Az etológiában agresszióról akkor beszélünk, ha egy faj egyedei az erőszak valamilyen formájának alkalmazásával igyekeznek egymást a rendelkezésre álló erőforrás használatában vagy elfogyasztásában megakadályozni. Lássuk, mi a szerepe, mire való az agresszió.

Az agresszió jelentős szerepet tölt be a társadalmi javak és a természeti erőforrások megszerzésében és elosztásában. Növeli vagy csökkenti a csoport tagjainak rátermettségét életlehetőségét, létfeltételét.

Az erőforrások elosztásának módszere

A vázolt megfontolásból az is következik, hogy az agresszió a rendelkezésre álló erőforrások (talán optimálisnak is nevezhető) elosztásának az egyik módszere. Az állatvilágban az agresszió a faj megmaradásának fontos eszköze, mert nélküle az állatfaj aligha tudna fennmaradni, miután a rendelkezésre álló erőforrások mennyiségét – az elméletileg korlátlan szaporodási kapacitással rendelkező faj – nem lenne képes biztosítani. Az állatvilágban azok az egyedek jutnak jelentősebb nagyságú erőforráshoz, amelyek rátermettebbek, életképesebbek, erősebbek, ezeknek nagyobb az úgynevezett genetikai fitnesze.

Genetikai rátermettségen vagy fitneszen a biológiában az értik, hogy az egyed hány szaporodóképes utóddal járul hozzá a következő generáció létrehozásához. Egy faj fejlődése, fennmaradása, evolúciója szempontjából fontos, hogy a legrátermettebb egyedei maximális számú utódokat hozhassanak létre, akár a kevésbé életképesnek bizonyuló tagjainak rovására (természetes szelekció).

Az emberi társadalomban ezek a folyamatok jelentős mértékben módosultak. Az ember tudattal rendelkező társadalmi lény, hajlandó javait társaival megosztani, empátiával rendelkezik, és a születésszabályozást az emberi társadalomban nem az erőforrások, hanem kényelmi, életvitellel kapcsolatos, a társadalomban elfoglalt helyzettel, életfelfogással, életstí-lussal stb. összefüggő, bonyolult tudati, vallási, etikai tényezők, tradíciók, érzelmi hatások befolyásolják. Térjünk azonban vissza az agresszióra. Az agresszió biológiai formája a magatartást szabályozó, fontos mechanizmus, amely minden magasabb rendű állatban kimutatható. (Csányi, 1986) Az emberben azonban megjelent egy új társadalmi viszonyok között másként működő, eszközeiben és formájában gazdagabb, kifinomultabb, szabályozottabb, agressziós forma, a kulturális agresszió. Ennek egyik jellegzetessége, hogy az ember tanulással, neveléssel, szülői felügyelettel, jogi eszközökkel, akár gyógyító módszerek segítségével befolyásolni, korlátozni, ha szükséges, elnyomni is képes ezt az öröklött faji tulajdonságát, amit agressziónak nevezünk.

Kié lesz a terület?

Az állatviselkedés-tudományban használatos osztályozás szerint az agressziónak a következő formáit különböztetik meg:

Területhasználattal kapcsolatos agresszióról akkor beszélnek, ha az állatok vagy állatcsoportok közötti versengés tárgya egy meghatározott terület megszerzése vagy megtartása. Az ember territoriális lény. Ez azt jelenti, hogy az életéhez, munkájához, mindennapi tevékenységéhez bizonyos területet igényel. Ha ezt az elfoglalt, kisajátított területet mások próbálják birtokolni, úgy erre meghatározott agresszióval válaszol. A társadalomban létrejött tulajdonviszonyok között a területi tulajdonlást jogszabályokban foglalt előírásokkal védik.