Világszerte kb. 50 millió epilepsziás beteg él. Magyarországon minden századik gyermek és kétszázadik felnőtt szenved ebben az agyi megbetegedésben. Bár ma már a betegek 70 százaléka meggyógyítható, a többségük mégis kénytelen eltitkolni mások előtt a betegségét.

Ennek oka a tévhiteken alapuló társadalmi előítéletekben keresendő. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szinte minden év tavaszán (az epilepszia világnap ürügyén), kampányt hirdet azért, hogy szakemberek segítségével eloszlassák az epilepsziával kapcsolatos előítéleteket. Ezzel segíthetik a betegség valódi mibenlétének általános megismerését, a betegek társadalomba való beilleszkedését. A szakemberek célja, hogy megszűnjék az epilepsziások negatív megkülönböztetése és kirekesztése a társadalomból.

Megbomlott harmónia

Az epilepszia sokféle formát ölthet, melyek közül nem mindegyik agyi megbetegedés következménye. Az is előfordul, hogy még az orvosi vizsgálatok sem derítenek fényt a betegség pontos okára. Az orvosok által jelenleg leginkább elfogadott álláspont szerint a betegség okozója az agy kémiai egyensúlyának megbillenése. Az epilepsziás rohamokért a kémiai ingerközvetítők megbomlott harmóniáját teszik felelőssé.

A gyermek- és fiatalkori epilepszia leggyakrabban genetikai eredetű. Időskorban viszont másfajta agyi betegségek – például daganatos betegségek, illetve az agy érrendszeri elváltozásai – kísérő tünete is lehet. Baleseti sérülések, gyulladásos betegségek bármilyen korban kiválthatnak epilepsziás rohamot. A fejlődő országok betegeinél például az esetek többségében egy bélféreg által okozott agyi ciszta idézhet elő rohamot. Afrikában a maláriásoknál, az agyhártyagyulladás kórokozójával fertőzötteknél is gyakran kísérő tünet. Csecsemők, kisgyermekek magas lázzal járó betegségeinek ugyancsak velejárója lehet a görcsös, epilepsziaszerű roham – függetlenül attól, hogy az eredeti betegségnek vannak-e agyi tünetei. Ezek a rohamok általában és szerencsére csak átmenetiek: addig tartanak, ameddig az alapbetegség meg nem gyógyul. Némelyeknél (az ilyen gyerekkori tüneteket produkálók 5-6 százalékánál) viszont később is visszatérhetnek a rohamok.

A többség tünetmentessé tehető

Az újonnan diagnosztizált gyermek és felnőtt epilepsziások 70-80 százaléka gyógyszeres terápiával tünet-, vagyis rohammentessé tehető. A gyógyszerekre rosszul vagy egyáltalán nem reagálóknál a műtéti megoldás sem kizárt.

A társadalom megbélyegzettjei

Az epilepsziások megbélyegzése a fejlődő országokban a legsúlyosabb, ám előítéletekben, társadalmi kirekesztésben a magukat fejletteknek tartó államok sem sokban maradnak el. Egy Amerikában végzett felmérés szerint az epilepsziás gyermekekkel szemben a társadalom elutasítása sokkal erősebb, mint például az asztmásokkal vagy a lisztérzékenyekkel. A németek 20 százaléka elmebetegnek tartja az epilepsziásokat, csaknem egynegyedük pedig hallani sem akar arról, hogy gyermeke esetleg egy epilepsziással kössön házasságot.

Évekkel ezelőtt Magyarországon is készült ilyen tárgyú felmérés. Ebből az derült ki, hogy a válaszadók több mint egyharmada szintén elmebetegségnek tartja az epilepsziát, és munkaadóként semmiképpen nem alkalmazna ilyen betegségben szenvedőt. Tizenkilenc százalékuk pedig még a barátkozást is kizártnak tartja velük.

(lóránth)