Egy 1999-es rendelet alapján kikerülnek a háziorvosi adatbázisokból azok a páciensek, akik az előírt időkereten belül nem látogatnak el orvosukhoz. Eddig nem jelentették ki a távol maradókat, most azonban ellenőrzést és szankcionálást ígér az OEP. Információink szerint több praxis vezetője megtagadná a teljes körű adatszolgáltatást. Már a március 1-jétől kötelező – és az utolsó pillanatban szeptemberre halasztott – részletes adatszolgáltatási kötelezettség is komoly felháborodást keltett a háziorvosok körében, és ehhez kapcsolódóan az is, hogy a hosszú távon nem jelentkező pácienseket ki kell jelenteni a praxisból. Ezt egy 1999 óta hatályos rendelet alapján eddig is meg kellett volna ugyan tenni, de nem így történt, a kibővített adatszolgáltatás alapján azonban mindezt ellenőrizni tudja, s így ennek elmaradását szankcionálhatja az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP).

Az ősztől esedékes havi jelentéseknek napi bontásban kell tartalmazniuk a páciens panaszait, a diagnózist, a terápiát, a felírt gyógyszereket, az elrendelt kezeléseket és a további vizsgálatokat. Az OEP így majd pontos képet kaphat a tényleges betegforgalomról.

A háziorvosnak minden hozzá bejelentett embert – életkortól függően – évente, kétévente szűrnie kellene, s amennyiben a páciens nem jelenik meg a szűréseken, többszöri felszólítás ellenére sem, és egyéb okból sem látogat el orvosához, egy bizonyos idő eltelte után – 15-34 év közöttieknél három, 34 év fölött két év – ki kell jelenteni a praxisból. A rendelet célja feltehetően a rendszeres szűrés kikényszerítése volna, másrészt a háziorvosokat a leadott taj-kártyák száma alapján finanszírozzák, így az állam a szolgáltatást igénybe nem vevők után is fizet. A rendszerből így kikerülők szükség esetén visszajelentkezhetnek volt háziorvosukhoz.

Az előírást feltehetően az ellenőrzés és a szankcionálás hiánya miatt nem tartották be eddig – mondta a NAPI Gazdaság című lapnak Kertai Aurél, a Magyar Orvosi Kamara háziorvosi szekciójának elnöke. Hozzátette: a szűrővizsgálatot a doktorok akkor végezték el, ha a páciens ilyen-olyan ok miatt megjelent a rendelésen. Mint Molnár Barbara cikkéből kiderül, a lap által megkérdezett háziorvosok nem szűrik az egészségeseket. Így nyilván adódik a kérdés, hogy ezen emberek után miért fizessen a társadalombiztosító.

Egy 1500 fős praxisnál átlagosan 300 páciens hiányozhat a kieséshez elegendő ideig, az adatbázisból és a finanszírozásból való kimaradás azonban ellehetetlenítheti a körzet működését. Komoly kiadást jelenthet viszont, hogy ezen lakosokat az orvosnak bizonyítható módon – vagyis ajánlott postai küldeménnyel – kell értesíteni a szükséges vizsgálatokról, ez a háromszázas kör esetén évi 63 ezer forint pluszköltséget jelent.

A szerkesztő kommentárja:
A régi Kínában a császár csak addig tartotta meg a háziorvosát, amíg meg nem betegedett. Ha viszont az uralkodót elkapta valami kórság, azonnal elcsapta a doktort, mondván, hogy egészségének őre rosszul végezte a dolgát. Ha belegondolunk, ennek máig érvényes mély filozófiai értelme van, hiszen a betegségek ellen a leghatékonyabb terápia valóban a megelőzés (lehetne).

De hová is jutnánk, ha az orvosok fizetését attól függően állapítanák meg, hogy a taj-kártyát náluk leadó emberek közül hányan maradnak egészségesek…