Fizikai fájdalommal helyettesíteni a lelki fájdalmat. Biztosan mindenki ismeri ezt az érzést. Már egészen apró gyermekeknél is megfigyelhető az efféle magatartás. Mivel ők még az ösztöneikre hallgatnak, ha valamilyen érzelmi sokk éri őket, az önbüntetést alkalmazzák, így próbálják kompenzálni a fájdalmukat. Kiresné Vincze Ilona parapszichológus cikke.

A kicsiknél a bűntudat, önutálat, önsajnálat még nem bontakozott ki, ők csak felülírják lelki szenvedésüket egy másikkal, hiszen a fizikai test sérülése, bántása jobban sajog.

A kompenzáció igénye minden emberben ott él, csak a módja változik, hiszen nem egyformán éljük meg a lélek problémáit, és az is fontos, milyen képességekkel rendelkezünk. Persze az is lényeges, hogy milyen személyiséggel, testfelépítéssel áldott meg az Univerzum.

Amikor nem működik a gyereknevelés

A kisgyermek hamar megbántódik, jó esetben hamar ki is engesztelődik. Dacol a szabályokkal, a szülei kívánságaival, nehezen érti meg, mit miért kell megtennie, amikor ő nem is akarja.

Szembeszegül tehát szüleivel, nagyszüleivel, az óvónénivel. Ha a lelke sérül (ezt ő érzi, és nem is kell hozzá agresszió, testi fenyítés, elég, ha csak rászólunk vagy megtiltunk valamit), akkor megpróbálja valamivel felülírni a kínjait. Vagyis kompenzál.

Önbüntetésre, fizikai fájdalomra van szüksége a picinek

Ezt általában fizikai fájdalomkeltéssel éri el, ami a szülők szemében borzasztó lehet. Szándékosan kemény felületekhez üti a fejét, kezével a falba üt, vagy rugdossa azt, földre veti magát, szurkálódik valami éles tárggyal – mindegy, csak fájjon. Meg kell értenünk, hogy a gyerek ösztönösen választja ezt a kompenzációt, és bármilyen megtorlás, lefogás, üvöltés, kiabálás csak ront a dolgon. A figyelme elterelése hasznos lehet, de nem minden esetben válik be.

Van aztán egy másik fajtája a kompenzációnak, amikor a gyermek nem képes önmagát bántani, hanem elvárja, hogy inkább mások, mondjuk, a szülei okozzanak neki fizikai fájdalmat. Természetesen ezek nem borzasztó kínok, de nyugtatólag hatnak.

Hisztis gyerekként szinte vártam a büntetést a szülőktől

Személyes példám van erre. Nagyon hisztis gyerek voltam, az akaratommal kiharcoltam mindent, de persze nekem sem lehetett mindig igazam. Magamat soha nem voltam képes bántani, ez távol állt tőlem, inkább addig üvöltöttem, amíg a szüleim meg nem elégelték, és jól kiporolták a fenekemet!

Hozzáteszem, hogy akkoriban ez nagy büntetésnek számított. Attól a fizikai fájdalomtól (nem volt tragikus) mindig sikerült megnyugodnom. Megvallom őszintén, nem is fájt, de elfeledtette velem, miért is hisztiztem.

Másoktól számítanak a kompenzációra

Természetesen nem vagyok híve az erőszaknak, a gyerekek esetében kimondottan érzékeny vagyok rá. Soha nem voltam képes megütni a gyermekeimet sem, de el kell ismerni, hogy vannak olyanok (felnőttek közt is), akik szándékosan kiprovokálják a fizikai kompenzációt, és ha megkapják, megnyugszik a lelkük.

Én soha nem ítéltem el a szüleimet a fenékre ütések miatt, megértettem, hogy ez szükséges volt a megnyugvásomhoz. Szerencsére nagyobb korban már leadtam a hisztikből.

El kell fogadni, bármilyen fura is, hogy vannak gyerekek, sőt felnőttek is, akik önmaguk bántására képtelenek, de szükségük van fizikai kiegyenlítésre, és ezt másoktól várják el.

Lelki trauma a kamaszkori önvagdosás, körömtépkedés hátterében

A kamaszkori önvagdosás, körömtépkedés, különféle fájdalmas és rossz szokások alapja is valamilyen folyamatos lelki trauma, érzelmi gyötrődés. Ezeken a gyerekeken mindenképpen segíteni kell, mert komoly sérüléseik lehetnek, meg kell tanítani őket máshogyan kompenzálni, de a legfontosabb, hogy feltárjuk az okokat, és így segítsünk! Lehet pozitívan is levezetni az indulatokat: sporttal, tanulással, művészeti tevékenységgel. Gyerekek esetében nagyon jó, ha állatokkal, növényekkel foglalkoznak.

A lélek fájdalmát enyhíteni lehet ezekkel a tevékenységekkel is, persze túlzások nélkül. Van ugyanis, aki sporttal kompenzál, és addig edz, sanyargatja magát, amíg valamilyen fizikai sérülés, ezáltal fájdalom lesz belőle. Ettől érzi úgy, hogy csillapodik a lelki szenvedése. Sajnos ez is csak időszakos, mégis sokat segíthet. A figyelmet mindenesetre elvonja.

Sikerélménnyel, alkohollal, droggal is lehet kompenzálni

Az érzelmi fájdalmat a sikerélmény is eredményesen csillapítja, hiszen megmutathatjuk, hogy a lelki fájdalom ellenére is mire vagyunk képesek. A nagy művészek tudnának mesélni a lelki kínokról, a saját életükből vett példákat sorolva. És ők éppen akkor alkották a legcsodálatosabb műveiket. Érdekes dolog ez…

Kompenzálni, hiányt pótolni kábítószerekkel, alkohollal ugyancsak lehet. Ezek komolyan tönkreteszik a testet, és előbb-utóbb fájdalmakat is okoznak. Van, aki a ködbe menekül a lelki problémái elől. Megtapasztalja a jó érzést, aztán pedig a szer hiányából fakadó iszonyatot! Ezek a kompenzációk sajnos súlyos, halálos betegségek okozói lehetnek.

Önbüntetés helyett működtessük a személyiségünk pozitív oldalát

Ezzel az írással azt szeretném sugallni, hogy ne keseredjünk el, ne az önpusztítást, önkínzást válasszuk, inkább bizonyítsunk magunknak, mutassuk meg a rátermettségünket, testi és lelki erőnket, vegyük elő a személyiségünk pozitív oldalát!

Ha elégedettek leszünk önmagunkkal, nem fogjuk büntetni a testünket sem. Semmiképpen nem szabad olyan szerekhez fordulni, amelyek által elveszítjük az önkontrollt, mert ezzel sosem oldunk meg semmit, csak még mélyebbre süllyedünk.

Kompenzáljunk tiszta tudattal, maradjunk meg a kevésbé vagy egyáltalán nem káros kiegyenlítődések mellett.

Kiresné Vincze Ilona
parapszichológus, szakíró, reiki mester
(személyiségelemzés, gyereknevelési és párkapcsolati tanácsadás a numerológia, kronobiológia, asztrológia segítségével, Bach-virágterápia, reiki kezelések, képzések, egyedi kártyakirakások)
Bejelentkezés: +36 (30) 570-3449 és szamdoktor@gmail.com

Ha érdekli a téma, figyelmébe ajánljuk még az alábbi cikkünket:

https://www.natursziget.com/nyiltter/20181015-indigo-es-kristalygyermekek