A humánetológia sajátságos módszereivel írja le az emberi viselkedési egységeket, elemzi, értelmezi, funkciójuk alapján analizálja a megfigyelt tevékenységeket, és választ keres a viselkedési elemeket befolyásoló genetikai és környezeti (társadalmi) tényezőkre.

A civilizált társadalomban élő ember élénken érdeklődik az emberi természet, az emberi közösség, a társadalom kialakulásának és működésének tudományos alapokon nyugvó vizsgálati eredményei iránt, mert így próbál választ kapni saját problémáira, a társadalmi élet bonyolult és gyakran megoldatlan kérdéseire.

Az emberi viselkedés etológiai módszerrel történő vizsgálata viszonylag újkeletű. Kezdetben kisgyermekek és szüleik kapcsolatának elemzésére használtak etológiai módszereket, majd testi és szellemi fogyatékos gyermekek és a szülők kapcsolatát vizsgálták hasonló módszerekkel.

Az állatetológia kutatási módszereivel

Ha elfogadjuk azt a természettudományos kutatási eredményekkel alátámasztott tényt, hogy az ember is az állatvilág tagja, és viselkedését nagymértékben biológiai tényezők (is) befolyásolják, akkor teljesen érthető, hogy az emberi magatartás megfigyelésére kezdetben az állatetológiában használt kutatási módszereket alkalmazták és az ott kialakult tudományos koncepciókat vették át. Ennek alapján az analógiáknak megfelően mutatták ki az agressziót, a bevésődést, a kritikus periódust az emberi viselkedésben is.

Az emberi fajt – viselkedésformái és anatómiai, morfológiai bélyegei alapján – a rendszertan az emberszabású majmokhoz sorolja. Az emberi fajnak is – mint minden rendszertanilag jól elhatárolható csoportnak – megvannak azok a tulajdonságai, a faji bélyegek, amelyek csak rá jellemzők, jól öröklődnek, és a faj minden egyedén fellelhetők. Az anatómiai különbségek például (a teljesség igénye nélkül) a nagyobb agytömeg, a csupasz test, a két lábon járás, a munkára alkalmas kéz, a megrövidült farokcsont, vagy a szemgolyó fehér színe, ami lehetővé teszi a tekintetünk pontosabb értelmezését, a szemmel való kommunikációt, a tekintetnek mint metakommunikációs eszköznek a használatát.

Humán viselkedési komplex

Az emberszabású majmok és a Homo sapiens közötti viselkedéskülönbségek összességét Csányi Vilmos humán viselkedési komplexnek nevezi.

A humán viselkedési komplex sajátosságai között elsőként a csoportalkotást és a csoportszerkezetet említjük meg. Az emberi közösségben a csoportstruktúra nagyon szoros. A csoportoknak állandó és hosszabb időre szóló lakókörzete van.

Jellemző a csoportokra az erőforrások megszerzése céljából kifejtett nagyfokú és jól szervezett együttműködés. A csoporton belül kialakult hierarchia következtében a személyes konfliktus, az agresszió csekély.

A csoportok közötti kapcsolat az együttműködéstől a fizikai és kulturális agresszióig széles skálán mozog. Az emberi közösségben megjelentek a magasabb rendű kommunikációs formák mint a mimika, az utánzás és a nyelvi kompetencia. Kialakult a szerszámhasználat, a fogalmi gondolkodás és a konstrukciós készség. Az emberi csoportok egyedi tulajdonságokat vettek fel, létrejött a csoport tagjainak a személyiségi jegyek alapján történő egyedi felismerhetősége, az individualizáció, vagyis személyes egyedi és csoportos tulajdonságok alakultak ki.

A továbbiakban Csányi (2006) nyomán bemutatjuk a humán viselkedési komplex legfontosabb komponenseit.