A karácsonyi eszem-iszom után nem árt, ha az egészségünkkel is fokozottan törődünk. Ebben segítségünkre lehet egy nagyszerű kiadvány, az Ásványvizek könyve, melyet az Aquaprofit két tulajdonosa jegyez, Nádasi Tamás és Udud Péter. A könyvet a napokban mutatták be.

A két szerző régóta foglalkozik a témával, náluk a foglalkozás és a hobbi, úgy tűnik, ugyanaz. Ezt bizonyítja, hogy óriási gyűjteményük van ásványvizekből, a világ mintegy 5000 fajtájából hozzávetőleg 3000-et megszereztek, ami egyedülálló. S most számba vették hazai ásványvizeinket.

Mottó

„Vevő: Ásványvize van?
Lali: Van!
Vevő: Szénsavmentes?
Lali: Aham.
Vevő: Akkor szénsavasat!
Lali: Hány bubisat?
Vevő: Tessék?
Lali: Hát van 1 bubis, 5 bubis és 10 bubis!
Vevő: Komolyan?
Lali: Aham. Az 1 bubis az kicsit drágább, mer´ hát abból ki kellett szedni a többi bubit!
Vevő: Komolyan?
Lali: Aha. Itt van hátul a bubiskanál, svájci!”
(Üvegtigris 1.)

Könyvbemutató a Gellért teázójában

Az Aquaprofit szerzői semmit sem bíztak a véletlenre. Jól választottak helyszínt könyvük bemutatására – a Gellért teázó szalonja elegáns ugyan, de valószínűleg nemcsak ezért esett a szállóra a választás, hanem mert a Gellért-hegy és a fürdő fontos szerepet kap ásványvizeink tárgyalásakor. Már az előtérben egy kisebb kiállítás fogadott; a szerzők néhány tucat palack vizet állítottak ki Guinness-rekord-várományos gyűjteményükből. Az 1-2 napos sztárocskák helyett egy igazi sportembert és példaképet nyertek meg a kötet ajánlójának, a sakkvilágbajnok és a férfi versenyzők közt is vitézkedő Polgár Juditot. A könyvet pedig a Magyar Ásványvíz Szövetség és Terméktanács elnöke, Fehér Tibor méltatta. Hiteles helyszín, hiteles szereplők.

Nádasi Tamás elmesélte, hogyan érkezett a sörgyártól a Fonyódi magánosításán keresztül vizes pályára. Úgy gondolja, hogy egy nem marketingcélból megírt, szakmailag helytálló kötetre nagy szükség van, hiszen a bortól kezdve a sajtokig szinte mindenről születtek már könyvek, de igazán jó ásványvizes kiadvány nem igazán. Elmondta személyes érintettségét is, hogy pajzsmirigybetegségén a gyógyszerek helyett rajta a gyógyvíz segített. Érdekes adalékként megemlítette, hogy ma már szerencsére a múlté a XIX-XX. század fordulójának kúragyakorlata, amikor agyonitatták vízzel a betegeket, s jobb esetben túlélték. A XXI. században már tisztában lehetünk az ásvány- és gyógyvizek tulajdonságaival, előnyeikkel, hátrányaikkal, s könyvük az eligazodásban segíthet.

Udud Péter kifejtette, hogy ma már nem kiváltság az ásványvízivás Magyarországon, az évi fejenkénti 70 literes ásványvízfogyasztás (2005-ös adat) hatalmas eredmény a korábbi évekhez képest, ám még így is messze vagyunk a 120 literes európai átlagtól vagy például az olaszok 200 literétől. Könyvükben a keletkezéstől, a víz felszínre hozásától kísérik végig a folyamatot, míg palackokba kerül a nedű. Járják a világot, s egyre több terméket megismerve, tanulmányozva, fogyasztva kijelenthetik, hogy a magyar ásványvizek legalább olyan jók vagy még jobbak, mint a külföldiek, s Magyarország valódi vizes „nagyhatalommá” válhat. (Ugyanezt nemrég egy másik könyvbemutatón is hallottuk, Glatz Ferenc, az Akadémia egykori elnöke szájából.) Érdekességként beszélt a szikvízről is, mely magyar találmány.

A kötet ajánlója, Polgár Judit másfél évtizede szinte kizárólag ásványvizet fogyaszt, bár – mint elmondta – külföldön nem mindig tudja, valójában milyen vizet is iszik. Számos országban járva a víz rengeteg formájával találkozott, Izlandban például van, ahol gejzírvíz folyik a csapból, s az illata egy kicsit riasztó. Ő az ásványvíz elkötelezett híve.

Utolsóként Fehér Tibor, a terméktanács elnöke méltatta a könyvet. Szerinte az eddig született hasonló magyar kiadványok vagy túl tudományosak voltak, vagy marketingcélból készültek: kilógott a lóláb, hamar kiderült, hogy melyik cég szeretné ilyen formában reklámozni termékeit. Úgy véli, ennek a könyvnek megvan a tudományos alapja, de kellően olvasmányos is, így széles olvasórétegre számíthat, s nem a marketingszempont volt az elsődleges a kiadásnál. Nagy erényeként hangsúlyozta, hogy tévhiteket oszlat el, és segít eldönteni, hogy mit fogyasszunk.

A könyvbemutatón szó esett aktuális kérdésekről. Mi lenne az egészséges arány a szénsavas és a csendes vizek között; megtudtuk, hogy északon inkább a dúsat szeretik, délen viszont a szénsavmenteset, nálunk a fele-fele arány lenne a legjobb, persze mindenkinek ki kell tapasztalnia, mi a jó neki. Fehér Tibor elmondta, hogy ő szénsavas vizet iszik reggel kávé helyett, őt ez frissíti. Választ kaptunk arra a kérdésre is, hogy ha a víz korlátlan ideig megőrzi a minőségét palackba zárva, akkor miért van szükség szavatossági időre (általában egy évig szól): bizonyos ásványi anyagok a szállítás/tárolás során kiválasztódhatnak, s így üledékképződés, elszíneződés jöhet létre, azaz algásodik, ami a polcon már nem mutat jól. A palackok visszaválthatósága kapcsán a szerzők inkább amellett kardoskodnak, hogy visszaforgatható műanyag palackokba kerüljenek a termékek. Elmondták, hogy a visszaváltható palackok mosása is eléggé környezetszennyező, az sem az igazi megoldás – amellett, hogy lusták is vagyunk visszavinni. A szelektív szemétgyűjtésnél viszont további specializálásra lenne szükség, a finnek például tízféle szemetet gyűjtenek. Amerikában pedig már kukoricából is készítettek nagyon jól lebomló palackot (a könyvben látható is).

Kötet a legkedveltebb üdítőitalról

A műnyomó papírra készült kötet nagyon szép kiállítású. Az ábrák, plakátok, címkék, a sokszor művészi fotók, légi felvételek stb. mind átgondolt kivitelezésről tanúskodnak. A tartalom pedig igazolja a könyvbemutatón hallottakat: a szerzők kisujjában van a szakma, s a legfontosabb adatok, ismeretek mellett mindig adódik alkalom az érdekességekre is. A könyv olvasásakor az a benyomásunk támad, hogy valamiben valóban naggyá lehetnénk, s ez a felszíni és felszín alatti természeti kincsünk jobb kiaknázása lehetne. A Széchenyi-tervvel megkezdődött s remélhetőleg folytatódó fürdőrekonstrukciós program eredményeképp időjárástól függetlenül sok turista érkezhetne hazánkba. Budapest például valódi fürdőfőváros lehetne, ha adottságainkkal jól sáfárkodunk.

És nem mellesleg nagyon jó ásványvizeink vannak. A szerzők a feltárás fajtái, módjai mellett végigvezetnek az ásványianyag-tartalom elemein, mindenütt feltüntetve az ajánlott bevitelt. Az ásvány- és gyógyvizek csoportosítása során kiderül, hogy először Papp Szilárd rendszerezte vizeinket beltartalmi értékük szerint. Természetesen szó esik a csomagolásról is, ma már elképzelhetetlen, de régen a csatos üveg ennél a terméknél is kedvelt volt. Megtudhatjuk például, hogyan tesztelik a gyógyvizeket; a Gellért-hegy a földkéreg egyik törésvonala mellett fekszik, s ezért tör föl ennyi víz a környéken s található számos fürdő itt; hogyan határozzák meg a jogszabályok az ásványvizet és a forrásvizet – utóbbi köznapi értelme mást takar –; hogy az alpesi gleccserből nyert vizek szinte desztilláltnak tekinthetők, azaz ásványianyag-tartalmuk elenyésző.

Gyors hashajtó hatás

A könyv második fele sorba veszi a hazánkban kapható főbb ásványvizeket, feltüntetve a főbb paramétereket is. A könyvbemutatón elhangzott, hogy amely tulajdonság nincs a címkén, azt a forgalmazó vagy nem találta fontosnak, vagy nem szerette volna feltüntetni.

A termékeknél először a palackozót, elérhetőségét, a honlapcímét, majd az ásványvíz történetét írják le. Ezt követi a főbb összetevők felsorolása, majd a jellege, típusa. Egy kiragadott példa rövidítve: az 1863-ban alapított, a Medaqua által Tiszajenőn palackozott keserű- és glaubersós Hunyadi János gyógyvíz gyors hashajtó hatású [1,5 deci szükséges belőle egyszerre – a szerk.], jó szív- és érrendszeri betegség, epebántalmak, elhízás stb. ellen, szulfátból 21.200, nátriumból 4.700, magnéziumból 2.900 milligrammot tartalmaz litere.

Nagyon jó, hasznos és érdekes kiadvány az Ásványvizek könyve. Aki történeti áttekintésre kíváncsi, megtalálja, aki statisztikai adatokra szomjazik, szintén, aki ki szeretné egészíteni vizes földrajzi tanulmányait, annak jó forrásként szolgálhat, aki pedig csak tudni szeretné, hogy mit iszik, annak is fontos lehet. Egyvalami nem ütötte meg a mércét, a szöveggondozás. A szövegbe több hiba csúszott, itt-ott bántó elírás (pl. az irodalomnál az Ívókúrák, felsőpannon/Felső-Pannon, hiányos mondat a 34. oldalon stb.), ami a tartalom és a kivitel mellett különösen szembeötlő. Talán a második kiadásban orvosolni lehet, valószínűleg szükség lesz rá, hiánypótló mű született. És a szerzők jelenleg a világ ásványvizeinek összegzésén dolgoznak, várjuk!

-leho-

(Forrás: Papiruszportál, www.papiruszportal.hu)