Megvan annak a hivatalos leírása, mi, mikortól, minek számít. Mégis azt mondom, nem ez a lényeg. Nagyon máskor tud jönni a depresszió, az apátia, mint amiről a leírások szólnak. Szerintem az állandó szolgálat, a folytonos készenléti állapot és fáradtság kombinációja ez, amikor úgy érezzük, magunkra vagyunk hagyva, és nem tudunk megfelelni a feladatnak.

Nálam ez a legkisebb gyermekem 6-18 hónapos kora között volt jellemzően tapasztalható, egyre fokozódó mértékben. Ismerem pontosan az érzést. Már én is eljutottam odáig, hogy most azonnal meg akarok innen szabadulni, nem bírom tovább! Napokon keresztül ez járt a fejemben, és kerestem a lehetőséget, hogyan lehetne gyorsan kilépni nemcsak a helyzetből, magából az életből is.

Sok, apró, bosszantó sikertelenség vezet el idáig. Olyan dolgok, amiket, ha kimondunk, ha beszélünk erről mondjuk egy barátnőnknek, azt mondjuk mi magunk is, hogy „ne is törődj vele, bolondság ezen bosszankodni”. Mégis el tudják venni az ember utolsó életkedv-morzsáját is.

A kisbaba a világ legédesebb dolga. A kisbaba csodálatos, imádni való, és rengeteg törődést igényel. De van az a pont, amikor már nincs kedvünk vele törődni, és már nem is akarjuk a karunkban tartani, mert csak egy újabb feladatot látunk benne. Egy újabb bosszantó apróságot produkál, és félő, az volt az utolsó csepp a pohárban, így inkább próbálunk távol lenni még az imádott gyermektől is. Ez már az önvédelmi fázis. Ilyenkor már nagyon nagy szükségünk van egy külső segítőre.

Persze, nem akarjuk bevallani még magunknak sem, hogy idáig jutottunk. Főleg az önálló, sikerorientált emberek érzik ezt katasztrofális kudarcnak, tehát mindent elkövetnek, hogy ez ne derüljön ki. Mások megfelelési kényszertől vezérelve fordulnak magukba teljesen csendben. Vagyis ezek az emberek biztosan nem kérnek segítséget, és látszólag ugyanúgy törődnek környezetükkel, nehogy kiderüljön, összeomlás következik.

Ha mégis van egy picike kedved ekkor élni, ha úgy gondolod, csak kihúzod magad újra a slamasztikából, akkor a következőt javasolom:

Oszd ki a feladataid nagy részét. Ne törődj semmi mással, csak olyan dolgokkal, amelyekről tudod, hogy örömet szoktak okozni. Tudom, éppen ebben a pillanatban semmi sem okoz örömet. El vagy zárva, egy vastag burok van a szíveden, ami semmit nem enged sem ki, sem be. Mégis, akarattal túl tudsz lenni ezen is. Koncentrálj tehát a jó dolgokra. Kicsit erőltesd meg magadat, és simogasd a babádat, bújj hozzá, ölelgesd, puszilgasd. Mondd neki, hogy szereted, még akkor is, ha adott pillanatban nem érzed. Felé a legkönnyebb ilyenkor megnyílni, és az ő kedves reakciója tudja megnyitni bezárkózott szívedet.

Először tehát csak játszd el, hogy jó vele, aztán megjön az érzés is. Egyél csokit vagy banánt! Ezek boldogsághormonokkal ajándékoznak meg. Légy a kedves kisállataid közelében! Ők apró gesztusokkal jelzik, hogy érzik, mi van veled, és ilyenkor igazán jólesik minden őszinte együttérzés.

Tudnod kell, soha senki nem tud a Kicsi Kincseddel olyan jól törődni, mint ahogyan Te, és pótolhatatlan űrt hagynál magad után a gyermek számára. A felnőttek csak-csak kiheverik, de ő sosem.

Ha egy picit nyíltabbá váltál már, rá tudsz tekinteni magadra kívülről. Láthatod, ez nem te vagy. Egy valami megpróbálta elrabolni a lelkedet és vele együtt a testedet is. Vedd fel vele a harcot!

Keresd meg újra önmagad!

Ha úgy érzed, szükséged lenne valakire, aki meghallgat, valakire, aki pontosan tudja, mit érzel most, hívj fel engem. Ha lehet, ne éjszaka, mert akkor alszik a családom, nem tudok beszélgetni. De 9-19 óra között hívhatsz Skype-on a derita_mnemos1-en vagy a Facebookon a Messengeren a Derita mNemos felhasználón. Éjszaka is kérhetsz segítséget, de akkor csak írni tudok.

Nem vagy egyedül! De ezt a helyzetet csak te tudod megoldani!

A környezetnek

Árulkodó jelek után nézhettek a neten. De a legjobb, ha egyszerűen igyekeztek kivenni a részeteket az otthoni feladatokból. Nagyon fontos az anyukának, hogy mással is tudjon törődni, ne csak a gyermek és a háztartás legyen a dolga, mert ezt egy idő után börtönként fogja értékelni. Napi fél óra szabadidőt mindenképpen kell biztosítani az anyuka számára, ha nem akarjuk, hogy stresszes házisárkánnyá váljon!

Az anyuka menjen ki egyedül a szabadba, hadd járjon tornázni, vagy valamilyen klubba heti egy-egy alkalommal. Hagyni kell egyedül étkezni napi egyszer, ne csak mindig a gyerekekkel közösen kapjon be néhány falatot. Mindennél fontosabb az alvás. Természetesen apuka napközben dolgozik, éjszaka pihenni szeretne, de ha anyuka nem tudja kialudni magát, akkor könnyebben kiakad, mint ha pihenten ébredt. Valamilyen megoldást mindenképpen kell találni erre a gondra, és nem anyukára bízni, hogy majd azt is megoldja, mert ő kell úgyis a gyereknek. Ez kb. olyan lehet a számára, mint egy cserbenhagyásos gázolás. Csak itt a lelke sérül komolyan.

Ha szeretitek a kisbaba anyukáját, mindenképpen hozzátok fel a témát! Már ez is sokat jelenthet a számára, hiszen érzi a gondoskodni vágyást!

A babafejlesztés a szülő jólléténél kezdődik! Csak abból tudsz adni, amid van. Figyelj a saját feltöltődési lehetőségedre is!

Derita mNemos
Miron holisztikus életmód-program