Szervezett buszos úton vettünk részt a feleségemmel, 1350 km távolságot megtéve. A buszon 80 személy utazott, közülük nagyjából 70% nyugdíjas életkorú. A többiek 30-45 évesek. Egy ekkora utazás, hosszú órákon át szűk helyre beszorítva, erősen igénybe veszi a szervezetünket. De eszébe jutott ez egyáltalán bárkinek? Sztojalovszky Gábor természetgyógyász írása.

Természetesen a buszon nincs túl sok hely, és mivel emeletes buszon utaztunk, még a belmagasság is csökkentett volt. Az ülések a folyosó felé kihúzhatók, ami segíti, hogy a mellettünk ülőktől kissé eltávolodva, szabadabbnak érezhessük magunkat. A busz 150-200 percenként állt meg, hogy használhassuk a WC-t.

A mozgáshiány nagy bajokat okozhat

Mivel több alkalommal részt vettem már hasonló utazásokon, számomra teljesen egyértelmű, hogy ha leszállok, folyamatosan megyek, gyalogolok, sőt a WC-nél várakozva is helyben járok, hiszen az ülés rendkívül megterheli az érrendszert és a nyirokrendszert a kis hely és a beszorított, stabil tartás miatt. Nem szólva az ezzel együtt járó stresszről, amit a szűk hely miatt a szervezet érzékel.

Feltűnt, hogy csak mi gyalogolunk, mászkálunk a feleségemmel, míg a többiek ácsorognak, cigarettáznak, beszélgetnek. Mindez általában benzinkútnál történt, ahol naponta akár 20–30 busz is várakozik hasonló okok miatt. Esetünkben is mindig legalább 2-3 busznyi ember volt jelen, és közülük sem látszott senki olyan izgágának, mint mi.

Többen épp hogy leszálltak, intézték természetes szükségleteiket, leültek a járdaszegélyre, ahol a ruháik ülepével szépen összeszedték az ott lévő állati ürülék, emberi köpet maradékait és egyéb biológiai szennyező anyagokat, baktériumokat, vírusokat, gombákat, melyekkel aztán nyilván szennyezték az üléseket.

Hová tűnt az egészségtudatosság?

Szokásomhoz híven gondolkodtam, amiből eddig is csak a „bajság” volt! Valójában nem szerettem volna senkinek sem elmagyarázni, hogy mennyire fontos a mozgás, mert kortól függetlenül szinte mindenki a telefon bűvöletében élte az életét, így a kommunikáció ellehetetlenült – de ez majd egy további írásom másik gondolatsora lesz.

Persze végtelenül elszomorodtam volna (ha olyan személyiség volnék), hogy szinte senki sincs tisztában a saját érrendszere működésével, a mozgáshiányból és a kényszertartásból származó problémákkal? Dagad a lába, de nem érti, hogy miért… Rácsodálkozik két emberre, akik leszállva folyamatosan mozognak, mennek, és közben bizonyosan megjegyzéseket tesz, legalább magában, hogy de izgágák ezek.

A dohányzás amúgy sem támogatja az életet, de ilyen élethelyzetben többszörösen rontja az érfalak, erek állapotát.

A gondolkodás hiányán is múlhat, hogy ilyen sokan betegek, miközben fogalmuk sincs róla, hogy teljesen ingyenesen, kis erőbefektetéssel jobbá tehetik az egész életüket? Hová tűnt, hol maradt egyáltalán valami minimális egészségtudatosság?

Talán azért is terjedt el a rossz minőségű étkezés, a vacak italok fogyasztása, a szennyező gondolatok befogadása, mert egyfajta falanszterben élünk, ahol az egyén már leszokott a gondolkodásról?

Úgy látom, hogy valahol sok mindent elrontottak. Vagy csak egyszerűen ennyire figyelmetlenek az emberek? A megelőzés, az oktatás nem képes ezekről a nagyon fontos dolgokról hosszú távon ható információkat átadni – vagy csak egyszerűen hiányzik a készség a befogadásra?

Írásom végére előre megfontoltan hagytam (nyitva) több kérdést, hogy a kedves olvasó esetleg segítse embertársait, szeretteit, ha hasonló helyzetbe kerül.

Sztojalovszky Gábor
akupresszőr, természetgyógyász
Tel.: +36 (50) 110-5977

Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:

Stresszelek, mert az a „trendi”? Van jobb!