Önvagdosás, önsebzés

Becslések szerint Németországban több mint 800 000 embert érint az önkárosító magatartás (SIA), más néven autoagresszió. A nem jelentett esetek száma is magas lehet. Az önvagdosás a hajkitépés, az önégetés, harapás, vagy a tűvel szurkálás mellett az egyik gyakori önkárosítási forma, legtöbbször borotvapengével, késsel, vagy ollóval követik el.

Az önkárosítók többsége 14-20 év közötti, több eset ismert a lányok körében, mint a fiúknál. Az autoagresszió kiváltó oka lehet harag, szomorúság, lelki fájdalom, de gyakran más mentális zavarok kísérő tünete: borderline személyiségzavar, bulimia, anorexia, depresszió, trauma.

A kívülállók tipikus reakciója az önmagukat megsértőkről gyakran az a kérdés: hogyan lehet egyáltalán ilyet tenni? Gyakran úgy értékelik, hogy a bemetszés nem önsértés, hanem öngyilkossági kísérlet. Pszichológusok és szakértők rámutatnak, hogy a bemetszésnél nem feltétlenül ez a cél, sokkal inkább az érintetteknek az az igénye, hogy csökkentsék a stresszt, és megszabaduljanak a belső nyomástól. Sokan arról számolnak be, hogy a vagdosás egyenesen megkönnyebbülést okoz.

Jó érzés…

Az önkárosító viselkedés mögött annak a vágya bújhat meg, hogy érezzék önmagukat, és érzékeljék saját testüket. Eszerint vannak olyan vélemények, hogy sok autoagresszív belső ürességet érez, saját teste számára csak egy érzelmek nélküli burok. A bemetszés, mint egyfajta önkárosítás révén tapasztalják az érzékelést.

A másik ok lehet az érintett fiatalok számára a lelki fájdalmak eltérítése fizikai fájdalommá. Az önmagukkal szembeni harag gyakran játszik döntő szerepet az önkárosító viselkedésnél. A bemetszés révén a belső düh nem az embertársakkal vagy tárgyakkal szembeni agresszióban, hanem önmagukkal szemben nyilvánul meg. Veszélyes, hogy ez egyfajta függőséggé válhat.

Az önkárosító magatartás kezelése

Az önsebzés nem divatjelenség, hanem komoly betegség. Az önkárosító magatartás minden formája veszélyes az egészségre és a pszichére. Autoagresszió esetén erősen ajánlott a viselkedésterápia, a pszichoterápia.

Ha egy fiatalnál azt gyanítjuk, hogy önkárosítást (bemetszést) végez, nem szabad elmenni mellette. Fontos a bizalmi viszony kialakítása. Bár a szülőket kezdetben sokkolja a gyermek viselkedése, a szemrehányást kerülni kell. Minél előbb indul a terápia, annál jobbak az esélyek.

A vagdosás veszélye az egészségre

Sok, önmagát vagdosó fiatal előtt rejtve maradnak az egészségügyi veszélyek. Az önbemetszés mellékhatásait normálisként fogadják el az érintett serdülők, például a keringési problémákat. A mély vágások jelentős hegeket hagyhatnak a bőrön, emiatt az autoagresszió hívei kiválasztják azokat a testrészeket, melyeket ruházat rejt. Karok, combok, vállak, vagy a has azok a testrészek, amelyeket a bemetszés leginkább érint.

A vágás érinthet izmokat is, vagy sérülhetnek a nagyobb erek is, az utóbbi az elvérzés kockázatával jár. A higiénia esetleges hiánya, például szennyezett üvegcserép, vagy piszkos kés miatt baktériumok kerülhetnek a sebbe, ami gyulladást okoz.

(Németből fordította: Koncz László)