A varjútövis erős hatása miatt inkább nevezhető béltisztítónak, mint hashajtónak. A 13. században lett népszerű, erős hashajtóként széles körben használták, mert úgy hitték, hogy a betegségek gyógyításának a kulcsa a test „káros testnedvektől” való megszabadításában rejlik. Antrakinon vegyületei a legtöbb ember számára túl drámai purgatív hatásúak.

A varjútövist hashajtóként használják, ha különösen lágy széklet kívánatos, pl. aranyér, végbélrepedések, végbél- vagy a végbélkörnyéki operációk után, továbbá a gyomor-bél traktusban történő diagnosztikai beavatkozások előtt. Rövid távú használatra alkalmas. A népi gyógyászat vizelethajtóként és vértisztításra használja, homeopátiában a gyomor-bélrendszer és a mozgásszervi rendszer (csontok, izmok stb.) betegségei esetén javasolják.

Összetétel, adagolás

A varjútövist elsősorban tea formájában fogyasztják. Kész teapreparátumként, növényi gyógyszerként nincs jelen a piacon, Közép-Európában már alig használják gyógyszerkivonatként. Az átlagos napi adag nem haladhatja meg a 30 mg-ot. Ez az adag érhető el, ha naponta két csésze teát iszunk, teánként 2 g varjútövis bogyóval. Opcionálisan azonban már egy csésze is elég, amellyel lágy széklet érhető el.

A teához 4 g összetört gyümölcsöt használunk (1 teáskanálnyi körülbelül 3,8 g), melyet forró vízzel öntünk le, és 10-15 perc múlva leszűrjük. Esténként és bizonyos esetekben még reggel és délben is meg kell inni egy csésze teát. Alternatívaként a bogyókat 2-3 percig forraljuk, majd teaszűrőn leszűrjük.

Használata ellenjavallat bélelzáródás, gyulladásos bélbetegségek, például fekélyes vastagbélgyulladás, Crohn-betegség, vakbélgyulladás és ismeretlen okú hasfájás esetén. Az elégtelen toxikológiai vizsgálatok alapján nem ajánlott használata 10 éven aluli gyermekeknél, terhes nőknél és szoptató anyáknál. Stimuláns hashajtóként orvosi tanács nélkül legfeljebb 1-2 hétig szabad szedni, azt is csak akkor, ha étrendváltozás, vagy ballasztanyagok fogyasztása esetén nincs javulás a székrekedésben.

Mellékhatások

A varjútövisbogyók szedése görcsös panaszokat okozhat a gyomor-béltraktusban, ilyenkor csökkenteni kell a mennyiségét. Hosszan tartó használat esetén vér jelenhet meg a vizeletben, és elektrolitveszteség fordulhat elő, és a káliumhiány maga után vonhat izomgyengeséget és szívritmuszavart. A káliumveszteség mellett más gyógyszerek egyidejű használata tovább erősítheti a negatív hatásokat. Ezek közé tartoznak a különféle diuretikumok, a mellékvesekéregre ható szteroidok, amelyek növelik a szívizom összehúzó képességét és édesgyökér készítmények. A szívritmuszavar elleni gyógyszerek hatását is befolyásolhatja.

(Németből fordította: Koncz László)