Naponta hallunk róla, hogy a bűnözők egyre agresszívebbek, módszereik mind kegyetlenebbek. Vajon mi lehet ennek az oka? Hiszen senki nem haraggal, gyűlölködéssel, negatív érzelmekkel jön a világra. Az agresszív magatartás kialakulásához hozzájárulhat a tv, a videó is.

A csecsemők és kisgyermekek lélektanával foglalkozó szakemberek állítják: mindannyian hatalmas „szeretetcsomag”-gal születünk. Lelkünk nyitott a világ felé, bízunk az emberekben, és minél több szeretetre vágynánk, amelynek helyébe magunk is elárasztanánk környezetünket pozitív érzelmekkel. Sajnos az ártalmas külső hatások – a rossz családi légkör, a szülők szeretet nélküli viselkedése – már apró gyermekkorban elindítják a lélekben, a viselkedésben a negatív változásokat.

A Wargha István Pedagógiai Főiskola Balogh Éva vezette pszichológiai felmérése szerint már az óvodáskorúak, a 3-5 éves kisgyermekek is naponta legalább két órát nézik a televíziót. A csaknem fél ezer gyereket vizsgáló felmérésnél a szülők válaszoltak a szakemberek kérdéseire. Emellett az óvodások többsége elmondta: gyakran akkor is nézi a tévét, ha a szülei nem tudnak róla. Így feltételezhető, hogy a szülők által állított, napi 2 órás tévénézés akár 4 is lehet.

Vannak családok, ahol rosszak a szociális körülmények: a gyerek egy szobában alszik a felnőttekkel, akik este krimit, horrort néznek. Máshol éppen az ellenkezője miatt nézik a tv késő esti műsorait a gyerekek: a luxuskörülmények között élő óvodásnak külön szobája van, saját televízióval, videóval. A szülő lefekteti a kicsit, kikapcsolja a tévét, és rácsukja az ajtót, majd elvonul a ház másik végébe. A gyerek pedig visszakapcsolja a készüléket, és előfordul, hogy akár éjfélig is nézi a különböző csatornák műsorait. A szülők többsége nem ellenőrzi, milyen műsort néz a gyereke. Az óvodás kezében ott a távirányító, és szabadon válogat a műsorok között.

Családban magányosan

A gyerekek többsége magányosan, legfeljebb a testvérével televíziózik. Úgy tűnik, hogy mostanában a tévének egyre több családban lesz anya-, szülőpótló szerepe. Látszatra mindenki jól jár: az anya végezheti a háztartási teendőket, a munkahelyéről hazahozott plusz munkát, nem zavarják a gyerekek. Az óvodás csendben majszolja a chipset, a mogyorót, az édességet, és rámered a képernyőre. Az elektromos „pótmama” nem szól rá, nem fegyelmezi, ha felteszi a lábát a kanapéra vagy lemorzsál a szőnyegre.

Látszatra békés minden, rendben mennek a dolgok. Ám a napi többórás ülés, fekvés, az állandó nassolás károsítja a fejlődő gyerektestet. Elhízáshoz, mozgásszervi panaszokhoz vezethet. Pedig óriási a gyerekek mozgásigénye! Futkosás, szabad levegőn való játszás helyett mégis a szobában ülnek, mert szüleik erre szoktatták őket.

Az óvodáskorúak többsége a rajzfilmeket szereti a legjobban. Egy, az egész világ filmtermését vizsgáló, nagyszabású nemzetközi felmérés szerint a gyerekek kedvence, a Tom és Jerry rajzfilmsorozat az eddig megszületett filmalkotások közül a tíz legagresszívebb közé sorolható. Ide számítva a krimiket, a thrillereket és a horrorfilmeket is! Ebben a rajzfilmben tíz perc alatt megszámlálhatatlanul több robbantás, atrocitás, gyilkosság, verekedés, üldözés, kegyetlenség van, mint a felnőtteknek szóló filmekben. A Tom és Jerry történeteit elemezve annak minden epizódja egyetlen mondanivalót sugall a gyereknézőknek: szemet szemért, fogat fogért. Az önbíráskodás, az agresszivitás létjogosultságára tanít.

Számtalan rajzfilm forgatókönyve a felnőtt filmek mintájára készül. A Csipet csapat például nem más, mint megrajzolt detektívtörténet. A filmek képi megjelenítése, mondanivalója, kísérőzenéje, vágási technikája megegyezik a felnőtteknek készülő alkotásokéval. A filmek készítői kicsinyített felnőtteknek tekintik a gyereket, s megfeledkeznek a gyermeki fantáziavilág, életfelfogás másságáról, noha az óvodás- és kisiskolás korúaknak merőben különbözik a fantáziája, az érzelemvilága az idősebbekétől. A mesék történetét ehhez kellene igazítani. A rendszeresen felnőtteknek szóló akció- és horrorfilmeket néző óvodások között sok a szorongó, az alvászavarral küzdő, az ágyba vizelő.

Szelíden, okosan taníthat

A pszichológusok szerint a gyerekek szórakoztatására sokkal alkalmasabbak a klasszikus magyar népmesék vagy a hazai mesefilmek. A jó mese alkalmazkodik a gyermek fantáziavilágához. Története érthető, egyszerű, és valamilyen tanulsággal szolgál. A vége pedig, még ha szomorú elemek és ijesztő szereplők is akadnak a történetben, mindig optimista, feloldja a cselekmény feszültségét, izgalmát. Jó példák erre a Mátyás király mesék, a Lúdas Matyi, vagy a rajzfilmek közül a Vízi pók, csodapók történetek, vagy a Vuk, a kis róka kalandjai. A jó mese tanulsága, hogy a rossz megbűnhődik, a jó pedig elnyeri jutalmát. Ezzel a gyereknézőknek követendő példaképet mutat.

Az agresszív rajzfilmek és a felnőtt akciófilmek többségében a pozitív hős is gyakran áthágja az erkölcsi korlátokat: a vagány betörő túljár a bugyuta rendőrök eszén, a jóvágású bandita megszökik az igazságszolgáltatás elől. A gyerek pedig negatív viselkedési mintát tanulhat a filmekből. Látva a példát, úgy véli, az életben is így boldogulhat majd felnőttként. Törvényszegő módon szerezhet pénzt, hatalmat, szerelmet. Torz értékrend alakulhat ki a tudatában.

Következménye lehet mindennek serdülőkorban a deviáns magatartásforma, az önértékelési zavar. A rendőrségi statisztikák bizonyítják: a fiatalkorú bűnözők egyre kegyetlenebbek, gátlástalanabbak lesznek. Nemcsak a fiúk, a lányok is. A szorongás, a magatartási problémák ideális és hatásos gyógyítási, illetve megelőzési eszközei: a sok szabadidős program, a sport, az aktív életmód.

Lóránth Ida