Már az iskolai felelés is rémálom volt. Izzadt, dadogott, semmi nem jutott eszébe, csak szeretett volna még élve visszajutni a padjába. Azt hitte, majd kinövi. Most, felnőttkorára még rosszabb. Ha többek előtt meg kell szólalnia, már csak a gondolatra is kiveri a víz.

Belevörösödik, keze remeg. Jó esetben meg tud szólalni, de hangja mintha nem is az övé volna. Esküszik rá, hogy sajnálkozva összenevettek a háta mögött. S míg más „normálisok” imádják a bulikat, ő ilyennek képzeli a poklot.

Miért pont én vagyok ilyen szerencsétlen?

Nyugi, nyugi! Ha klubot alapítanának a szociális félelmektől szenvedők, lenne bőven jelentkező. A felmérések azt mutatják, hogy élete során a lakosság 7-13%-a kaphatná meg a szociális fóbia diagnózist. És akkor ebbe nem számoljuk bele a félénkeket, gátlásosakat, társasági helyzetben csetlő-botlókat. Érdekes mód a férfiak és nők nagyjából azonos arányban szenvednek ettől a szorongásos problémától.

A leggyakoribb megizzasztó helyzet a mások előtt való beszéd, a figyelem középpontjába való kerülés. De sokan félnek mások előtt enni, inni, írni, bármi módon szerepelni. A szociális fóbiás a partikon a konyhában tanyázik, uborkát szeletelve, vagy a könyvespolcok környékén bogarászik. Szótárában a „szereplés” vagy a „megmérettetés” szavak szinonimája a „lebőgés” vagy a „nevetségessé válás”. A szociális félelmek gátolják a társas kapcsolatokat, a munkahelyi teljesítményt és előmenetelt: egyszóval rontják az életminőséget.

A szociális fóbiás legszívesebben magányos vakondokként tengetné életét, a világ elől elrejtőzve. Persze olykor-olykor erőt is venne magán, bevetné magát a mélyvízbe, de aztán „belátja”, hogy leküzdhetetlen testi tünetei, mint verejtékezés, elvörösödés, remegés, a hang elcsuklása, erős vizelési inger stb. eleve köznevetség tárgyává tennék. Sokaknak egy szereplési helyzetben való pánikroham veszi el végleg a kedvét a próbálkozástól. Aztán némelyek rátalálnak a nyugtatókra, alkoholra, és berendezkednek arra, hogy leértékelt árúként éljék le életüket.

A szociális félelmek evolúciója

Az összes lelki probléma ott kezdődött, hogy az ember gondolkodni kezdett. A szociális félelmek nem emberi találmány, minden közösségben élő állatnak fontos, mit „szól” a másik az ő viselkedéséhez. Minden állati és emberi csoportosulásban meghatározó szerepe van az alá-fölé rendeltségnek, vagyis a szociális hierarchiában betöltött pozíciónak. Ha egy alárendelt egyed összefut az erdőben vagy a folyosón egy szociálisan dominánsabb másikkal, önkéntelenül kerüli a szemkontaktust, behódoló viselkedésjegyeket fog mutatni, és jobban mérlegeli, milyen megítélés alá esik az ő külseje, viselkedése. A zavart, bátortalan viselkedés védelmet jelent a domináns egyeddel szemben, hisz jelzi a behódolást.

A szociális szorongás emberi viszonylatban a szociális kapcsolatokban rejlő veszélyekre való reagálás. Az emberi evolúció során egyfelől kialakult az ösztönös képességünk, hogy hipotéziseket gyártsunk a másik ember fejében zajló gondolatokról. Az evolúciós felfogás szerint a szociális fóbiát jellemző, indokolatlan és túlzó szociális szorongás abból fakad, hogy a személy önmaga szociális helyzetét és értékét túlságosan alacsonyra, másokét viszont túlságosan magasra értékeli. Ennek megfelelően a másokról alkotott „elmehipotézisei” mind arról szólnak, hogy mások őt elítélik, lenézik, kinevetik. Az elpirulás, elvörösödés és az ezt kísérő szégyenérzet abból fakad, hogy a személy intenzíven átéli, milyen bénának is látszik ő. A szégyen és elvörösödés üzenete: „tudom, hogy értéktelen vagyok”, „tudom, hogy helytelenül viselkedem”.

Mindebből kicsit kilóg a mások előtti evéstől/ivástól való szorongás, de nagyon is érezhető a kapcsolata állati eredetünkkel. Az állatvilágban a táplálkozás veszélyes, mert mindig felmerül a kérdés: vajon egy dominánsabb egyed nem érzi-e majd jogai csorbításának a szeme előtt bekebelezett zsákmányt.
Hát kellett nekünk ez az evolúció!

A szociális fóbia diagnózisa

A szociális fóbia „felfedezése” a tudomány számára 1966-ban történt meg. Addig is volt, addig is szenvedtek tőle, de ekkor kezdték kutatni. Hamarosan kiderült, hogy vannak szociális fóbiások, akik csak bizonyos helyzetektől szoronganak (leggyakrabban a nyilvános beszédtől), míg mások majd? minden szociális helyzetben tudnak szorongani. Utóbbit elnevezték generalizált szociális fóbiásnak.

A pszichiátriai diagnosztikus rendszerben van azonban egy úgynevezett elkerülő személyiségzavar kategória is, amely erős átfedést mutat a generalizált típussal. Mindkettő közös jellemzője a félénkség, az alkalmatlanság érzése, az emberi kontaktusok kerülése, a megszégyenüléstől való félelem stb. Számos vizsgálat mutatott rá arra, hogy a pszichiátriában használatos diagnosztikus kategóriák felületesek, primitívek, csak durva osztályozást tesznek lehetővé. Úgy képezik le az emberi problémák sokszínű mintázatát, mint az afrikai vadász a vadakat: nagy állat és kis állat. Egyikre dum-dum, másikra normál puskagolyó kell.

Stefan G. Hofmann és munkatársai 2004-ben egy jóval cizelláltabb, hat alcsoportból álló rendszert javasoltak.

A szociális fóbia mechanizmusai

Az első, „félelmi” típusba azok tartoznak, akiket elsősorban a szociális helyzetekre kialakuló testi tünetek vagy pánikrohamok jellemeznek. Ők a testi tünetektől vagy a pániktól félnek, s kevésbé tartanak a negatív értékeléstől. Egy fiatal fiút például – a szerinte – erős izzadása zavarta. Az ilyen tünetek esetén sosem maga a tünet az igazi probléma, hanem az, hogy az illető szégyelli, ezért betegesen igyekszik „nem izzadni” vagy izzadását titkolni. De ide sorolható az elpirulós típus is.

Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus

A cikk folytatásából megtudhatják, milyen egyéb típusokba sorolhatók a szociális fóbiások, és hogy mennyiben alkalmasak tüneteik enyhítésére, illetve a gyógyításra a gyógyszerek és a pszichoterápia.

További hírek és aktualitások Szendi Gábor honlapján.