Az emberek ősidők óta mindent megtettek, hogy megpróbálják kicselezni a halált. De vajon napjainkban közelebb vagyunk-e élettartamunk meghosszabbításához vagy akár a halhatatlanságunkhoz? Erről beszélgetett az amerikai CNN hírtelevízió munkatársa Venki Ramakrisnan Nobel-díjas kutatóval, akinek nemrég könyve jelent meg az öregedés új tudományáról.

Az emberek már most is kétszer annyi ideig élnek, mint 150 évvel ezelőtt, mondja a molekuláris biológus tudós. Ennek az az oka, hogy több ismeretünk van a betegségekről és azok terjedéséről. Egyesek szerint a folyamat oda vezethet, hogy hamarosan eljutunk az élethosszat háromszorosára vagy négyszeresére növelhető beavatkozásokhoz.

Mint Venki Ramakrisnan rámutat, az öregedés a sejtjeinkben lévő molekulák kémiai károsodásának felhalmozódása, amely károsítja magukat a sejteket, ezáltal a szöveteket, majd végül minket mint szervezetet. Meglepő módon már akkor elkezdünk öregedni, amikor az anyaméhben vagyunk, bár ezen a ponton gyorsabban növekszünk, mint amekkkora a sejtkárosodás mértéke. Az öregedés tehát egész életünket végigkíséri.

A szervezet számos mechanizmust fejlesztett ki a károsodott DNS kijavítására. Ennek ellenére idővel a károk és következményeik hatása kezdi meghaladni a javítási képességünket. És amint egy túlélésünk szempontjából kritikus szervrendszer meghibásodik, meghalunk.

Az emberi élettartam korlátai

Az élőlények élettartama más és más: míg rovaroknál néhány óra vagy nap, bizonyos bálnák, cápák és óriásteknősök esetében több száz évig terjed. A laikus azt feltételezheti, hogy minden életforma előre be van programozva, hogy meghaljon, amint elér egy bizonyos életkort.

A biológusok azonban nem hisznek abban, hogy az öregedés és a halál előzetes program alapján működik. Ehelyett az evolúció minden fajra optimalizálta az erőforrás-elosztás egyenletét. A nagyobb állatok általában tovább élnek. És aki hosszabb ideig marad életben, annak nagyobb esélye lesz arra, hogy olyan társat találjon, akivel több utóda születhet. Az élettartam az evolúcióról szól, és maximalizálja annak az esélyét, hogy az adott élőlény átörökítse a génjeit.

Embereknél ez a finoman beállított erőforrás-egyensúly körülbelül 120 éves maximális élettartamot biztosít. De ez nem jelenti azt, hogy ne tudnánk megváltoztatni a biológiát, beavatkozni ezekbe az öregedési folyamatokba és esetleg meghosszabbítani az életünket. Sok idősödő tudóshoz hasonlóan én is hiszem, hogy ez lehetséges. Nem osztom azonban az optimizmusukat a tekintetben, hogy mennyire megvalósíthatók az ilyen beavatkozások.

A legidősebb személy, akiről megbízható feljegyzéseink vannak, Jeanne Calment francia nő volt, aki 1997-ben, 122 éves korában halt meg. Élete utolsó öt évének kivételével végig dohányzott, és hetente több mint két kiló csokoládét evett. De nem ajánlanám ezeket a konkrét stratégiákat a hosszú élettartam érdekében, kivéve talán a csokoládét.

Visszafordítható-e az öregedés órája?

Az öregedés órája nemzedékenként visszafelé jár. Bár a gyermek a felnőtt szülők sejtjeiből születik, a gyermek mégis nulla évesen kezdődik. Egy 40 éves nőtől született gyermek nem idősebb 20 évvel, mint egy 20 éves nőtől született gyermek; mindketten nulláról indulnak. Tehát bizonyos szinten az öregedés órája visszafordítható.

Klónozás esetén a felnőtt sejteket sikerült becsapni és újból embrionálissá változtatni, de a gyakorlati nehézségek miatt a klónozás nagyon nem hatékony. Sok sejt túl sok károsodást halmoz fel, és ez hatalmas számú kísérletet tesz szükségessé egyetlen állat felneveléséhez.

Eközben egereken végzett kísérletek során sejt-átprogramozást alkalmaztak, hogy a sejtek részben vissza tudjanak állni a fejlődésben, és így meginduljon a szövetek regenerálódása. A sejtek valamivel korábbi állapotba való átalakításával sikerült jobb vérmarkerekkel és jobb szőrrel, bőrrel és izomtónussal rendelkező egereket létrehozni. Az eddigi kutatások ellenére nem vagyok benne biztos, hogy mennyire lesz egyszerű mindezt az emberek számára hasznos technológiává fejleszteni, mondja a tudós.

Van-e összefüggés a szülők és gyermekeik életkora között?

Létezik ilyen összefüggés Ramakrisnan szerint, akinek az apja már betöltötte a 98. életévét. Ám ez a kapcsolat nem vezet egyértelmű következtetésekhez. Egy 2700 dán ikerpárt vizsgáló kutatás kimutatta, hogy az öröklődés, a genetika csak az élettartam kb. 25%-áért felelős.

Ugyanakkor érdekes, hogy akár egyetlen gén mutációja megkétszerezheti egy bizonyos típusú parazita élettartamát. Nyilvánvalóan létezik tehát a folyamatnak egy genetikai összetevője, de a hatások és a következmények összetettek.

Kapcsolat a rák és az öregedés között

A rák és az öregedés közötti kapcsolat bonyolult. Ugyanazok a gének különböző hatásokat fejthetnek ki az idő múlásával, elősegítve a növekedést fiatal korban, de növelve a demencia és a rák kockázatát, amikor idősebbek vagyunk. A rák kockázata az életkor előrehaladtával növekszik, mert DNS-ünk és genomunk károsodásai néha rákhoz vezetnek. De számos sejtjavító rendszerünk, amely az élet korai szakaszában a rák elkerülésére szolgál, később öregedést is okozhat.

Például a sejtek érzékelhetik a DNS-ünkben bekövetkező töréseket, amelyek lehetővé tehetik a kromoszómák abnormális módon történő összekapcsolódását, ami rákhoz vezethet. Ennek megakadályozása céljából a sejt vagy megöli magát, vagy az öregedésnek nevezett állapotba kerül, ahol már nem tud osztódni. Egy olyan organizmus szemszögéből, mint amilyen az ember, amelynek több billió sejtje van, ennek van értelme. Még ha több millió sejt pusztul is el így, ezek a tevékenységek megvédik az egész szervezetet. De az öregedő sejtek felhalmozódása az öregedés egyik módja.

Mi múlik az életmódunkon?

Érdekes, hogy a bizonyítékokon alapuló ajánlások arra vonatkozóan, hogy mi segíthet nekünk hosszú, egészséges életet élni, tükrözik a józan ész tanácsait, amelyeket az idők során a felmenőinktől kaptunk. Nagyanyáinktól sok mindent tudunk. Ne légy falánk. Mozogj eleget. Kerüld a stresszt, amely hormonális hatásokat vált ki, megváltoztatva az anyagcserénket és felgyorsítva az öregedést. Aludj eleget.

Az öregedéskutatás segít megérteni ezeknek a tanácsoknak a mély biológiai hátterét. A különféle egészséges ételek mértékkel történő fogyasztása megelőzheti az elhízás egészségügyi kockázatait. A testmozgás segít új mitokondriumok létrejöttében – ezek adják az energiát sejtjeinknek. Az alvás lehetővé teszi testünknek, hogy molekuláris szintű helyreállítást végezzen.

Személy szerint gyakran mondom, teszi hozzá a tudós, hogy túl vagyok a lejárati dátumon, de emberi lényként még mindig érzem, hogy élek, és van még feladatom.

„Nem akarunk elmenni, amíg még tart a buli”

A legtöbben nem akarunk megöregedni vagy elbúcsúzni ettől az élettől. Nem akarunk elmenni, amíg még tart a buli. Bár testünk sejtjei folyamatosan keletkeznek és elpusztulnak, továbbra is létezünk. Hasonlóképpen: az élet a Földön folytatódik, miközben az egyének jönnek és mennek. Valamilyen szinten el kell fogadnunk, hogy ez csak a dolgok rendjének a része.

Szerintem a halhatatlanságra való törekvés egy délibáb. Százötven évvel ezelőtt kb. 40 évig lehetett élni. Ma a várható élettartam kb. 80 év, ami majdnem olyan, mintha egy egész plusz életet adnánk hozzá. De még mindig a halál megszállottjai vagyunk. Azt hiszem, ha 150 évig élnénk, akkor azon aggódnánk, hogy miért nem élünk 200 vagy 300 évig. Ez soha véget nem ér, zárja gondolatait Venki Ramakrisnan Nobel-díjas tudós.

(Angolból fordította: K. G.)

Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:

15 aranyszabály az egészséges öregedéshez