A homeopátiában természetesen fontos, hogy mi baja van a betegnek, azaz törekszünk a klinikai diagnózis felállítására. Még fontosabb ennél, hogy milyen az ő betegsége, miben térnek el a panaszai más azonos diagnózisú beteg tüneteitől. A legfontosabb azonban az ember.

Vagyis: ki az az ember, aki ezektől a problémáktól szenved.
A homeopátiában óriási jelentősége van annak, hogy a kétféle (akut és krónikus – a szerk.) megbetegedést biztonsággal meg tudjuk különböztetni. Ugyanis a két állapot kezelése eltérő gyógyítási stratégiát igényel!

A kétféle állapot megkülönböztetésében, felismerésében leginkább használható ismérvek a következők:

Az akut betegségek

1. Időben korlátozottak – azaz egyértelmű (természetesen nem percre pontosan) a kezdetük és a végük is.
2. A megbetegítő tényezőre a szervezet valamilyen védekező mechanizmussal (láz, reakciók, váladékok: hasmenés, hányás, genny, köpet, izzadság, bőrkiütés…) válaszol. Lényegében a beteg ezeket a reakciókat éli meg betegségként.
3. A betegség kimenetele kétféle lehet: gyógyulás vagy halál. A végső állapot vagy relatíve gyorsan, azaz krízissel, vagy viszonylag lassan, lízissel következik be. A gyógyulás spontán, öngyógyulással is bekövetkezhet. A gyógyulás azt jelenti, hogy a beteg valóban egészséges lesz, tehát a megbetegedést megelőző testi-lelki-szellemi állapotába kerül vissza (restitutio ad integrum).

A betegség jelképesen egy körrel írható le:

Ilyen akut betegségekre – természetesen nem túl gyakran és elhúzódóan, de – szüksége van a szervezetnek. Ezzel tartja „edzésben” magát az immunrendszer!

Az akut betegségek teljes hiánya – például ha valakinek nem voltak gyermekbetegségei vagy évek óta nem volt lázas – arra utalhat, hogy az immunrendszer reaktivitása nem jó (ez egyben a későbbiekben kibontakozó krónikus betegség első jele is lehet).

Akut betegségek gyógyításánál teljes értékű helyi tünetekre építünk. Ha vannak, természetesen figyelembe vesszük az általános, pszichés és mentális tüneteket is, de a megoldás ezek nélkül is megtalálható.

Teljes értékű helyi tünetek

• Etiológia, azaz kiváltó ok, mely lehet fizikai, pszichés és szellemi is. Nem mindig deríthető ki, de törekedni kell rá, figyelve arra is, hogy betegünket megértsük, tünetei tekintetében objektívek legyünk, azokat ne „értelmezzük”, helyzetébe ne „magyarázzunk bele” semmit!
• Lokalizáció, a testnek az a helye, ahol a tünet fellép vagy legerősebben jelentkezik.
• Érzések, főként a fájdalom, illetve tünetek (pl. váladékok) jellege.
• Modalitások: mindazok a természetes hatások, melyek a beteg tüneteit enyhítik-erősítik vagy általános állapotát rontják-javítják.