A gyógyítás kritikus pontja: orvosok, terapeuták és betegápolók olykor lekezelő módon bánnak az idősebb emberekkel. A fiatalabb beteggondozók és az idősebb páciensek közötti beszélgetés olykor alig tér el a felnőttek és kétéves gyerekek közötti beszélgetéstől.

E szavakkal hívta fel a figyelmet az egészségügy egyik „beteg” pontjára dr. Linus Geisler német orvos és gyógyászat-etikai szakember.

Orvosok, betegápolók és terapeuták időnként leereszkedő és lekezelő módon viszonyulnak kiváltképp az idősebb betegekhez. Ez a leereszkedő bánásmód nem mindig tudatos részükről. A túlságosan bizalmaskodó megszólítások, mint az olykor előforduló „nagyikám”, továbbá a magasabb hangfekvés vagy a túlzott hangsúlyozás nem fordulhatna elő az orvos és páciens közötti beszélgetésben, véli a szakember.

„Másodlagos babanyelv”

Természetesen olykor maguk az idősebb betegek is részben előidézik egyfajta „másodlagos babanyelv” kialakulását: alkalmazkodnak az adott nyelvi stílushoz, lassabban és szegényesebb szókinccsel beszélnek – ily módon veszélyes körforgás jön létre a nyelvi gyámkodás okán.

A sikeres kommunikáció viszont hozzájárul a páciens jó közérzetének kialakulásához és elősegíti a terápia lefolyását. „Aki keresi a szemkontaktust a pácienssel, rámosolyog, fejbólintással jelez és érdeklődést fejez ki irányában, annak megvan az esélye arra, hogy hálás betegei lesznek.”

A tisztelet helyes értelmezése

Elméletileg az idősebbekkel való tiszteletteljes bánásmódról van szó, nem pedig előírásokról, hogy mi helyes és mi elvetendő, mondja dr. Florian Menz, a Bécsi Egyetem Nyelvtudományi Intézetének professzora. Néhány idős ember talán szereti a bizalmas megszólítást, mások viszont nem. Ezt a velük folytatott beszélgetés során kell kideríteni. A tisztelet helyes értelmezése Menz professzor szerint azt jelenti, hogy a másik embert szükségleteivel együtt komolyan vesszük.

Idősebb emberek kezelésében a kommunikáció terén van még mit javítani, állítják osztrák szakemberek. Jóllehet az orvosok és ápolók megpróbálnak egy általuk azonosnak vélt szinten beszélni a betegekkel, ez azonban mégsem ugyanaz a szint.

Elégtelen fájdalomkezelés dementiás betegeknél

Mindazonáltal a geriátriára, vagyis az idősek gyógyítására specializálódott orvosok a kommunikációnak egyre nagyobb figyelmet szentelnek, és ez már az osztrák orvosképzésben is érvényre jut. A geriátriához hozzátartozik a helyes szóválasztás is; a korosabb páciensekkel való személyes beszélgetés során nagyon fontos figyelembe venni a betegek egyéni élettörténetét és iskolai végzettségét. Míg az egyik betegről – korábbi szakmai tevékenysége alapján – talán feltételezhető az orvosi szakkifejezések ismerete, és veszi majd magának a bátorságot is, hogy kérdezzen, addig egy másik páciensnek közérthető módon kell beszélni a leleteiről és a terápiáról.

További jelentéstartalmat kap a nyelv a dementiában (időskori elbutulás – a szerk.) szenvedő pácienseknél. Egy szellemileg leépült beteg bizonyára nem közli az orvossal, hogy alhasi fájdalmai vannak, ehelyett valószínűleg az arckifejezésével, összegörnyedéssel vagy egyéb módon fejezi ki fájdalmát. Ha az orvos nem figyel ezekre a megnyilvánulásokra, akkor a dementiás páciensek gyakorta nem részesülnek kielégítő fájdalomcsillapításban. Ennek következtében rosszabbodik az általános állapotuk és a teljes zavartság állapota alakul ki náluk, időnként agresszív viselkedéssel társulva.

A dementiás idősebb betegekkel való kommunikáció kitűnő lehetőségét jelenti a validáció, vagyis az a speciális kommunikációs módszer, amelyet már több osztrák gyógyintézményben bevezettek. A méltóságról, tiszteletről és elismerésről van szó, egyszerűen arról, hogy embertársunkat fontosnak tekintsünk. A validáció előfeltétele, mondja Ulli Praschl betegápoló és validációs tréner, hogy a másik embert teljes értékűnek tekintsük, az érzéseit és igényeit elismerjük.

(Forrás: Gute Kommunikation fördert Therapie-Verlauf, Die Presse.com, németből fordította Mészáros Csilla)