A végeredménytől függetlenül, elválaszthatatlanul hozzánk tartozik az az öröm, amit bármely művészi tevékenység végzése közben végzünk. Infravörös-közeli spektroszkóppal mérték a vér áramlását a jutalmazáshoz vezető agyterületekre, miközben a kutatás résztvevői művészi tevékenységet végeztek. Az eredmény: az illető „művészek” mind jutalmazva érezték magukat.

Nagyon gyakran vagyunk kritikusak azzal szemben, amit csinálunk, mert elsajátítottuk a társadalom ítélkezését arról, hogy mi a művészet, ki az igazi művész és ki nem az – magyarázza Girija Kaimal tanársegéd, a philadelphiai Drexel Egyetem kutatásvezetője. – Ezzel elhanyagoljuk, legalábbis csökkentjük a hatását egy egyszerű, potenciális jutalmazási forrásnak az agyunkban.

A kutatásban 26-an vettek részt, egyenként három percig kellett foglalkozniuk egy mandala kiszínezésével, firkálgatással egy körön belül vagy körülötte, illetve szabad rajzolással. Eközben a fejükön volt egy infravörös-közeli, vérátáramlást mérő készülék.

Mind a három művészi tevékenység alatt megnövekedett a vérátáramlás a prefrontális kéregbe – a nyugalmi állapothoz, a pihenőidőhöz viszonyítva.

A prefrontális kéreg szabályozza a gondolatainkat, az érzéseinket és a tetteinket. Kapcsolatban van az érzelmi és a motivációs rendszerünkkel és az agyunk jutalmazási hálózatával. Ha ezeken a területeken nő meg a véráramlás, az nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy az illető személy jutalmazva érzi magát.

Némi különbség azért akadt az egyes „művészi tevékenységek” között: a firkálgatásnál mérték a legnagyobb különbséget a normál állapot és a művészi tevékenységnél bekövetkező vérátáramlás között, a második legnagyobb a szabad rajz volt, míg a színezés a harmadik helyre szorult vissza. A különbség azonban statisztikailag nem volt szignifikáns.