikkel vagy személyes álmával kapcsolatban, közvetlenül az e-mail címemre írja meg, igyekszem mielőbb válaszolni, s az érdekes vagy fontos kérdéseket közrebocsátani, hogy más is tanulhasson belőle. Természetesen név nélkül.

Zágon Judit
kézműves, pszichológus
http://web.axelero.hu/pszichoglass/frames.htm
Tel.: (20) 397-0611.
E-mail: pszichoglass@t-online.hu

(Folytatjuk)