Amikor megszületik egy baba, a legtöbb anya abban a hitben viszi haza a gyermekét, hogy az jó ideig majd csak eszik és alszik. Az esetek többségében azután gyorsan kiderül, hogy ez nem így van! Szeretnék eloszlatni néhány hiedelmet a csecsemők, gyermekek alvásával kapcsolatban.

Már egy újszülöttnek is vannak aktív éber állapotai, és gondoskodnunk kell a megfelelő ingerek biztosításáról. Az első időken persze a legfontosabb a testi ölelés, a bőrkontaktus biztosítása – elsősorban az édesanyától. A legtöbb kisbaba ilyenkor nyugodt, de ha megpróbáljuk őket letenni a kiságyba, éktelen sírásba kezdenek. A fáradt, kimerült és egyelőre tapasztalatlan anya kétségbeesik, és máris azon gondolkodik, mit is rontott el, és most mit is kellene tenni.

Majd megnyugszik egyedül?

Változó, hogy mikor, de előbb-utóbb minden anya találkozik az olyan alvástréningek nyújtotta lehetőséggel, amelyek biztosítanak arról: ha ezt követed, a gyermek pár napon, 1-2 héten belül átalussza az éjszakát, sőt egyedül alszik el és egyedül alszik vissza, nem kell kivenni az ágyból, elég bemenni hozzá és megsimogatni, később már ez sem szükséges, majd megnyugszik egyedül… Ez nagyon nagy tévedés! Az tény, hogy rövid távon megoldás, mert a gyerek valóban elalszik, de a pszichés hatás rendkívül káros!

A méhben eltöltött idő alatt a gyermek a lehető legszorosabb kapcsolatban él édesanyjával, aminek a szülés során részben vége szakad. Elvágják a köldökzsinórt, így a babának már egyedül kell lélegeznie, táplálkoznia, de hogy életben maradjon, ahhoz nagyon nagy szüksége van a gondozóira, elsősorban az édesanyjára. Ideális esetben a szoptatás során a baba átélheti a közelséget, az anyatej íze, illata nyugtató hatású, így a baba boldog. Akik bármilyen okból nem szoptatnak, természetesen nem maradnak le a fantasztikus élményt nyújtó kapcsolatról, de jó, ha ők egy kicsit többet ölelik, bújnak össze a kicsivel.

Többször, sűrűbben ébrednek

Evolúciós oka is van annak, hogy a babát le sem lehet rakni, mert nincs meg anya nélkül! Az ősidőkben ugyanis halálos kimenetele lehetett, ha a csöppség egyedül maradt. Ez az ösztön fennmaradt az agyunkban: a babák még ösztönlények, így az elszakadás ijesztő élményét élik meg, ha letesszük őket. Nem hibás tehát sem az anya, sem a baba, ha ez az eset áll fenn.

A babák alvásigénye eltérő, úgy, ahogy a felnőtteknek is. Vannak, akik az elejétől fogva keveset alszanak, és ez felnőtt korukban is így marad, mások álomszuszékok, és azok is maradnak. Vegyük figyelembe a babák saját személyiségét is! Ha álmos, aludni fog, ez biztos. A babák alvásciklusa sokkal rövidebb, mint a felnőtteké, és sokkal több éber szakasz van az alvásuk során, mint nekünk, így többször és sűrűbben ébrednek. Ez tehát törvényszerű.

Az ébredéseknek több oka lehet: a fogzás megindulása már 3-4 hónapos kortól okozhat viszketést, ínyfeszülést, és a mozgásfejlődés megindulása szintén sokszor okoz álmatlan éjszakákat, hiszen az izmok feszülése, izomláz, majd az „álomban való gyakorlás” szintén lázas tevékenység. A szeparációs szorongás 5 és 8 hónapos kor között kezdődik, ami nemcsak nappal nehezíti az anyák életét, hanem kiterjed éjjelre is, és akár félóránként ébreszti a piciket. Ennek pontosan az az oka, hogy kb. féléves korban észreveszik: ő és anya már nem egyek, a duálunió felbomlott, sőt már el is tud távolodni anyától.

Nem ok nélkül sír, hanem jelez

Ezt a távolodást a babák csodálatos, egyben nagyon ijesztő dologként élik meg, és szükség van az anyai segítségre. Leginkább a sok öleléssel, ringatással, szoptatással tudunk nekik segíteni, és éjjel, ha megoldható, az együtt alvással – persze csak akkor, ha minden érintettnek megfelel. Itt megint meg kell említeni az alvástréningeket, amelyek könnyekkel járnak! Rendkívül káros következményei lehetnek, ha le akarjuk szoktatni gyermekünket az éjszakai ébredéseket kísérő ösztönös sírásról.