Eleinte kicsit értetlenül szemléltem, hogy amíg az asztrológia, energiagyógyászat, kineziológia, homeopátia és a többi régi-új tudomány egyre nagyobb teret hódít, addig az álomértelmezés a háttérben marad. Megfejtettem, mi áll ennek a jelenségnek a hátterében.

Egyre többen fordulnak a természetgyógyászhoz a gyógyulásuk, és a meditációhoz a belső harmóniájuk érdekében, s közben alig gyarapszik azok száma, akik az álmaikkal törődnek. Több fórumon is felajánlottam ingyenes segítségemet az álmok értelmezéséhez, s hogy segítek megtanulni megfejteni kinek-kinek a saját álmait. Alig éltek vele. Amíg egy látót („táv-látót”, hiszen internetes szolgáltatásról van szó) naponta tízen is megkérdeznek („mit tegyek, hogy…”, „miért van az, hogy…?”, „mikor lesz végre…?”), addig álommal kéthetente egy-egy érdeklődő keres meg. Vajon miért?

Rájöttem. Az álomelemzés munkát ad az álmodónak is, nem csak a „varázslónak”. Legalábbis én így teszek.

A megoldás nem kívülről, a csodatevőtől jön

El kell gondolkodnia saját magán, befelé kell néznie. A megoldás nem kívülről jön a csodatevőtől vagy a bogyótól, hanem saját aktív és tudatos munkája eredményeként. Ebből pedig, köszönik szépen, sokan nem kérnek: „Van nekem elég bajom ezzel a szörnyű külvilággal, az anyagiakkal, még a sérelmeimmel is gyötrődjek? A világnak kellene megváltoznia, akkor nekem is jobb lenne.”

Sokszor valóban fájdalommal jár az álmok megértéséből származó felismerés: „Hát ilyen vagyok?!” És talán valóban óvatosan és fokozatosan kell az álomértést elsajátítani, ahogy úszni sem mindenki mély vízben szeret megtanulni. Ha egyáltalán akar… Így hát türelemre intettem, intem magam.

Tudomásul veszem, hogy ami nekem ötéves korom óta a mindennapi élet része, az másnak ismeretlen, idegen vagy új terület, bár a jelenség paradoxonja, hogy mindenki álmodik. Amikor az asztrológia tudományába kicsit belemerülve kiderült számomra: születési horoszkópom jelzi, hogy az álmok meghatározóak az életemben (8-adik házas Nap és Merkúr, mindketten trigonban az aszcendenssel), még inkább elfogadtam, hogy nem mindenkinek az álomelemzés az önfejlődés és öngyógyítás útja.

A legtöbb ember az álmot valami végterméknek tekinti, mint az anyagcserének a fizikai ürítést, s van ebben igazság. De ahogy egyes szakemberek ez utóbbi végtermékből (a székletből) pontosan tudják diagnosztizálni az illető pillanatnyi fizikai státusát, úgy diagnosztizálom én is naponta a saját lelki állapotomat az álmomból, vagy azét, aki elmondja a sajátját.

Nincs felesleges álom

Mások az álmot valami maguktól idegen, misztikus, kívülről jövő jelenségnek tekintik, amit úgysem lehet érteni, mert annyira más, mint a valóság, semmi közük hozzá. Így a leggyakoribb kísérő szöveg, amit álommal kapcsolatban hallok: „Tudom, hogy ez hülyeség…”. Ilyenkor fáj a szívem, mert egyetlen álom sem hülyeség (épp csak annyira, mint mi magunk). Ezt csak az érti meg, aki rászánja magát arra, hogy beemelje az álom-életét a mindennapi életébe, de legalábbis az önismereti munkába.

Sokan érzik, ha éppen jelentősebb álmot láttak, ilyenkor erős vágy él bennük a megfejtésre, főleg azért, mert meg vannak ijedve: „Jaj, nem jelent ez valami rosszat?” Ha megengedhetem magamnak, azt szoktam felelni: „Dehogyisnem! A te lelkedben zajlik a nehéz folyamat, ott történik valami »rossz«, azt érzed álmodban, mert ébren nem veszel róla tudomást.” Az álom pontosan elmondja azt is, miért zajlik az a feldúló belső folyamat, sőt az előzményt és a megoldást is magában rejti. Nincs felesleges álom.

A nehéz álmok lelki konfliktusra utalnak, olyankor nem mondhatjuk. „…pedig minden rendben van velem, nem értem, miért álmodok ilyeneket!”

Egyszer megkeresett valaki, tudok-e technikát arra, hogy ne álmodjon többet. Évek óta rémálmok gyötrik, és nem azt kérte, hogy fejtsük meg, hanem, hogy mulasszam el. Ebben nem tudok segíteni. Ha valaki olyan gyógyszerrel próbálkozik, amelyik megszünteti egy időre az álmodást, akkor rosszul jár, mert az álom makacs, nem lehet direkt visszatartani. Ha jönni akar, jönni is fog! Ha másként nem, éber hallucinációk formájában.

Az álom a maga módján követeli a vele való foglalkozást, hallgatni kell rá, engedni neki.
Négy példa:

Móni álma: Izland

(Móni 23 éves fiatalasszony, a lányom.)
Azt álmodtam, hogy Izlandon lakok, és január van. Volt a szigeten egy hévízszerűség, amit időnként megnyitottak, és a forró víz bezúdult a tengerbe (egy nagy és lapos, maximum derékig érő vizű öbölbe), és néhány óra alatt úgy átmelegítette, hogy olyan volt, mint egy termálfürdő. Most is ez történt, és az egész sziget, több ezer ember ment be termálfürdőzni a tengerbe, isteni volt, a legjobb dolog a világon, és voltak barátaim, akikkel együtt mentünk be…

Móni álma azt jelenti, hogy végre felbugyogott lelke mélyéből a legősibb éltető energia, a forró szeretet képessége. Eddig azt a visszajelzést kapta a külvilágtól (amit el is hitt), hogy hideg és elszigetelt teremtés (izlandi), most végre kiderült, hogy ez csak a látszat, felszín, én-védelem. Már nem fél szabadjára engedni a szeretetét, és érzi, hogy „ezreket” lenne képes felmelegíteni vele. Így végre átélheti, hogy barátai vannak, hogy szereti az embereket, és azok is őt. A családi közeg erre nem volt alkalmas (válás, fogadott testvér, féltestvér miatt, zaklatott anya miatt). A szorongása ellen úgy védekezett, hogy lefagyasztotta az érzelmeit, mert ehhez a védekezéshez kapott adottságokat, amint az a horoszkópjában előre megjósolható lett volna.

Lili álma: Bátorságpróba

(Lili 18 éves, rokon.)
Megyek az utcán, és jön utánam egy kisfiú, aki mindenáron meg akar ütni. Többször rászólok, hogy kopjon már le, mert idegesít, de csak nem hagy békén. Végül annyira felbosszant, hogy jól összeverem szegényt. Néhány ember, aki ezt látta, fogja az eszméletlen fiút, beleteszi egy bevásárlókocsiba, és lelöki a hegyről a betonúton. Én viszont ekkor hihetetlenül megsajnálom őt, és utána rohanok. De nem bírom utolérni, akárhogy igyekszem, 10-20 centivel mindig le vagyok maradva tőle. Tudom, hogy a kisfiúval azért történt mindez, mert csatlakozni akart egy bandához, akik egy láncon lógtak, és ehhez egy bátorságpróbát kellett kiállnia. Ez abból állt, hogy meg kellett ütnie engem.

Kedves Lili! Úgy tűnik, két ellentétes erő tart mozgásban mostanság. A fiús agressziód, amiről azt gondolod, hogy másokkal egyenrangúvá tesz, és a gyengédséged, a részvét, az empátia női érzése. Pillanatnyilag az utóbbi kicsit mindig le van maradva az előbbitől, annak ellenére, hogy te magad szenvedsz leginkább a saját haragodtól, agressziódtól, amire azért van mégis szükséged, mert azt hiszed, nélküle letaszíthatnak téged mások a mélybe. Álmod utal az előzményre: azt hitted, attól lesz banda-élményed (társaságod), ha bátornak és kötekedőnek mutatod magad. Rájöttél, hogy ez már neked nem jó, de még nem tudod a megoldást, mert visz a lendület…

Azt tanácsolom, ne próbálj mindenáron valamilyen lenni, egyelőre elég, ha tudatosítod magadban, hogy a domináns (kötekedő, bátor, vagány) viselkedésed mögött ott siet a te gyengéd, női oldalad is, amely szeretne téged megmenteni. Ez meg is fog történni, ha eljön az ideje. Ne erőlködj, fogadd el, hogy összetett személyiség vagy, mint annyian mások.

Csilla álma: Terhes vagyok

(Csilla 20 éves.)
Már több alkalommal álmodtam, hogy terhes vagyok. A szülésig egyszer sem jutottam el. A múltkoriban aztán már egészen a szülészetig jutottam, de aztán hirtelen vége lett. Már ott voltam a műtőben, és egyszer csak elmúlt és felkeltem. Gondoltam, majd jönnek a fájdalmak meg minden, de nem így lett. Felkeltem és kész. Még szűz vagyok, barátom sincs több mint 3 hónapja. És még soha nem is fantáziáltam arról, hogy milyen jó lenne már egy kisbaba. Majd csak sokkal később.

Kedves Csilla! Mivel a szülés éppen nem aktuális, így a saját újjászületéséről álmodik visszatérően. Talán tényleg terhes – a szüleinek! Talán ideje lenne komolyabb erőfeszítéseket tennie önállóvá válása irányába, ami – úgy tűnik – nemigen akaródzik, csak gyengécske próbálkozások formájában. Némi kényelmességet gyanítok, mintha az utolsó pillanatban mindig megtorpanna a fájdalmas döntés előtt. Lassan eljut az önálló felnőtt életkorába, az álma az e körüli tétovázásról, hezitálásról szól.

Megemlítem, hogy a kamaszkor végétől nem ritka a szülők haláláról szóló álom, ami ijesztő lehet. Éppolyan ijesztő, mint a kamasz valóságos helyzete: önálló személyiséggé kell válnia (individualizáció), ami komoly nehézségekbe ütközik mind önmaga, mind a szülők részéről, és ez agressziót vált ki belőle, amit nem mer (vagy nem szabad neki) kinyilvánítani, megélni. Ezért álmodik ilyen drasztikusat.

Róza álma: Elmegy a férjem

(Róza kb. ötvenéves.)
Már rendszeresen álmodom kétnaponta, hogy elhagy a férjem. De az álmomban nincs benne, hogy miért? Más nő miatt vagy egyéb. Csak azt álmodom, hogy elmegy otthonról, és nem jön haza. Ha keresem, mindenki letagadja, mikor tudom, hogy ott van. Ezt régen egyszer-egyszer álmodtam, de most már olyan sűrűn. Az álom mindig másmilyen, de a tartalma egyforma. Nem vagyok egy féltékeny típus, eddig ez eszembe sem jutott, míg nem kezdtem el ilyeneket álmodni. Továbbá lelkiismeret-furdalásom sincs, mert nincs miért.

Az álom megfejtését nem mertem további kérdések nélkül elküldeni. Nemcsak azért, mert több jelentése lehet (mint minden álomnak), hanem mert mindenképpen a magánéletébe való durva beavatkozással járna, és ismeretlenül nem vállalhatom magamra a konfliktus kirobbantásának terhét. Ezért puhatolóztam, és megállapítottam: a hölgy nem kész arra, hogy szembenézzen kapcsolatuk ellentmondásosságával. Az álomból az derül ki, hogy eltávolodtak egymástól, hiába élnek egymás mellett, nem találkoznak. Ennek lehet az is oka, hogy a férjének valóban titkos viszonya van, amit a női megérzés már tud, de az is lehet, hogy az asszony távolodott el, de nem merve ezt magának sem bevallani, a férjében látja a távolodás okát. A zárómondat – „lelkiismeret-furdalásom sincs, mert nincs miért” – arra utal, hogy lelkiismeret-furdalása van, mert van miért. Nem hűtlenségért. Talán hűtlen gondolatokért? Vagy talán a múlt miatt? Sok kérdést rejt magában az álom, amit komoly lelki beavatkozás nélkül nem lehet megválaszolni, de még feltenni sem.

A hölgynek, ha meg akarja oldani az álom által jelzett konfliktust, akkor először ki kell mondania: van konfliktus. Amíg ez nem történik meg, felesleges az álomfejtőnek okoskodnia.

Zágon Judit
kézműves, pszichológus
http://web.axelero.hu/pszichoglass/frames.htm
Tel.: (20) 397-0611.
E-mail: pszichoglass@t-online.hu

(Vége)