A Nap a fény, a meleg, az élet, a kozmikus értelem egyetemes jelképe. Látszólagos útja a Föld körül, illetve az Állatövön az élet, a halál, az újjászületés, a fejlődés szimbólumává tette. Rendszerünk középpontja, belőle jön a fény és a meleg minden létforma számára.

Vitalitásunk, létezési módunk és kreativitásunk ebből a forrásból táplálkozik. A Nap azt az energiát sugározza ki, amely a Földön minden élet számára nélkülözhetetlen. Nélküle semmi sem tudna élni vagy növekedni. Ha ez az energia gátolt és nem jut kifejezésre, stagnálunk, és többé már nem vagyunk individuális személyiségek. Ez az állapot a vitalitás, a beteljesedés és a megelégedettség hiányát jelentené.

Kulcs igaz valónkhoz

A Nap ereje soha nem hagy alább. B. A. Mertz (német asztrológus) megfogalmazása szerint ha belső Napunk kialszik, akkor a külső sem ér semmit, és a legforróbb nyári napon is vacogni fogunk. Szerinte a legimponálóbb fellépés sem ér semmit, ha nem ragyog benne a Nap. Így az érző szív sem csak a vérkeringés mozgatója, hanem dobognia kell, erőt kell adnia céljaink megvalósításához.

A Nap helyzete a születési horoszkópban jelenti a kulcsot igaz valónkhoz. Azt mutatja, mily módon kell archetípusainkat (bolygóprincípiumainkat) integrálnunk ahhoz, hogy eljussunk a központba. Legtisztább és legelevenebb energiánkat szimbolizálja, amelyből növekedésünk és kreativitásunk ered. A Nap jegy és ház szerinti helyzete teszi érthetővé, milyen aktivitási területen és hogyan kell törekednünk aziránt, hogy feladatunkat az életben teljesítsük és valóban egyedülálló individuumok legyünk. A Nappal fényszögkapcsolatban álló bolygók azt fejezik ki, hogyan kapcsolódik be a többi archetípus (bolygó, viselkedésforma) ebbe a folyamatba. A Nap rendkívül fontos vezetőnk az individuáció útján.

A horoszkóp központja

A Nap a horoszkóp központja, annak legfontosabb alkotóeleme; házhelyzete a legjelentősebb egyedi tényező. Vitális jelentőségű, hogy az adott életterülettel összefüggő ügyeknek figyelmet szenteljünk. Ha megpróbálunk kitérni ezen kihívásaink elől, valószínűleg más módon leszünk rákényszerítve, hogy elmélyülten foglalkozzunk velük – oly módon, amit már nem tudunk befolyásolni. Nem térhetünk ki ezek elől az energiák elől. Ha azonban ezekkel az energiákkal együtt dolgozunk, kifejleszthetjük saját identitásunkat és erősebbnek is érezhetjük magunkat.

A Nap tehát a középpontból sugárzó életerő, az alkotni vágyás, az elismertség és az önkifejezés vágya, a kreatív energia, a belső ragyogás, a meleg, a szív, az éntudat, az akarat, az önmegvalósítás. A tudat maszkulin jellege miatt kötődik hozzá a férfielv (apa, tekintély, király stb.), de fontos megértenünk, hogy nem biológiai vagy nemi identitás szerinti értelemben.

A sorozat keretei itt sem engedik meg a teljes analógiakör vizsgálatát, ezért válasszuk ki az egyik legfontosabb jelentéstartalmat, a tudatos Én fogalmi körét, a teljesség igénye nélkül.

Éntudat

Az ember legfőbb sajátossága az éntudata (identitása). Ez nem feltétlenül egocentrizmus. Mindenki saját világának központja (az időt és a teret önmagunkra vonatkoztatva tapasztaljuk meg). Mindenki ismeri a mondókát: „Előttem van észak, hátam mögött dél…” Minden ember olyan, mint minden más ember, s ugyanakkor, mint senki más. Természetesen az énünk helyzetről helyzetre aktualizálódik, ám közben döntő fontosságú önazonosságunk állandó megléte.

Az önazonosságnak különböző szintjei vannak: társadalmi (helyünk van a társadalomban), egzisztenciális (cselekedeteink értéke, eredménye), kategorikus (képünk van önmagunkról) és élményszerű (átéljük önmagunkat).