A gyógyszerválaszték rohamos növekedésével – ahogy világszerte, Magyarországon is – egyre több lesz az öngyógyszerelő beteg. Főként a láz- és fájdalomcsillapítók vásárlásakor mellőzik a szakemberek tanácsait és választanak ki önállóan vény nélküli készítményeket.

Elképzelhető, hogy a patikaliberalizáció hatásaként tovább nő majd a recept nélkül kapható (OTC) készítmények iránti kereslet.

Egy idei hazai tanulmány (Huszárné Kürti Éva: Lakossági gyógyszerismeret és gyógyszerszedési szokások) a magyarok aktuális gyógyszerszedési szokásainak kiindulópontjaként a házpatikák tartalmának elemzését használja. A szerző az Abbott Laboratories munkatársának, Simon Tamás professzornak egy korábbi felmérésére hivatkozva megállapítja, hogy az emberek egyre több gyógyszert halmoznak fel a házi patikákban. Főként a vény nélkül kapható OTC szereket „gyűjtik”.

Hogyan választ gyógyszert a beteg?

A kérdőíves vizsgálatban 187 beteget faggattak, akik az ország különböző településein laktak. Nagyobb részük Budapesten vagy Dorog, Esztergom környékén él. A felmérés célja az volt, hogy megállapítsa: a láz- és fájdalomcsillapítót használó betegek vajon tisztában vannak-e a gyógyszerek mellékhatásaival, illetve birtokában vannak-e a biztonságos gyógyszerhasználat alapismereteinek. A vizsgálat első kérdése azt kutatta, hogy az emberek mennyire ismerik szervezetük azon tüneteit, amelyekkel feltétlen orvoshoz kellene fordulniuk. A kutató szerint e kérdésre adott válaszok alapvetően fontosak lehetnek, mert öngyógyszereléssel olykor vészjelző tüneteket is megpróbálnak csillapítani, amelyek valamely súlyos betegség (rák, fertőző betegségek stb.) hírnökei lehetnek. A kérdőív 8 jellemző tünetet sorolt fel, közülük kellett a válaszadóknak kiválasztaniuk azokat, amelyeket tapasztalva szerintük feltétlenül orvoshoz kellene fordulni. A megkérdezettek közül 68-an 5-nél kevesebb tünetet tartottak fontosnak, 77-en 5, 6 vagy 7 tünetet választottak ki, és csupán 42-en jelölték meg mind a 8 veszélyes tünetet.

A fent részletezett eredmény alapján a kutató megállapítja; noha a daganatok korai felfedezése szempontjából rendkívül fontos volna az emberek ilyen irányú tájékozottsága, a lakosság döntő többségének sajnos hiányoznak ezek az ismeretei. A második kérdés arra kereste a választ, hogy a betegek mit tesznek, ha belázasodnak? A válaszokból kiderül, hogy a többség (85 százalék) lázcsillapítót vesz be, kisebbségben vannak, akik egyéb módszert (hűtés, borogatás, gyógytea) is alkalmaznak, és csupán a töredék fordulna panaszával orvoshoz. E tényből világosan látszik, hogy a lázcsillapítás területén általánosan elterjedt az öngyógyszerelés.

Lázra mást szednek a férfiak és mást a nők

A harmadik kérdés azt firtatta, vajon milyen lázcsillapítót használnak a válaszadók, tárolnak-e belőle otthon a házi patikában, és tisztában vannak-e a mellékhatásokkal? A megkérdezetteknek kevesebb mint az egytizede nem tartott otthon lázcsillapítót, a döntő többségnek legalább egy, de inkább többféle is volt a házi patikájában. Kevesebb mint harmaduk válaszolta azt, hogy ismerik a gyógyszereik mellékhatásait. A válaszadók felsorolásában három hatóanyagcsoportba (pirazolon, paracetamol és egyéb nonszteroidok) tartozó készítmények szerepeltek. A nem szteroid készítmények közül a többség a vény nélkül kapható ibuprofen tartalmúakat említette. A felmérés érdekes megállapítása, hogy más lázcsillapító szedését részesítik előnyben a férfiak és másét a nők, sőt korcsoportonként is vannak „kedvenc” gyógyszerek. Eszerint a férfiak döntő többsége a pirazolonokat használja, és nagyon kevesen szednek paracetamol tartalmú készítményeket. A nőknél viszont fordított az arány. A fiatalabbaknak majdnem a 60 százaléka paracetamol tartalmú lázcsillapítót szed, ám a 40 felettiek közül csak 26 százalék. A nonszteroidokat viszonylag kevesen részesítik előnyben, és használatukban kor szerint nincs jelentős különbség.

A házi patikák sztárja

A házi patikák vizsgálata megmutatta, hogy a háztartásokban leggyakrabban előforduló gyógyszer az a nemrég vénykötelessé vált, metamizol-nátrium hatóanyagú tabletta, melyet láz- és fájdalomcsillapító szerként egyaránt alkalmaznak. Noha a recept nélkül kapható termékek intenzív reklámozásának következtében átalakulóban van a házi patikák tartalma is, úgy tűnik, a fentebb említett tabletta hegemóniája töretlen marad. A gyógyszerfogyasztók közül sokan még ma sincsenek tisztában annak nem kívánatos mellékhatásaival.

Arra a kérdésre, hogy a válaszadók szerint vajon veszélytelenebbek-e a vény nélküli szerek, mint a receptre kaphatók, a többség nemmel válaszolt, csupán 12 százalékuk vélte az ellenkezőjét. E válasz fontos lehet, mert belőle az következhet, hogy a betegek az általuk veszélyesnek tartott gyógyszereknek a dobozban megtalálható utasításait valószínűleg elolvassák, így tisztában lehetnek a mellékhatásokkal. Szükség is van tájékozottságukra, mert a lázcsillapításra leggyakrabban használt két hatóanyag (pirazolonok és paracetamol) a nem körültekintő és helytelen szedés következtében számos egészségügyi kockázattal járhat. Így például hepatoxicitást okozhat, mivel a májon keresztül metabolizálódik. A túladagolás következményeként a máj glutation készlete kimerül, és a paracetamolból rendkívül káros metabolit keletkezik. A normálisnál nagyobb mértékű gyógyszerfogyasztás vesekárosodással is járhat.

A tévéreklámok alapján meghűlés, nátha ellen gyógyszert vásárlók közül sokan nem tudják, hogy azok (Neocitran, Coldrex) is tartalmaznak paracetamolt, vagyis túladagolással esetleg a májat, a vesét károsíthatják. A láz- és fájdalomcsillapítók közül a Rubophen, a Panadol és a Saridon is paracetamol tartalmú. A felmérésnek arra a kérdésére, hogy a kérdezett ismeri-e a paracetamol fentebb említett mellékhatásait, csak a válaszadók elenyésző töredéke (10 százaléka) válaszolt igennel. A többieknek szinte fogalmuk sem volt ezekről a kockázatokról.

Intenzív reklám – nagyobb fogyasztás

A lakossági öngyógyszerelés másik kiemelkedő területe a fájdalomcsillapítás. Az ilyen célra gyártott gyógyszerek különösen nagy figyelmet érdemelnek, mert nonszteroid vegyületeik gyakran okoznak súlyos, néha végzetes emésztőszervi mellékhatásokat. A vizsgálat a hét leggyakrabban használt fájdalomcsillapító (pl. Advil, Algoflex, Nurofen) gyógyszerszedési szokásairól érdeklődött. Arra a kérdésre, hogy a felsorolt gyógyszerek mire valók, a többség a fájdalomcsillapítást jelölte meg, mások az ízületi és reumás panaszok vagy a gyulladáscsökkentés eszközeként jelölték meg. Kevesen, de a köhögéscsillapítást is megemlítették. A fejfájáscsillapító hatást legtöbben az intenzíven reklámozott gyógyszernél (Algoflex) emelték ki, ráadásul sokan összetévesztették egy másik gyógyszerrel. Volt, aki az Algoflexet kifejezetten torokfájás elleni szernek gondolta, mások viszont köhögéscsillapítóként vélték ismerni.

A következő kérdésben arról érdeklődtek, hogy a fenti hét gyógyszer közül melyiket ismerik, használták már, illetve van-e otthon a házi patikájukban? A válaszok érdekes összefüggésre világítottak rá: a vényköteles diclofenac származékokat leginkább csak azok ismerik, akik már szedtek ilyen készítményt, azokból tartanak is otthon. Sokkal többen ismerik viszont az ibuprofen tartalmú gyógyszereket, még azok is, akik sosem szedtek ilyen készítményt. Feltételezhető, hogy ismereteik a média reklámjaiból származnak.

Félreértik a reklámokat

A nonszteroid vegyületek lehetséges mellékhatásairól érdeklődő kérdés (a nyolc legjellemzőbbet felsorolva) azok ismeretét vizsgálja. A válaszadók több mint fele általában csak a legenyhébb gyomor-bélrendszeri hatásokat ismeri, a gyomorfekélyről és a gyomorvérzés/perforálódásról, mint lehetséges kockázatról csupán a 40 százalékuk hallott. A paracetamol májkárosító hatásáról a válaszadók fele tudott.

Összefoglalva a vizsgálat tanulságait a szerző megállapítja: „Az emberek a láz- és fájdalomcsillapításra használnak OTC, illetve a házi patikában készenléti szerként tartott vényköteles szereket egyaránt. A gyógyszerek indikációs területével nagyrészt tisztában vannak, megfelelő esetben használják a gyógyszereket. A mellékhatások tekintetében azonban vannak hiányosságok, amelyek könnyelmű gyógyszerhasználathoz vezetnek. Mind a túladagolás, mind az esetleges gyógyszer-interakciók nem kívánatos mellékhatást okoznak.”

A továbbiakban felhívja a figyelmet a vény nélkül kapható gyógyszerek reklámozóinak felelősségére. A vizsgálat válaszaiból világosan kitűnik, hogy az emberek az orvos által receptre felírt készítményekről tájékozottabbak, mint a vény nélküliekről. A válaszok közül több is azt bizonyította, hogy az OTC szerek reklámjait a fogyasztók gyakran félreértik, vagy csak félinformációkat jegyeznek meg, ezért a biztonságos használat érdekében tanácsos lenne felmérni, hogy azok tartalma mennyire félreérhető. „A témát azért tartom kiemelten fontosnak, mert az öngyógyszerezés gyakorlata hazánkban is egyre inkább terjed, és a használt készítmények közül egyre nagyobb számban vannak jelen OTC készítmények, amelyekről az információt nem szakembertől, hanem elsősorban reklámok útján kapjuk. Az egészségnevelőknek kiemelt szerepük van abban, hogy az embereket megtanítsák arra, hogy a gyógyszerekkel éljenek, de ne visszaéljenek” – teszi hozzá a tanulmány szerzője.

(lóránth)