Az urge (sürgős) inkontinencia azonnal vizelési ingert jelent, amely szabályozhatatlan vizeletvesztést okozhat. A betegség előfordulása az életkorral nő, a 45 éven felüliek között 17% a gyakorisága, míg 75 év felett 27%, így minden kezelési lehetőség megismerése fontos lehet. Két terápia hatását vizsgálták, az eredmények nem mutattak jelentős különbséget.

Egy nemrégiben megjelent kutatásban, melyet a JAMA című kiadványban publikáltak, Cindy L. Amundsen és munkatársai a Duke Universityről a vizelettartási problémákra ajánlott különböző kezeléseket hasonlították össze.

Arra keresték a választ, hogy azok a nők, akik nem reagálnak az egyéb lehetőségre, vajon melyik terápiára reagálnak jobban: az onabotulinumtoxinA (Botox A) injekcióra, vagy amikor egy beültetett elektróda segítségével biztosítják a húgyhólyag szabályozását? (Ez utóbbi esetben a keresztcsonti ideg közelébe egy kicsi elektródát ültetnek be, mely pacemakerszerűen szabályozza a hólyag aktivitását).

A két terápia hatását vizsgálták, majd összehasonlították az eredményeket. A kutatás során, mely 9 egészségügyi központ részvételével zajlott, a kutatók véletlenszerűen kiválasztottak terápiára nem válaszoló (terápiarezisztens) inkontinenciával küzdő nőket, akik közül 192-en Botox A kezelést, 189-nél keresztcsonti neuromodulációs terápiát alkalmaztak.

A Botox A csoportban 190 nőnél csökkent szignifikánsan a vizelettartással kapcsolatos balesetek száma 6 hónap alatt, míg a keresztcsonti stimulációs csoportban ez 174 volt. A Botox A csoport résztvevői a tünetekre és elégedettségre vonatkozó kérdőív szerint is nagyobb javulást mutattak, mint a másik csoport.

Az életminőségben, kényelemben, mellékhatásokban azonban nem mutatott különbséget a két csoport. A Botox A kezelés növelte a húgyúti fertőzés kockázatát és az önkatéterezés szükségét.

Az eredmények nem egyértelműek abban, hogy a Botox A kezelés több előnyt nyújt a keresztcsonti neuromodulációval szemben – tette hozzá a kutatás vezetője.