Kelta fahoroszkóp

A kelta fahoroszkóp kialakulása

Az időszámításunk előtti évszázadokig nyúlik vissza a kelta horoszkóp eredete. A kelták az időszámításunk előtti V. században már egész Európát, egészen a Duna partvidékéig meghódították. Az államalapítás elmaradt, de az állandó törzsi viszályok nem. Papok és druidák irányították a vallási és kulturális életet, s különböző megfigyeléseik alapján hozták létre azt a kalendáriumot, melyben először jegyezték le a „fa jegyeken” alapuló horoszkópot.

A napévet a kelták 13 hónapos holdnaptárként számolták, egy szökőnappal. Az egyes hónapokat szent növényeikről nevezték el, így a különböző fák nemcsak szent, hanem egyben kozmikus szimbólumokká is váltak.

A kelták úgy gondolták, hogy az ember csak része, de semmiképpen sem ura a természetnek, s a növekedéshez ugyanúgy fényre, vízre, napsütésre van szüksége, mint a növényeknek. Ez az oka annak, hogy az eltérő időpontokban viruló növények s az ugyanekkor született emberek között komoly hasonlóságok vannak.

A fahoroszkóp az embernek a külvilág felé mutatott viselkedéséről és belső énjéről egyaránt árulkodik.

A hagyományos nyugati horoszkóptól teljesen eltérőek a jegyek kezdő és befejező dátumai. Felosztásban is más, ugyanis mind a 13 jegy további két típusra tagolódik. Minden jegy első két hetének szülötteit az újhold befolyásolja, ezért őket „Újhold-embereknek” is nevezik, míg a hónap második felében születetteket a Telihold, majd a fogyó hold befolyásolja, ezért is nevezik őket „Telihold-embereknek”. A druidák azt is megfigyelték, hogy az egyes jegyeknek melyik fa lehet az ideális párja. Ismerjük meg együtt a kelta örökséget, a zodiákus rendszert, ezáltal még jobban megismerve Önmagunkat is! A születési időpontokból megállapítható, hogy egy személy mely fa jegybe tartozik, s eszerint milyen tulajdonságai vannak.