Több hazai kutatás arra mutat rá, hogy az egészségügyi diplomával rendelkező nők morbiditási (megbetegedési) és mortalitási (halálozási) adatai sokkal rosszabbak az átlag populációnál. Sőt, az ágazatban dolgozó férfiakénál is.

Például a negyvenes korcsoportokat vizsgálva, az egészségügyben dolgozók között sokkal több a szív- és érrendszeri, idegrendszeri, mozgásszervi beteg, mint a „civil” lakosságban. Ugyanez az irányzat mutatkozik a pszichés problémák, az egészségrontó szerek használata és az öngyilkossági hajlam területén. Egy új felmérés szerint az ilyen jellegű problémák már a tanulmányi évek alatt jelentkezhetnek.

Feith Helga Judit, Kovácsné Tóth Ágnes és Balázs Péter, a SE Egészségügyi Főiskolai Kara Népegészségtani Intézetének, illetve a Széchenyi István Egyetem Egészségügyi és Szociális Intézetének kutatói diplomás ápoló hallgatónők testi-lelki állapotát vizsgálták. Céljuk az volt, hogy megismerjék a végzés előtt álló évfolyamok hallgatóinak egészségmegőrzésről, önértékelésről, a jövőjükről alkotott képét. A vizsgálatban 226 harmad- és negyedéves, 23 éves átlagéletkorú, nappali hallgató vett részt. Kérdéseket tettek fel a válaszadók életmódjáról, egészségmegőrzésre való törekvéseiről, esetleges egészségrontó magatartásukról. Érdeklődtek továbbá arról, milyen jövőt képzelnek el maguknak a válaszadók, számítanak-e új munkahelyükön stresszhelyzetekre. Tanulmányozták továbbá hatféle egészségkárosító szer heti rendszerességgel való fogyasztásának előfordulását.

Elégedetlenek az egészségükkel

A hallgatók egészségi önértékelését az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által rendszeresített ötfokú skálán mérték. Kiváló egészségi állapotról csupán a válaszadók 8,5 százaléka számolt be, a legtöbben (61,2 százalék) jónak minősítették, sokan (28,6 százalék) kielégítőnek, 1,7 százalék viszont rossznak ítélte egészségét. A válaszoknál nem találtak összefüggést a hallgatók szociális helyzete és egészségi állapotukról alkotott véleménye között.

A pszichikai tünetek gyakoriságát mérő kérdésekben a hallgatók több mint 40 százaléka nyilatkozott úgy, hogy hetente legalább egyszer, olykor többször is érez idegességet, kimerültséget, 25,5 százalékuk panaszkodott heti rendszerességgel jelentkező rossz közérzetre, 20 százalékuk fejfájásra, 17 százalékuk szorongásra, a többiek hasonló arányban álmatlanságról, depresszióról számoltak be. Az összes megkérdezett közül csupán 6 fő nyilatkozott úgy, hogy nincsenek ilyen tünetei.

A pszichés tünetek és a hallgatók lakhelye (fővárosban vagy kisebb településeken lakók, feltehetően ingázók) között a kutatók találtak összefüggést. Az utóbbiaknál gyakrabban fordulnak elő az említett tünetek. A kutatók választ kerestek arra is, hogy a hallgatók, saját bevallásuk szerint, az élet mely területén találkoznak stresszhelyzetekkel. Egy válaszadó többfélét is megjelölhetett.

A legtöbbjük (több mint 80 százalékuk) első helyen a tanulást említette. Sokan az időhiányt és majdnem ennyien az anyagi gondokat jelölték meg. Minden harmadik hallgató párválasztási gondokat is jelzett, hasonló arányú volt a családi problémákkal küzdő is. A kutatók szerint összefüggés mutatható ki a hallgatók által megjelölt stressztényezők száma és pszichés tüneteik gyakorisága között. Jövőjük gondolata a hallgatók majdnem 40 százalékát szorongással töltötte el. A válaszadók túlnyomó többsége úgy gondolta, hogy jövőbeli magánéletükben a legnagyobb problémát a szabadidő hiánya jelenti majd. Ennél kevesebben aggódtak a várható anyagi gondok, családi és munkahelyi konfliktusok miatt.

Szoronganak az új munkahely miatt

Pályáját a többség (80 százalék) diplomás ápolónőként kívánta folytatni. Eljövendő munkahelyüktől a leginkább azért tartanak, mert félnek ápoló munkatársaik elutasító magatartásától. Sokan szoronganak attól, hogy diplomás létükre „alantasabb” munkákat bíznak majd rájuk. A rá váró feszített munkatempó, a három műszak sokkal kevesebb hallgatóban keltett aggodalmat. A megkérdezettek közül jövőjét illetően egyértelműen optimista volt 28 százalék, vegyes érzelmekkel nézett a jövőbe 68 százalék, és teljesen borúlátó volt több mint 5 százalék. A hallgatókban kialakult jövőkép és rossz fizikai közérzetük között enyhe összefüggést tapasztaltak a kutatók.

Mivel a testi kondíció és a lélek egészségének megőrzése egyaránt nagymértékben függ a fizikai aktivitástól, a vizsgálatban kérdéseket tettek fel a hallgatók ilyen jellegű életmódbeli szokásairól is. A válaszok szerint a hallgatók alig több mint 3 százaléka sportolt versenyszerűen, szabadidős elfoglaltságként 21 százalék választotta a sportot. Ők hetente többször is végeztek valamilyen aktív testmozgást.

Dohányoznak, fájdalomcsillapítót szednek

A többség (majdnem 60 százalék) csak rendszertelenül, néha vagy egyáltalán nem sportolt. A felmérés adataiból világosan kitűnik, hogy egyenes összefüggés van a rendszeres sporttevékenység és a hallgatók önmagukról alkotott egészségképe között.

A vizsgálat kiterjedt az egészségkárosító magatartásformák kutatására is. Az eredmények szerint heti rendszerességgel a hallgatóknak több mint egyharmada dohányzik, egyötödük fájdalomcsillapítókat szed, több mint 7 százalékuk pedig alkoholt fogyaszt.

A tanulmány összegzésében a kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy vizsgálati eredményeik hozzávetőlegesen megegyeznek a hasonló korú átlag női populáció eredményeivel, ami elgondolkodtató tény. Hiszen ezek szerint a diploma előtt álló ápolónők hasonlóan vélekednek az egészségi állapotukról, az egészségmegőrzés kérdéseiről, mint kevésbé képzett, esetleg alacsonyabban iskolázott kortársaik. Ennek ismeretében a kutatók feltételezik (noha hasonló felmérés adatai nem állnak rendelkezésre), hogy más felsőoktatási intézmények diákjai jobb egészségnek örvendenek, mint a gyógyítás iránt elkötelezett diplomás ápolónőjelöltek. „Eredményeink szerint a hallgatók egy része, fizikai és mentális egészségét tekintve, már a munkaerőpiacon megjelenve jelentős hátránnyal indul, ami csak fokozódik az elhelyezkedést követően” – vonják le a tanulságot a kutatók.

(lóránth)