A cukorbetegség a világon az egyik leggyakoribb anyagcsere-betegség. Az inzulinhatás csökkenése vagy teljes hiánya következtében a sejtek nem képesek a tápanyagként szolgáló szőlőcukor felvételére és éheznek, míg a fel nem vett cukor a vérben gyülemlik fel. A cukorháztartás enyhe fokú zavarait nevezik a cukorbetegség előállapotának, vagy prediabétesznek.

Ebbe a kategóriába három különböző állapot tartozik. Ha az éhgyomorra mért vércukorszint magasabb a normálisnál, de nem éri el a cukorbetegség határait, ezt nevezik emelkedett éhgyomri vércukorszintnek (IFG). Ha a cukortűrő képesség vizsgálatakor a cukoroldat ivását követő 2 óra múlva a vércukorszint magasabb a normálisnál, de még nem túl magas, az a csökkent glükóztolerancia (IGT), illetve a harmadik, az emelkedett hemoglobinszint (pontosabban egy speciális hemoglobinból, a HbA1C-ből van sok).

Bár ezekkel a definíciókkal világszerte minden tudós egyetért, magukban a definíciós határértékekben akad némi eltérés. Például a WHO által definiáltak szerint a prediabéteszes vércukorértékek határai 6,1 és 6,9 mmol/l között vannak, míg az Amerikai Diabétesz Társaság ajánlása szerint 5,6 és 6,9 mmol/l között.

A kínai Déli Orvosi Egyetem kutatócsoportja 53 korábbi tanulmány összevetésével, összesen 1,6 millió alany vizsgálatával kívánt a mélyére ásni a témának. A prediabétesz szív-érrendszeri megbetegedésekkel és halálozással való összefüggésének vizsgálata során arra az eredményre jutottak, hogy az emelkedett éhgyomri vércukorszint kétségtelenül növeli a szív-érrendszeri megbetegedések kialakulásának kockázatát és az halálozást. Ez a rizikónövekedés pedig az Amerikai Diabétesz Társaság által definiált 5,6 mmol/l-es vércukorszinttől mutatható ki egyértelműen.

Bár a tanulmány eredményei az alacsonyabb éhgyomri vércukorszintnél meghúzott határt támogatják, abban továbbra is minden tudós egyetért, hogy a diabétesz elkerülésére továbbra is az egészséges étrend, a rendszeres testmozgás és a testsúly egészséges szinten való tartása a legbiztosabb út.