Ha azt vizsgálod, hogy egy hal hogyan mászik fára, miként úszik víz alatt egy sas, akkor jó úton jársz, hogy az embereket is bármilyen módon megítélhesd… A legtöbben sokkal fontosabbnak tartják egy másik ember negatív, kisebb teljesítményeit, mint az illető erősségeit. Sztojalovszky Gábor akupresszőr, természetgyógyász elgondolkodtató írása.

Azt tapasztalom, hogy ha bárkinél láthatóvá válik valamelyik gyengesége, akkor mások szinte semmi mást nem is értékelnek benne, pedig más területen erősségei vannak. Eddigi életutamon több ezer emberrel kapcsolatban szereztem tapasztalatokat – mind különféle munkahelyeken, mind pedig természetgyógyászként, a hozzám segítségért fordulókkal.

Mindenütt azt tapasztaltam, hogy ha bárki is jól, vagyis az átlagember „véleménye” szerint jól teszi a dolgát, azt valójában természetesnek tartják. Ha viszont bármely dologban csak kicsit is bizonytalan, netán hibázik, akkor máris rásütik a „béna”, „buta”, „élhetetlen” kifejezéseket. Sokan nem is kíváncsiak arra, miben jó vagy esetleg nagyon jó valaki, mert a kis hibáik, bizonytalanságaik felülírhatják a jelentős, sőt akár fantasztikus teljesítményeiket is.

Multiknál szerzett, évtizedes tapasztalataim szerint azokat az embereket tolták előre, akik könnyen befolyásolhatók, és minden kreativitástól mentesen élték, élik az életüket. Ők például zseniálisak voltak a szolgalelkűségben, minden utasítást gondolkodás nélkül hajtottak végre, ezt tartották az erősségüknek. Több esetben hibáztam én is, amikor főképpen a számomra fontos dolgokat hiányoltam belőlük.

Lelki trauma, pszichés tüske

Később rájöttem, hogy mennyi hiányosságom van, utálom a papírmunkát, az iratrendezést, a pepecselést, kicsi a monotonitástűrésem. Sokak számára bosszantó vagyok, mert gyorsan teszem a dolgaimat, kreativitásom gyermekkoromtól nagyon erős, jó a kézügyességem, szeretek tanulni és sokat olvasok. Így ezt az írást is azért vetettem papírra, mert régen rájöttem: mivel mindenkinek vannak erősségei és gyengeségei is, sokkal, de sokkal inkább elfogadóbbá kell válnunk. A lényeg a következő: egymással úgy is viselkedhetünk, hogy miként elfogadjuk a saját erősségeinket, úgy a másik emberét is, a hiányosságait pedig igyekezzünk kevésbé észrevenni. Ellenben ha észleltük ezeket, akkor talán segíthetjük is őt a hiányosság kiküszöbölésében.

Sajnálatosan sok lelki sértődés, trauma gyűlt össze az emberekben, éppen a fentiek miatt. Sokakban már kisgyermekkortól, sőt a szülői „elnevelés”, hazugságok miatt is jelentős pszichotraumák halmozódtak fel, vagyis magyarán: lelkileg sebzetté váltak. A többség betegségeit is okozhatják ezek a folyamatosan fennálló, az állandó elégedetlenségből származó pszichés „tüskék”, akár hatalmas bent égő, leépítő problémamáglyák.

Az önbizalom hiánya inkább a nőket érinti

Az önbizalmat tekintve főként a hölgyek vannak rossz helyzetben, mert téves önképük miatt ritkán elégedettek a külsejükkel. A rengeteg manipulatív reklám, az irányított média csak rontja ezt az állapotot. Férfiaknál kicsit jobb a helyzet, de az irrealitásba átcsapó igényszintek miatt ők is hamar kiégnek, mert pihenés, kikapcsolódás nélkül egyszerűen lehetetlen megélni az élet örömeit. És itt értünk el a végkövetkeztetéshez: ha mindenki azt tenné, amiben valóban jó, és nem azon dolgok miatt bánkódna, amiben nem jó, akkor boldogan élhetnénk.

Sok depressziós, lelkileg sérült embert neveltek fel a szülei úgy, hogy azt hitték: a legjobbat teszik. „Mindent megadtunk a gyereknek, különórákat, sportot, és semmit sem becsül!” Lehet, hogy a gyerek egy technikai zseni, de zongoráznia, úsznia kellett ahelyett, hogy csavarokat, mechanikai eszközöket kapott volna… A szülei pedig csodálkoztak, hogy a gyerek az általuk választott területeken nem lett jó és boldog.

Ma már a jól képzett orvosok is tudják, hogy a betegségek alapja és általánosabb oka a pszichében is keresendő. Az igazi hagyományos gyógyításban minden esetben az energetikai, ezzel együtt a lelki okokat is felmérték, és azokat is kezelték.

Túlzott igények, irreális elvárások

A feszültség oka az irreális elvárás. Túlzott igényeket fogalmazunk meg a másik emberrel szemben, az adott helyzettel kapcsolatban, és az egész világgal szemben is. Az elváráshoz kapcsolt határidő pedig rendszerint igen közeli: a változást azonnal követeljük, létrehozva vele a stressz különböző önromboló szintjeit. Pedig nemcsak a világ nem fog azonnal megváltozni, hanem egy másik ember sem, vagy abban érzi jól magát, amit ért.

A változáshoz mindig idő szükséges. Nem az erőszak, hanem a türelem és a kitartás az, ami minden jelentős változás alapfeltétele. Rengeteg elvárásunk van másokkal szemben, és legtöbbször csak önmagunkkal szemben nincs – pedig ez az egyetlen igény, amit valóban kezelni tudunk. Mert minden, amit rossznak látsz a világban, csak ott tud fájni, ahol gyenge vagy.

„Ha valami nem tetszik, változtasd meg! Ha nem tudod megváltoztatni, változtass a hozzáállásodon! De ne panaszkodj!” (Maya Angelou)

Sztojalovszky Gábor
akupresszőr, természetgyógyász
Tel.: +36 (50) 110-5977

Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:

Felgyorsult világ?