A lábszár- és a lábfej-amputációk fő oka a cukorbetegség. A betegek legtöbb lábelváltozása az alkalmatlan lábbeli és a helytelen lábápolás miatt keletkezik. A diabéteszes lábnak két formáját különböztetjük meg: a keringési rendellenességeknél a mozgás a választandó módszer, ezzel szemben a neuropátiásan sérült lábat feltétlenül nyugalomba kell helyezni.

A cukorbetegek életét számos tényező teszi nehézzé. Egyrészt azzal fenyeget, hogy a láb érzékeny idegvégződéseinek károsodása révén az érintés, a hőmérséklet és a fájdalom megítélése sérül, a lábsérüléseket az érintett nem érzékeli időben. Nem veszi észre például, ha a cipőben lévő rajzszegen jár… A szűk, vagy rosszul illeszkedő cipő miatt keletkezett hólyagokat, vagy forró fürdővíz által okozott égési sérüléseket gyakran túl későn észlelik, ezért fontos, hogy a legapróbb sérülésekre, vagy a láb legkisebb elváltozásaira is ügyeljenek, és ezeket azonnal kezeljék.

A diabéteszes láb bőre száraz és repedezett, és a baktériumoknak, gombáknak ideális életkörülményeket biztosít, ami súlyos fertőzésekhez vezethet. A legfontosabb szabály ezért a közel normális vércukorszint beállítása.

Kirakatbetegség: perifériás artériás elzáródás (PAD)

Sok esetben már fennáll perifériás keringési rendellenesség, amikor a diabéteszt diagnosztizálják. A perifériás keringési zavarok figyelmeztető jele a sápadt, kékes, hideg láb. A sérülések rendkívül fájdalmasak. A lábfej és a láb már alacsony terhelés esetén is fáj, de pihentetés után javul. Mivel az érintett gyakran megáll egy kirakat előtt, míg a fájldalom elmúlik, a betegséget kirakat-betegségnek is nevezik.

Az érintettek negyedénél a neuropátia és a keringési zavarok kombinációja a diabéteszes lábfekély oka. Ha az idegi funkciók mellett a vérkeringés is romlott, a diabéteszes láb sebei nagyon nehezen kezelhetők, mert a tünetek ellepleződhetnek. Fontos tehát, hogy még a cukorbetegség diagnosztizálásakor ügyeljenek a figyelmeztető jelekre.

Minden cukorbetegnek naponta meg kell néznie a lábát zúzódásokat és sérüléseket keresve. Az orvosnak kell vizsgálnia az 1-es típusú cukorbetegek lábát hosszabb idejű betegségnél, illetve a 2-es típusú betegeknél legalább negyedévente egyszer. Az orvos megvizsgálja a lábak bőrének állapotát (száraz, repedezett), sérüléseket, nyomásérzékeny helyeket, bőrkeményedést keresve, mérni kell a pulzust és a véráramlást a talpon. Nem tapintható talppulzus esetén Doppler-vizsgálatot kell végezni.

A diabéteszes láb neurológiai vizsgálata

Az orvos által végzett neurológiai vizsgálat nagyon hatékony:

• Legfontosabb eszközként a Semmes-Weinstein-féle 10 g-os nejlonszálas vizsgálat áll rendelkezésre. Egy nejlonszálat nyomnak a vizsgálati pontra. A pontosan 10 gramm súly áthajlik a másik oldalra. Ha a beteg nem érzi a nyomást, valószínűsíthető a neuropátia. Biztonság kedvéért a beteg alkarján is el kell végezni ezt az eljárást, ahol a nyomást éreznie kell.
• A hőérzékenység vizsgálata Tip-Therm-mel. Ennek a készüléknek van egy fém és egy műanyag vége. A két vége között hőmérséklet-különbség van. A különbséget érzi a beteg, ha hőérzete szabályos.
• Rydell Seiffer szerinti hangvilla: Legalább évente egyszer meg kell vizsgálnia az orvosnak a rezgésérzékenységet a neuropátia mértékének mérésére. A 64 Hz-re hangolt hangvillával mérik a rezgésérzékenységet a különböző pontokon.

Mindhárom vizsgálatnál hasznos, ha a diabéteszes lehunyja szemét és saját lábára koncentrál. A reflexkalapács is fontos eszköze a neuropátia megítélésére, ugyanis az Achilles-ín reflexe már nagyon korán kialudhat.

(Németből fordította: Koncz László)