Hazai és nemzetközi vizsgálatok szerint a háziorvosok úgy gondolják: kevés, ha lelkiismeretesen dolgoznak, megtesznek mindent a beteg gyógyításáért. A maradéktalan siker eléréséhez a betegek együttműködésére, az orvosi tanácsok megtartására volna szükség.

A megkérdezett háziorvosok szinte mindegyike úgy gondolta, hiába hajtja végre rendszeresen és lelkiismeretesen az egyre több feladatot (felvilágosító és betegségmegelőző tevékenység, szűrővizsgálatok stb.), ha nem változik pácienseinek jelenlegi szemlélete, hozzáállása a saját gyógykezeléséhez. Egy nemzetközi felmérés több országban is vizsgálódott. Az anonim űrlapokon olyan kérdéseket tettek fel az orvosoknak, amelyekre „hivatalos formában” valószínűleg nem azt a választ adták volna, mint név nélkül. A felmérést végzők főként arra voltak kíváncsiak, vajon mit gondolnak, illetve szívük szerint mit mondanának pácienseiknek az orvosok, miközben betegeikkel foglalkoznak a rendelőben.

Szófogadatlan betegek

Általános tapasztalat, hogy a betegek jelentős része nem vagy más adagolásban szedi az orvosa által felírt gyógyszereket. Vagy azért, mert tart a mellékhatásoktól, vagy mert nincs kedve tartani magát a terápiás utasításokhoz (alkoholfogyasztási vagy autóvezetési tilalom), esetleg egyszerűen elfelejti bevenni a gyógyszert. Sokan vannak, akik szégyellik bevallani, hogy nincs pénzük kiváltani a tablettákat. A rendszertelen gyógyszerszedést általában titkolják orvosuk előtt, csupán panaszkodnak, hogy nem javul az állapotuk, és rendszeresen visszajárnak a rendelőbe. A kérdőív szerint a magyar háziorvosok 90 százaléka nyomatékosan figyelmeztetné betegét: ha nem szedi rendszeresen, a felírt adagban a gyógyszert, ne is számítson gyógyulásra.

Diagnosztizáló páciens

Az orvosok szerint különösen sok türelmet igényel a betegeknek az a csoportja, melynek (nem kis létszámú) tagjai kész diagnózissal és terápiás javaslatokkal érkeznek a rendelőbe. Gyakran szinte közelharcot kell vívniuk betegükkel azért, hogy megvizsgálhassák, mert páciensük szívósan ragaszkodik az általa „felállított” diagnózishoz, különböző vizsgálatokat (EKG, röntgen, CT), gyógyszereket követel. A felesleges vita sok értékes percet vesz el a rendelésből. A felmérés szerint az orvosok 54 százaléka szíve szerint azt mondaná az ilyen betegnek, hogy „ne rendeljen tőlem, mert nem a közértben van!”

A betegek egy része az orvos helyett az alternatív medicinák művelőitől reméli gyógyulását. Bajával előbb őket keresi fel, a háziorvoshoz csak később megy – a kialakult szövődményekkel vagy betegsége súlyosbodásakor. A megkérdezett orvosok 60 százaléka az ilyen esetekben azt gondolja magában: „a szövődménnyel is a természetgyógyászt kellett volna felkeresni, de legjobb lett volna, ha a beteg el sem megy hozzá”.

Az orvosok 56 százaléka szerint a betegek többsége a rendelőben túlságosan bőbeszédű, hosszan ecsetel lényegtelen dolgokat, és tényleges problémájára csak hosszú percek múlva tér rá, ha egyáltalán rátér. Vannak, akikből harapófogóval kell kihúzni a valódi tüneteket. Az orvosok többsége szerint a gyorsabb, precízebb ellátás céljából a betegeknek érdemes lenne alaposan végiggondolniuk a panaszaikat és tömören megfogalmazni a mondandójukat, mielőtt belépnek a rendelő ajtaján.

A szomszédasszony gyógyszert „rendel”

A betegek egy része – különösen a magányosan élő idősek – havonta többször is felkeresi háziorvosát. Általában nincsenek komoly panaszaik, csak szeretnék, ha valaki meghallgatná őket. A háziorvosok 43 százaléka gondolatban inkább a közeli parkba, nyugdíjasklubba küldené őket, vagy azt tanácsolná nekik, hogy inkább sétáljanak, levegőzzenek, keressenek maguknak ráérő beszélgetőtársat. Néhány megkérdezett orvos ennél is keményebben fogalmazott. Szerintük jó volna némely beteg tudomására hozni:

• ne a szomszédasszony által szedett gyógyszert vegye be, hanem azt, amit az orvos felír;
• ha nem inna, dohányozna annyit, kevesebbet betegeskedne;
• ha a fodrásznál tudja tartani magát az előjegyzés időpontjához, a rendelésről se késsen el;
• ha előtte a kocsmában volt, ne menjen be a rendelőbe;
• ne vasárnap este keresse fel az ügyeletes orvost a napok óta fennálló panaszaival;
• mosakodjon meg, vegyen tiszta fehérneműt, ha orvosi vizsgálatra megy;
• ne káromkodjon a rendelőben.

Ismerkedjünk meg a nemzetközi felmérésben megkeresett brit orvosok ki nem mondott gondolataival. A megkérdezettek 61 százaléka szívesen leszögezné betegének: „Bízzon bennem, nincs szüksége receptekre. Ezzel nem csak pénzt próbálok megtakarítani.” Minden második doktor megkérné pácienseit, hogy tisztálkodjanak, mielőtt elmennek hozzá a rendelőbe; ugyancsak 50 százalékuk pedig felszólítaná őket, hogy a rendelőben, a szemébe mondják, ha kifogásuk van a terápia ellen, ne pedig a váróban a többi beteggel tárgyalják meg.

(lóránth)