Rákkeltő anyagok a környezetünkben
A rosszindulatú, daganatos betegségek hosszú évek óta második helyen állnak a hazai halálozási okokat rögzítő statisztikában. Előidézői sokfélék: környezeti ártalmak, a szűrővizsgálatok elhanyagolása, egészségtelen életmód, helytelen táplálkozás, néha vírusfertőzés.
A táplálkozási tényezők jelentős szerepére a rosszindulatú daganatos betegségek említésekor általában kevesen gondolnak. A civilizációs változások miatt ételeink egyre több, a szervezet számára szükségtelen, olykor mérgező anyagot is tartalmaznak. Ennek oka lehet az egyre fokozódó környezeti szennyeződés és a kemikáliák általánosan elterjedt használata. Különösen veszélyesek lehetnek az emberei szervezetre az élelmiszerekben fellelhető nehézfémek: a kadmium, az ólom, a króm, a nikkel vagy a higany. A folyamatosan sokasodó illegális szemétlerakókból vagy a talajba került veszélyes hulladékokkal például jelentős mennyiségű kadmium vagy króm kerülhet vissza a földbe. A zöldségek, a gyümölcsök, illetve az állatok takarmányozására szolgáló növények felszívhatják onnan ezeket a nehézfémeket, és általuk belekerülhetnek az emberi szervezetbe. Régebben olyan élelmiszer-színezékeket és egyéb kémiai anyagokat is használtak, amelyekről időközben bebizonyosodott, hogy rákkeltők. Ilyenek például a vajsárga safrol vagy a nitrát tartalmú konzerválószerek.
Méreggel védekező növények
A természetben ugyancsak találhatók olyan növények, amelyek alkotóelemei között rákkeltők is akadnak. Ilyen például a hidrazint tartalmazó, ehető gomba vagy némely, alkaloidát tartalmazó növény. Általában a kevésbé nemesített növényfajták gyakrabban tartalmaznak mérgező alkaloidákat. Ezek nem mások, mint a természet által létrehozott növényvédő szerek, amelyek óvják a növényt a kártevők támadásától. A legelterjedtebb növényi alkaloida, amelynek rákkeltő hatása is lehet, a pirrolizidin. Gyógyteákkal, mézzel kerülhet a szervezetbe. Rákkeltő hatása lehet a feketebors, a sáfrány különféle benzolszármazékainak, illetve a zellerben, a petrezselyemben lévő pszoralennek és furokumarinnak is. Ezekből persze rendkívül nagy mennyiséget kellene rendszeresen elfogyasztani ahhoz, hogy ártó hatásukat kifejtsék.
Az étrend minőségének megváltozása mellett a szervezetre káros a napjainkra oly jellemző rendszertelenség és az indokoltnál nagyobb mennyiségű étel elfogyasztása is. Az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan nő a naponta elfogyasztott kalóriák mennyisége, ám az étkek minőségi összetétele nem javul. Sőt: az egyszerűbb, gyorsabb elkészítési módok miatt inkább romlik. A hazai statisztikai adatok híven tükrözik a káros tendenciákat: ma sokkal több fogy húsfélékből, tojásból, cukorból, mint 20 évvel korábban. A túlzott cukor- és szénhidrátfogyasztás miatt már a kisgyerekek között is egyre több az elhízott.
Veszélyes kövérség
Különösen az úgynevezett hasi elhízás veszélyes, mert a deréktájra telepedett zsírszövetek olyan rosszindulatú anyagokat termelnek, amelyek növelik a szív- és érrendszeri betegségek mellett a cukorbaj, a magas vérnyomás és némely tumorfajta kockázatát. Elsősorban a májnak jelenthet erős fenyegetést a penészes élelmiszerek elfogyasztása. A könnyen penészedő lekvárt, kompótot akkor is ki kell dobni, ha csak apró penészgombák láthatók a tetején, mert méreganyaga már az egész üveg tartalmába eljutott.
Rákkeltők lehetnek a szeszes italok is. Mértéktelen és huzamosabb időn át tartó fogyasztásuk szájüregi, máj- vagy hasnyálmirigyrákot okozhat. Azt azonban kevesen gondolnák, hogy még az ivóvíz is lehet rákkeltő, ha nem vezetékes, hanem ásott kútból való. Előfordulhat, hogy arzén-, azbeszt-, króm-, kadmiumszennyezés vagy radioaktív izotópok vannak a talajban, amelyek beszivároghatnak a kút vizébe. Kútfúráskor a víz bevizsgáltatható, így ismertté válnak az abban található ásványi anyagok.
(lóránth)