Utazom a zónázó vonaton, a szemközti ülésen 18-20 éves lány. Fülhallgató zsinórja csüng a fülében, mobil a kezében, a kezét pedig az ölében tartja, miközben álmodozó arccal, behunyt szemmel élvezi a zenét. Eszébe sem jut, hogy a telefonja mindössze pár centire van a kismedencétől – a méhétől, ahol majd egyszer a gyermeke megfogan és növekedni fog.

Miért nincs benne a köztudatban, miért nem tanítják az iskolában, hogy a mobil sugárzása ártalmas lehet?

Mindenki úgy használja a telefonját, teszi le az asztalra az étel és ital mellé, úgy hordja a testén, mintha csak egy hétköznapi tárgy volna, nem pedig olyan szerkezet, amely folyamatos kapcsolatban áll a mobiltoronnyal, sugárzást bocsát ki és fogad be…

Újabb daganatfajta: a hallóidegrák

Senki nem gondolkozik el azon, hogy a legtöbb légi járaton csak repülő üzemmódban szabad használnunk a telefont, és az sem okoz senkinek fejtörést, hogy az orvosok csak az utóbbi egy-két évtizedben találkoztak a daganatok egy különleges formájával, a hallóidegrákkal. Ráadásul ez a betegség kb. 10-szer gyakrabban fordul elő a jobb oldalon, mint a balon. Nem kell különösebb agymunka ahhoz, hogy ezen az összefüggésen elgondolkodva levonjuk a megfelelő következtetést.

Ide kívánkozik még egy kiegészítés. Ha úton vagyunk, és a telefonunk be van kapcsolva, akkor folyamatosan keresni fogja a következő erősítőt (mobiltornyot), hogy biztosítsa a zavartalan kapcsolattartást. Ehhez a mobilnak fokoznia kell a térerejét, ezért utazás közben jobban ki vagyunk téve a készülékből eredő sugárzásnak.

Tanácsom: csak akkor utazzunk bekapcsolt mobillal, ha ez feltétlenül szükséges, egyébként inkább időnként álljunk meg, és akkor nézzük meg, ki keresett, illetve hallgassuk meg az üzeneteinket.

Kürti Gábor
természetgyógyász, akupresszőr
Tel.: +36 (30) 996-2787
Honlap: https://kurtigabor.com
Gyógyszer nélküli egészség Facebook csoport