Ahány elhízott ember, annyiféle módszer a fogyásra. A mennyiség nem jelent egyet a minőséggel. Elég megnézni a riasztó statisztikákat: az 1980-as évek óta háromszorosára emelkedett a túlsúlyosak száma Európában, ráadásul egyre fiatalabb korban jelentkezik az elhízás, mindennek tetejébe pedig a kontinensen Magyarország viseli a legkövérebb nemzet címet.

A Magyar Mozgásterápiás Társaság legfrissebb statisztikái szerint hazánk lakosságának kétharmada (6,7 millió fő) túlsúlyos, ebből 1,8 millióan elhízottnak számítanak.

De mennyibe kerül mindez az adófizetőknek? A cukorbetegség, valamint a túlsúlyosokat jóval nagyobb arányban sújtó szív- és érrendszeri, illetve mozgásszervi megbetegedések ellátása évente nem kevesebb, mint 300 milliárd forint költséget jelent az államnak – derül ki a Magyar Mozgásterápiás Társaság tavalyi felméréséből.

A felelőtlen, cukorközpontú étkezés, a testmozgás hiánya (mondjuk ki: lustaság) és a megváltozott életkörülmények egyszerre okolhatók ezért, de ha egészen őszinték akarunk lenni, akkor csakis az egyén, aki féktelenül tömi magát cukorral és inkább fürdik öt fokkal melegebb vízben a kellemesnél, csak fedje el a szomorú valóságot a tükörre boruló pára.

A Ne egyél cukrot fittyet hány minden korábbi hagyományra és kíméletlenül vágja az emberek arcába: Ne egyél cukrot! Az argumentum ad nauseam – vagy, ahogy a pszichológiában nevezik: broken record technique – módszerén alapuló eljárás garantáltan hatékony, hiszen a sulykolás, az állandó mantrázás által észrevétlenül válik az emberek részévé a gondolat: Ne egyél cukrot! Lusta vagy sportolni? Ne egyél cukrot! Épp egy durva szakításon estél át? Ne egyél cukrot! Elfelejtetted leállítani a mobilparkolást? Ne egyél cukrot! Két gombócot adnak egy áráért? Ne egyél cukrot! Nem vettél bérletet és lebuktál? Ne egyél cukrot! Keserű a kávé? Ne egyél cukrot! Defektet kaptál, ideges vagy és nincs semmi a közelben, csak egy cukrászda? Ne egyél cukrot!

Bővebb információ itt.