A szamárköhögés (pertussis, whooping cough, 100 napos köhögés stb.) különböző országokban más-más néven ismert. Talán már majdnem elfeledett légúti megbetegedésről van szó, amit a Bordatella pertussis (vagy a B. parapertussis) nevű baktérium okoz és cseppfertőzéssel terjed. Dr. Sebő Zsuzsanna gyermekorvos, homeopata cikksorozatának első része.

A betegség olyan ragályos, hogy ha valaki szamárköhögésben szenvedő beteggel találkozik és nincs védettsége, 90% az esélye, hogy elkapja a betegséget. A lappangási idő 7-10 (6-40) nap, itt kezdődnek az eleinte nem jellegzetes tünetek.

Mostanában gyakoribb

Nem tartozom a fiatal orvosok generációjához, de pályám közel 50 éve alatt egyetlen egy ilyen beteggel találkoztam. Ennek ellenére tudtam, hogy a szamárköhögés szórványosan, legtöbbször felismerés nélkül köztünk van, elsősorban a felnőttek körében, akik rosszabb esetben hetekig köhögnek, jobb esetben néhány nap alatt meggyógyulnak. Mostanában viszont 3 hónap alatt 2 szamárköhögés-gyanús beteg is a látóterembe került.

Szerettem volna adatokat sorolni arról, hogy mennyi az igazoltan szamárköhögésben megbetegedett, és mennyi a tünetek alapján ennek tartott beteg. De az adatok hétről hétre változnak, és sajnos egy növekvő tendencia látszik. A rendelkezésemre álló utolsó adatok szerint Magyarországon 2024. augusztus végén az igazoltan és még igazolásra váró megbetegedettek száma nem éri el az 1000 főt.

Az esetszám növekedésében szerepet játszik a betegség köztudatba kerülése, a célzott vizsgálatok számának a megemelkedése. Sajnos a célzott laboratóriumi vizsgálatok nem mindenhol mennek gördülékenyen, és az is nehéz pontosan tudni, hogy mikor milyen vizsgálat ad információt a betegségről.

A betegség klinikai lefolyása 3 fázisban

Ahhoz, hogy megértsük, mikor és milyen vizsgálatokkal lehet objektíven igazolni a pertussis meglétét, ismerni kell a betegség klinikai lefolyását. (Már itt megakadunk egy kicsit, mert nem minden eset folyik le pontosan ugyanúgy.)

A megbetegedés tipikusan 3 fázisban zajlik. A lappangási időt követően egy hurutos szakasz indul, ami  általában 1-2 hétig tart, és bár előfordul köhögés, de a fő tünet a láz nélküli orrfolyás, orrdugulás. Ez a szakasz semmiben sem különbözik a különböző vírusok okozta légúti megbetegedésektől, de míg egy náthából néhány nap alatt kigyógyulunk, a szamárköhögés hurutos szakasza átmegy egy ún. paroxizmális köhögési fázisba, ami 2-3 hétig is eltart.

Ezt az egymást követő, rohamokban fellépő, sokszor szűnni nem akaró, kínzó köhögés jellemzi, amit időnként egy sivító hanggal kísért, húzó belégzés szakít meg. A dominánsan éjszaka fellépő rohamok alatt a beteg elszürkülhet, levegő után kapkod, fulladozik, öklendezik, gyakran hány is. Arcán pontszerű, kötőhártyáján összefüggő bevérzések jelenhetnek meg. Végül a harmadik fázis a gyógyulási szakasz, mikor is a rohamok száma és intenzítása fokozatosan csökken, a beteg általános állapota javulni kezd.

Vizsgálatok, korlátozott pontossággal

A vérképben a lymphocyták száma emelkedik, de ez nem specifikus jel, más betegségeknél is előfordul.

A hurutos szakaszban a torok- és orrváladékból tenyészthető ki a baktérium, de az eredmény az esetek mintegy 25 %-ban negatív lesz, a fertőzöttség ellenére. A tenyésztéssel való kimutathatóság a paroxizmális szakban meredeken csökken, és ezen szakasz második felében már az orr- és torokváladékból nem lehet kórokozót kimutatni. Hasonlóképpen korlátozott a PCR teszt használhatósága, de a PCR érzékenyebb, megbízhatóbb – bár ez a teszt sem mindig mutatja ki a kórokozó meglétét. Mind a tenyésztés, mind a PCR teszt a szamárköhögésre jellemző tünetek megjelenésekor (paroxizmális szak) már kezd megbízhatatlanná válni (vagyis negatív eredményt ad, miközben fennáll a fertőzés).

A vérből a baktérium ellen termelt ellenanyagokat a köhögést követő 2-8 hétben lehet leginkább kimutatni. Ennek eredményét az oltási státus nagyban befolyásolja.

A betegek a hurutos szak kezdetétől (mikor még senki nem gondolja, hogy szamárköhögéssel áll szemben) egészen a paroxizmális köhögés szakaszának a második feléig fertőzőképesek.

Kezelés: többnyire antibiotikumot adnak

A hurutos szakasz kezdetétől 2 héten belül megkezdett antibiotikum szedés hatásos, de a paroxizmális szakaszban kapott antibiotikum sem a lefolyást, sem a fertőzőképességet nem befolyásolja. (Ennek ellenére a nemzetközi ajánlások az antibiotikum megkezdését ebben a szakaszban is javasolják.)

Az intenzív köhögést sajnos nem nagyon tudjuk befolyásolni hagyományos gyógyszerekkel, viszont a megfelelően kiválasztott homeopátiás gyógyszerek segítenek a betegen.  A lehetőségekről cikkem második részében lesz még szó.

A szamárköhögésben szenvedő beteggel való találkozás után (ha a beteg a fertőzőképes szakaszban van) a kontaktoknak antibiotikum adása javasolt.

Oltások, védettség – meddig áll fenn

Sajnos sem az oltások, sem a betegség átvészelése nem ad egy életre szóló védettséget. A védettség az oltás után kb. 2-3 héttel alakul ki felnőtteknél. Csecsemőknél az immunrendszer sajátossága miatt oltási sorozatra van szükség. Az oltások védőhatása idővel csökken, és kb. 5-7 év után meg is szűnik.

A magyarországi oltási rend szerint a gyerekek 2,3,4 és 18 hónaposan, majd 6 és 12 évesen kapnak pertussis elleni védőoltást.

A betegség a 2 év alatti csecsemőknél súlyos formában zajlik. Különösen veszélyeztetettek az 1 év alattiak, de főleg a 6 hónapnál fiatalabbak, akik nem kaptak oltást, vagy csak részlegesen oltottak. Náluk a hurutos szak rövid lehet, esetleg hiányozhat is. A köhögési rohamok mellett táplálhatatlanság, légzéskihagyás, szapora szívműködés, keringés-összeomlás, görcsök léphetnek fel. Életveszélyben van a csecsemő! Csendben hozzáteszem, hogy a „papíron beoltott” gyerekek is teljesen védtelenek, ugyanakkor a fertőzést továbbadhatják, akár a kistestvérüknek.

Vakcina várandósoknak?

A szakma erősen javasolja a várandósok oltását, mert az általuk termelt ellenanyag átkerül a magzatba, így a gyerek születése után kevésbé kiszolgáltatott a környezetében esetleg előforduló, akár észre sem vett szamárköhögésnek. Zárójeles megjegyzés: személyes véleményem az, hogy a várandósokat semmilyen oltással ne terheljük, inkább a megszületett csecsemőt védjük, amíg nem lesz ellenálló a szamárköhögéssel szemben. Ez pedig az oltások felvételével érhető el (2 hónapos kortól).

A nem oltott csecsemők védelme

Még a baba születése előtt meggondolandó a szülők, esetleg a nagyszülők újraoltása. Az anya várandós oltása helyett én a szülés utáni mihamarabbi oltást javaslom, még akkor is, ha ez eltér a szakmai konszenzustól.

Szükségessé válhat a valójában nem oltott testvér oltásának pótlása (ez igazi kihívás lehet a szülőnek), szintén a testvér megszületése előtt 3-4 héttel.

A csecsemő ésszerű elkülönítése (izolálása): vásárlás, rendezvények, közösség, tömegközlekedés, rokoni és munkatársi látogatások stb. – az oltások felvételéig.

A látogatók (még a segítő nagyszülők is) számára a maszk viselése nagyon fontos.

Oltásokhoz való hozzáférés

Jelenleg nem egyenletes, gyakran akadozik az ellátás az újraoltáshoz szükséges vakcinából. Jó esetben háziorvos által felírt receptre kaphatók az oltások a patikában. Különböző magánszolgáltatók oltópontjain is lehet próbálkozni.

Tudomásom szerint valamennyi készítmény higanymentes, de természetesen tartalmaz stabilizáló anyagokat.

Összefoglaló gondolatok

A szamárköhögés egy baktérium és annak toxinjai által okozott, gyakran rosszindulatú légúti megbetegedés, ami elsősorban a kis csecsemőkre jelenthet életveszélyt. Jellemzi a kínzó, rohamokban jelentkező köhögés, a belégzési húzós köhögés és a köhögést követő hányás. Csecsemőknél gyakori a légzéskihagyás, a következményes tüdőgyulladás és súlyos állapot kialakulása.

A betegség ellen van védőoltás, de ennek védőhatása 5-10 év elteltével elmúlik, így mind az oltatlanok, mind a régebben oltottak megbetegedhetnek és komoly veszélyt jelentenek a kis csecsemőkre.

Dr. Sebő Zsuzsanna
gyermekorvos, homeopata

(Folytatjuk)

Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:

Szamárköhögés – az alábecsült fertőző betegség