A traumát szenvedett fiatalok agyak nemenként eltérő módon változik az esemény után. A kéregtest, az agy érzelmekért és empátiáért felelős része az, amely trauma hatására változásokon megy keresztül. Ezek a fizikai változások serdülőkorban ellentétesek: míg a lányok érintett agyi része összezsugorodik, a fiúknál ugyanez a terület növekedésnek indul.

A Stanford Egyetem kutatói 59, 9-17 év közötti serdülő agyát figyelték meg. A megfigyeltek fele, 14 lány és 16 fiú legalább egy, erősen stresszes vagy traumás időszakon esett már át életében. Ezeknél a fiataloknál a mágneses rezonancia képek jelentős eltéréseket mutattak az agykérgen és a kéregtesten (főleg a frontális kérgen), és térfogatbeli változást is okozott a vizsgált csoport másik feléhez képest (15 lány, 14 fiú), akik semmilyen traumában nem szenvedtek a felmérés előtt. Mindez arra utal, hogy ennek a területnek kulcsszerepe van a poszttraumás stressz (PTSD) kialakulásában. Ez utóbbi okozhatja az érintetteknél a traumatikus esemény többszörös újraélését (flashback), alvási és koncentrálási nehézségeket, illetve szociális elszigetelődést.

Korábbi tanulmányok szerint a traumán átesett személyek közül a nőknél nagyobb a valószínűsége a jelenség kialakulásának. Különösen lányoknál figyelhető meg a kéregtest zsugorodása, ami a lányok korai érésével lehet összefüggésben, tekintettel arra, hogy a kéregtest még normál esetben is hajlamos összehúzódni az idő múlásával. Ez megerősíti azt, amit már más tanulmányokban is megfigyeltek, hogy a korai pubertáskor jelentős összefüggésben van a nagymértékű stressz átélésével.

Olyan tanulmányok, mint a miénk is, szükséges eszközt jelenthetnek az orvosok számára, hogy új terápiás megközelítéseket fogalmazhassanak meg – állítja Megan Klabunde, a tanulmány szerzője. Figyelmeztet azonban, hogy további kutatások szükségesek annak megértése érdekében, hogy miben nyilvánulnak meg pontosan a poszttraumás különbségek a fiúk és lányok esetében.

Ideje lenne kiterjeszteni az ilyen típusú vizsgálatokat tizenévesek nagyobb csoportjára is, és pontosan meghatározni, hogy mit is értünk trauma alatt – teszi hozzá Alberto Oliverio, a római La Sapienza egyetem professzor emeritusa és pszicho-biológia docense. Az eseti traumák, például a balesetek mellett a folyamatos traumák, mint például a folyamatos bántalmazás, igazi és súlyos személyiségzavarokat okozhatnak, valamint megbolygathatják az epigenetikai működést, mely leginkább befolyásolja az agy szerkezetét és felépítését.

Arra is figyelni kell, hogyan mérjük a nemi különbségeket a tünetek kapcsán. Kulturális különbségekből fakadóan a férfiak kevésbé fejezik ki konkrétan az érzelmeiket, ami a nőknél sokkal könnyebb és gördülékenyebb folyamat. Oliverio arra következtet, hogy ha Európában el i is fogadják ezt az álláspontot, mert olyan korban élünk, amikor az érzelmek és azok kinyilatkoztatásai átértékelődnek, addig „még mindig általános hozzáállás a tengerentúli társadalomban, hogy hajlamosak szembesíteni az izmos rögbijátékost a szépségkirálynővel”.

(Olaszból fordította: Taliga Nóra)