„Továbbra is tart a hűtlenségtől az, aki a hűséget a másiktól elvárja.” Ez lehet a mottója annak a műnek, amely a hűséget és a hűtlenséget vizsgálja összetett modern világunkban, összekapcsolva a privát érzelmi állapotot a nyilvános szférában elfoglalt magatartásunkkal.

2008 első felében jelent meg magyarul – Jakabffy Imre és Jakabffy Éva fordítói munkájának köszönhetően – napjaink fő tendenciáit értelmező és irányt mutató filozófiai elmélkedése, Alain Etchegoyen: A hűség ereje egy hűtlen világban című műve.

A hűség és a hűtlenség kettősségében az ok-okozati láncolatokat elemezve az élet minden területét mélyen górcső alá vevő mű kezdetben a fenti fogalompár nyelvtörténeti helye és jelentése körül vizsgálódik. Ez a vizsgálódás a későbbiekben is – igaz, átalakulva, de – megmarad. A szerző alaptétele, miszerint a szavakhoz értékelméleti konnotációk (másodlagos jelentések – a szerk.) tartoznak, tehát létünket meghatározó szavaink jelentése a mi kezünkben van, emlékeket és érzéseket idéznek fel bennünk. Etchegoyen úgy gondolja, a hűség és hűtlenség vizsgálata modern társadalmunkhoz és gazdaságunkhoz is kulcsot ad, ekképp kapcsolódik össze számára a privát érzelmi állapot a nyilvános szférában elfoglalt magatartásunkkal.

Az elhűtlenedés kapcsán evolúciós pszichológiai vizeket is érint: beszél a matriarchális társadalomról, a kizárólagosságról és a házastársi hűségről. Gondolatait a „minden az elhűtlenedés felé tart, ezért soha nem volt ekkora értéke a hűségnek, mint ma” téziséből vezeti le. Kitér a tapasztalatainkat és viselkedésünket átalakító időre. Úgy gondolja, hogy a hűség csak az idő fogalmának segítségével gondolható el, a hűség és az elköteleződés időbeli azonosságként értelmeződik, amelyek a feledés ellen állandó harcot vívva, emlékezetet tételeznek fel. Megismerhetjük a gazdasági és privát életben is jelenlévő, úgynevezett „kényszerített hűség”-et, a biztonságunkat kibillentő hűtlenséget, a teljesen átalakuló hűségfogalmat és a visszafordítható, szabad kötelezettségvállaláson alapuló „betetovált hűség”-et.

A hűtlenség felszabadítja a szabadságot?

A vallási szférában a parancsolatokkal szembeni és a továbbhagyományozódással kapcsolatos elhűtlenedést, a hívek megfogyatkozását, a családok felbomlását és átrendeződését tárgyalja vallásszociológiai szempontból. Külön részt szentel a politikai gyakorlatban látható elhűtlenedésnek: a hűség itt egy ideológiához való kötődés vagy egy ellentétes ideológia gyűlöleteként bukkan fel. Hűség például az, ha a politikai társak hibáit elnézik. Etchegoyen nem siránkozik az elhűtlenedés miatt, ellenkezőleg! Úgy véli, a korábbi torz politikai elképzelések jelentették a hűség alapját, a hűtlenség pedig magát a szabadságot szabadítja fel.

A következő tematikus egység a házaséletet és a családjogot öleli fel, a válások számának ugrásszerű növekedésén belül tárgyalja a nagyszülők válási gyakoriságának okait, valamint a hivatalosan jegyzett válások számánál sokkal nagyobb hűtlenségi rátát, a szexuális hűtlenséggel korreláló modern fogamzásgátló eszközöket. Véleménye szerint a házasság tartósságának egyedüli feltétele az érdekházasság.

Újabb fejezet elemzi a vállalatoknál látható hűtlenséggel, a hűtlen vevőkkel, a szállítók praktikáival, a hatékony marketinggel, a vevőuralommal, a pénzáramlás irányával, az új vevők felkutatási lehetőségeivel, a részvényesek vándorlásával, az egészségügyben és az oktatásban tapasztalható „fogyasztói magatartás” kifejlődésével kapcsolatos hűség-hűtlenség humán és gazdasági dilemmáit. Zsoldosoknak nevezi azokat az embereket, akik bértöbbletért váltanak munkahelyet, ennek fő területeként a sport világát emeli ki.

A hűséget ki kell érdemelni

Összefoglalva a szerző gondolatait – bár rengeteg oka lehet az elhűtlenedés tendenciájának –, mégis mindegyik egyfelé, a pénz és az individualizmus irányába mutat. Hosszan kifejti azon oksági láncokat és áramlatokat, amelyek tudattalanul áthaladva rajtunk, a címben is feltüntetett problematikához vezetnek. A könyvben ezek a következők: a gyorsuló idő, az új információs és távközlési technológiák, az egészségügyi termékek, az individualizmusra való évszázados törekvés, az újdonság iránti vágy (akár egy másik ember ölelésére kicserélni a már meglévőét), a nők munkába állása, az élet meghosszabbodása, az általános szörfözés, az unalom elviselésére való képtelenség, a földrajzi mobilitás, a konkurencia fejlődése, az árucsere globalizációja, végül a mindenkinek felkínált, soha nem látott választék.

Mindazok a tényezők tehát, amelyek a hűtlenséget fokozzák, hozzájárulnak a hűség nagyobb értékéhez. A hűség bizalom, megbízhatóság, szabad választás kérdése. Ki kell érdemelni. A bizalomban a titok lehetősége is benne rejlik. Ha bízol bennem, lehet titkom. De vajon a hű ember tisztában van-e hűségének értékével? Az, akinek egy mosoly többet ér, mint egy előreléptetés? – teszi fel a kérdést a szerző. Akiért hűségünket éljük, abban hitet, bizalmat, önbizalmat növelünk. Hosszan ír a baráti, szerelmi, politikai, vallási hűtlenség hasznairól mint minőségi, értékelméleti megközelítésről. A pesszimisták hűség iránti nosztalgiájában totalitarizmust, alárendelést, ellenőrzést, egyszóval kényszert lát. A szerző szerint sok esetben rosszul és rossz időben teszünk fel kérdéseket, amelyek téves utakra vezetnek minket a fogalmak megismerésében.

„Az a szabadság, amely visszaadja a modern hűség értelmét, mindig megengedi annak elhagyását is. Már semmi sem visszafordíthatatlan többé. […] Az igazi hűség nem törődik a hűséggel. E szabadságban rejlik az ereje.”

Ajánlom a könyvet mélyebb elméleti diskurzusok, gazdasági-társadalmi-személyes motivációink és cselekvéseink megismeréséhez, tudatossá tételéhez, megértéséhez.

Varga Bernadett