Sajnos sokan nincsenek tudatában annak, hogy a sátrakat égésgátlóval kezelik. Ez ugyan megakadályozza, hogy a tábortűzből kipattanó szikra felgyújtsa a sátrat, de a benne lakóknak egészségi problémákat okozhat. A sátor gyártásakor felhasznált égésgátló anyagok ugyanis a zárt térbe bejutnak, és ezt a szennyezett levegőt azután a sátorban alvók belélegzik.

Bent a sátorban a levegő nem olyan friss, mint körötte a szabad levegő – állítja az Environmental Science & Technology című szakfolyóiratban, az Amerikai Kémiai Társaság lapjában megjelent kutatás.

Míg a korábbi kutatások az elektronikus berendezéseket és a bútorokat vizsgálták, ez a kutatás a kempingsátrakat vette nagyító alá. A kutatók 15 különböző sátor belsejében vizsgálták a levegőt a különféle ismert égésgátlókra. A sátor típusától függően a levegőminta eltérő koncentrációjú égésgátlót tartalmazott.

Méréseik alapján egy, a sátorban nyolc órán át alvó ember néhány nanogramm/testsúlykilogramm égésgátlótól egészen 400 nanogramm/testsúlykilogrammig lélegezhet be égésgátlókat.

Ez ugyan kevesebb, mint az USA-ban a fogyasztóvédelmi napi határérték, ami 5 mikrogramm testsúlykilogrammonként, de a kutatók azt állítják, hogy valamennyi égésgátlót kibocsátó forrást tekintetbe kellene venni.

A gyerekek, kisebb testsúlyuk miatt, nagyobb mértékű expozíciót szenvednek el.

20 önkéntes bőrén ellenőrizték a kutatók az organofoszfát égésgátló koncentrációt, mielőtt, illetve miután felállították a sátrakat. Az eredmény az lett, hogy a sátor felállítása után a bőrön mért koncentráció lényegesen magasabb volt, mint az előtte megállapított.