A dohányost igen erősen magához láncolja a szenvedély
Több mint félezer év távlatából is vitathatatlan érdeme Kolumbusz Kristófnak, hogy az Új világból elhozta nekünk a paradicsomot, paprikát, burgonyát. Ám abban nagyot hibázott a derék felfedező, hogy az ízletes zöldségek mellé hajójára tette a dohánypalántákat is.
Ma már szívesen szabadulnánk a testet rongáló, lelket nyomorító szenvedélytől, a cigarettától, de a leszokás útja rögös és visszaesésektől fenyegetett. A szenvedélybetegeket kezelő szakemberek szerint az alkohol, a drog és a cigaretta élvezői közül a dohányosok kötődnek leginkább szenvedélyük tárgyához. Szinte hihetetlen, de határozottan állítják: a cigaretta iránti sóvárgás a leszokni szándékozónál sokkal erősebb, mint egy heroinista drog iránti vágyakozása. A nagy nyilvánosság elé tárt riasztó egészségügyi adatok, az intézményesen szervezett leszoktató programok, az állami tiltás szigora ellenére Magyarországon még ma is a felnőtt férfiak csaknem fele (42 százalékuk), a nőknek pedig majdnem a harmada (27 százalékuk) rendszeresen dohányzik.
A dohányzást egyre fiatalabb korban kezdik. Egy hazai felmérés szerint 2003-ban tíz, 10-12 éves általános iskolásból hét már kipróbálta a cigarettát. Egyharmaduk rendszeresen dohányzik, és közülük a többségnél már kialakult a függőség. Egy fővárosi vizsgálat szerint a budapesti óvodások 40 százaléka passzív dohányos, vagyis szüleik velük egy légtérben fújják a füstöt. A dohányzó felnőttek miatt a fővárosi gyerekek fele naponta 6-10 cigarettának megfelelő füstöt kénytelen belélegezni.
Átkos cigaretta
A káros szenvedély leggyakoribb szövődménye, a tüdőrák következtében 2001-ben 5741 férfi és 2161 nő halt meg Magyarországon. A férfiaknál vezető halálok a tüdőrák, a nőknél az emlő- és a vastagbéldaganatok után ma már a harmadik helyet foglalja el a feketelistán. Ezzel a statisztikával az Európai Unióban az utolsó helyen állunk. Nemcsak a tüdőrákos esetek 80-90 százalékáért okolható a dohányzás, hanem más rosszindulatú daganatos betegségek (emlő-, emésztőszervi, szájüregi, hólyag- és gégerák) megjelenésében is szerepe lehet. A rák a cigaretta bűnlajstromának csak egyetlen fejezete, amely mellett még ott sorakoznak a fekély- és fogágybetegségek, a súlyos szív- és érrendszeri problémák, továbbá jelentős kockázati tényezője az időskori vakságnak, a csontritkulásnak, a krónikus vitaminhiánynak. A cukorbetegeknek, magas vérnyomásban szenvedőknek pedig kifejezetten súlyosbítja az állapotát.
A dohányosok szenvedélyüktől való megválását ma már világszerte államilag sürgetik. Az uniós országok kormányai közül nem egy szigorú kényszerintézkedéseket hozott: kitiltották a cigarettát nemcsak a munkahelyről, de az éttermekből, kocsmákból, közterületekről is. Kérdés persze, hogy a tiltás (amely még a gyerekekből is mindig dacot, kemény ellenállást vált ki) mennyire rettenti vissza a felnőtt dohányosokat. Sokan persze, hallgatva józan eszükre, megszívlelik a leszokásra való felszólítást. A gyengébb akaratúak, akik képtelenek külső segítség nélkül megválni szenvedélyük tárgyától, sokféle leszoktató módszer közül választhatnak. Rendelkezésükre áll a nikotintartalmú rágógumi, tapasz, vagy legújabban a biorezonanciás kezelés.
Mindegyiknek van előnye és hátránya egyaránt, és mindegyiknél fennáll a visszaesés veszélye. Korántsem érezheti magát biztonságban az a volt dohányos, aki egy-két hete nem gyújtott rá. Ne higgye, hogy végleg megszabadult a szenvedélytől, mert elegendő egy stresszesebb nap, egy apró családi civódás, vagy egy-két szippantás az utcán előtte gyalogló dohányos cigarettájából – és máris megszólal agyában a kisördög, és arra ösztökéli, hogy azonnal térjen be az első, útjába kerülő boltba és vegye meg a cigarettát. A visszaesés után pedig nincs megállás. Pár nap alatt eléri, hogy ugyanannyit (ha nem többet) szív majd, mint a leszoktató kúra előtt. A leszoktatásban jártas szakemberek állítják: a cigarettát végleg eldobók számára legkritikusabb az utolsó füstszippantás utáni harmadik hét, illetve hónap. Ha valaki legalább fél évig megállja, hogy nem gyújt rá, már reménykedhet benne, hogy hosszú időre (akár végleg is) megszabadult egykori szenvedélyétől.
A kockázat csökkenthető
A spanyol Santiago de Compostela Egyetem kutatói szerint napi 2 dl jó minőségű vörösbor körülbelül 10 százalékkal csökkentheti a tüdőrák kockázatát. A vörösbor kedvező hatását a benne található tanninoknak és antioxidánsoknak köszönheti. Ezek az anyagok védik a sejtfalakat, így azok ellenállóbbak lesznek a rosszindulatú sejtburjánzással szemben. Ilyen tulajdonsággal sem a fehérbor, sem más alkoholtartalmú italok nem büszkélkedhetnek.
Az utóbbi egy évtizedben világszerte több lett a tüdőrákos nő. Míg a férfi betegek száma évek óta stagnál, a nők létszáma folyamatosan emelkedik. Noha a női dohányosoknál a betegség kockázata nagyobb, mint a férfiaknál, túlélési esélyeik lényegesen kedvezőbbek. A jelenséget kutató orvosok szerint ennek oka a női nemi hormonban, az ösztrogénben keresendő.
L. I.