Jön szembe velem a sok fekete varjú. Talán túl erős a hasonlat, de egyszerűen kikívánkozott belőlem. Szóval lépten-nyomon beléjük ütközöm, akár busszal, vonattal utazom vagy gyalog megyek, nem tudom nem észrevenni a sok, talpig feketébe öltözött fiatalt – és elfog a szomorúság. Aki feketébe öltözik, az akarva-akaratlan a lelkiállapotáról is üzen a világnak.

Nem tehetek róla, de számomra (és sokunk számára, legalábbis az európai kultúrkörben) a fekete a gyász színe. A fájdalomé, a szomorúságé és a magányé. És amikor gyerekek, fiatalok, sőt középkorúak is nagyrészt vagy teljesen feketébe öltöznek, akkor magam is elszomorodom.

Persze, hallom az ellenvetést, hogy ez bizonyára csak múló divat. Hát, nem tudom… Aki feketébe öltözik, az bizonyára csupán meg akar felelni a divatnak, nem akar „kilógni a sorból”. Ha így van is, aki feketébe öltözik, az – úgy gondolom – akarva-akaratlan a lelkiállapotáról is üzen a világnak. Lehet, hogy ennyire sok a fiatalok között a magányos, szomorú, kilátástalanságba süppedt ember?

A hagyományos kínai orvoslás a fekete színt az 5 elem közül a Víz elemhez sorolja, a Víz elemhez tartozó érzelem pedig a félelem… Ebből persze nyilván nem lehet messzemenő következtetést levonni, de az tény, hogy a ma emberének mindennapjaiba sokkal inkább beleivódott a félelem, mint a szülők nemzedékének esetében. Félhetünk a háborútól, a terroristáktól, a migránsoktól, a létbizonytalanságtól, állásunk, lakásunk, nyugdíjunk elvesztésétől, az elszegényedéstől, a kórházba kerüléstől – és még sorolhatnám. A tévéműsorok és az internet is tele van félelmet keltő tartalmakkal. Nem lehetetlen, hogy a feketébe burkolózó fiatalok lelkiállapotát ugyancsak befolyásolja ez a fajta közhangulat.

Én már régen voltam fiatal, de arra még élénken emlékszem, hogy a mi nemzedékünk számára milyen fontosak voltak a színek. A fiatalok többek között (a hajviseletük és a farmernadrág mellett) a ruhájuk színével is feltétlenül ki akartak tűnni, fontos volt, hogy ebben is különbözzenek az idősebbektől. Az illető egyéniségére is utalt, ha pirosba, zöldbe, kékbe vagy szürkébe öltözött. És még véletlenül sem vettünk fel feketét, hacsak nem temetésre kellett mennünk.

Úgy gondolom, hogy a lényeg az eltelt évtizedek alatt sem változott: a színek az élet és az élni akarás jelei. Nem véletlen, hogy éppen tavasszal a legpompásabb a természet, ezer színét mutatja meg. A tavasz pedig a megújulás, az újjászületés, a fiatalság évszaka. És csak most jut eszembe: sem a szivárvány, sem a csakrák színei között nincs ott a fekete…

Úgyhogy kedves fiatalok, dobjátok le a feketét és öltözzetek színesbe! Meglátjátok, hogy mindjárt jobban fogjátok érezni magatokat. Ne feledjétek, hogy az Élet minden színe és szépsége csak rátok vár.

Kürti Gábor
természetgyógyász, akupresszőr
Tel.: +36 (30) 996-2787
Honlap: https://kurtigabor.com
Gyógyszer nélküli egészség Facebook csoport

Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket is:

Így hatnak ránk a színek