Nem újdonság, hogy a korszerűnek minősülő orvoslás hívei elvetik vagy legalábbis megkérdőjelezik a homeopátia létjogosultságát, a homeopátiás gyógyszerek működését. Ennek ellenére a meglepetés erejével hatott az a kutatás, amelynek eredményeit 2005 augusztusának végén tették közzé. Nem is az eredményei miatt, hanem elsősorban azért, mert az egyik legtekintélyesebb orvosi szaklap, a The Lancet adott helyet a tanulmánynak – ráadásul a homeopátiát „leleplező” kommentárral együtt. A kutatás szerzőinek végkövetkeztetése az volt, hogy a homeopátia klinikai hatásai legfeljebb a placebóéval – vagyis a hatóanyagot nem tartalmazó szer hatásaival hasonlíthatók össze. Akik viszont ismerik és alkalmazzák a homeopátiás szereket, azok pontosan tudják, hogy – ha jól választották meg a szert – jóval többről, valóságos gyógyulásról van szó.

Az orvosi szakfolyóiratban publikált tanulmány szerzője, Matthias Egger a berni egyetem munkatársa. Kollégáival együtt 110 homeopátiásszer-kutatást hasonlított össze ugyanennyi, hagyományos gyógyszerekkel végzett vizsgálattal. Különböző rendellenességek kezelését tekintették át – a légúti fertőzésektől a sebészeten át az aneszteziológiáig. Az eredményeket összehasonlítva úgy vélik: nem találtak meggyőző bizonyítékot arra, hogy homeopátiával jobb eredményeket lehet elérni, mint placebóval, vagyis hatóanyagot nem tartalmazó szerrel.

Jellemző, hogy a tekintélyes orvosi szaklap kommentárja szerint az alternatív terápiák „nagy fenyegetést jelentenek a hagyományos orvoslásnak, és veszélyeztetik a páciensek egészségének helyreállítását”. A szaklap azt tanácsolja az orvosoknak: tárják fel őszintén a betegek előtt, hogy a homeopátia semmilyen jótékony hatást nem hozhat számukra.

Természetesen nincs rá semmilyen okom, hogy kétségbe vonjam a tanulmány készítőinek és a szaklap kommentárírójának jó szándékát. Amit kifogásolok, az inkább a szemléletük, amelynek alapján – a kínaiak három bölcs majmához hasonlóan – eltakarják szemüket és a fülüket, a szájukat azonban sajnos nem. Nem zavarja őket, hogy a homeopátia több mint 200 éve folyamatosan bizonyítja létjogosultságát, és eredményességéről a gyógyult betegek milliói tanúskodhatnak.

De tegyük félre az érzelmi megközelítést. Fogadjuk el egy pillanatra, hogy igazuk van a tudós kutatóknak: a homeopátiás szerek alkalmazásával nem lehet többet elérni, mint placebohatást. Ha viszont így volna, akkor tessék mondani, mitől gyógyulnak a homeopátiás szerekkel kezelt csecsemők? Tudhatja egy csecsemő azt, hogy gyógyszert kapott vagy homeopátiás szert? Nem kevésbé „megmagyarázhatatlan”, mitől gyógyulnak a homeopátiás szerekkel kezelt állatok. Meg lehet kérdezni erről azokat az állatbarátokat, akik számtalan jó tapasztalatot szereztek homeopátiás szerek alkalmazásával, nem egyszer az után, hogy kedvencük egy-egy védőoltás beadásától rossz egészségi állapotba került. Nem szorul bizonyításra, hogy az állatok sem tudhatják: gyógyszerrel vagy homeopátiás szerrel kezelték-e őket.

Végül hadd adjak itt közre egy tanulságos történetet. Egy ismerősömtől hallottam, akinek homeopátiás orvoslással foglalkozó barátai vannak. A homeopátiás orvosok egy alkalommal beszélgetésre, szakmai konzultációra hívták meg „hagyományos” orvos kollégáikat. (Bár ha szigorúan, történeti sorrendben vesszük a dolgokat, akkor a homeopátia inkább nevezhető hagyományos módszernek, mint a ma annak tartott orvoslás, hiszen 100-150 éve még a homeopátiás doktorok jóval többen voltak, mint az allopátiát alkalmazó orvosok…). Mielőtt azonban sor került volna az eszmecserére, átadtak nekik egy homeopátiás szert, vizsgálják csak meg tanult kollégáik, mi van benne. A laboratóriumi vizsgálat eredménye persze nem volt meglepő: a meghívottak közölték, hogy a homeopátiás szer semmilyen hatóanyagot nem tartalmaz, csupán tejcukor van benne – vagyis az az anyag, amelyet a homeopátiában gyakran információhordozóként alkalmaznak. Ha így áll a helyzet, javasolták a homeopátiás orvosok, akkor a kedves kollégák nyugodtan bevehetnek belőle, hiszen nem lehet semmilyen hatása. Némi húzódozás, tanakodás után a meghívottak nem tehettek mást: valóban beszedték a homeopátiás szert. És alig néhány perc múlva kivétel nélkül mindegyik hevesen vakaródzni kezdett. Döbbenten néztek egymásra, egyszerűen nem értették, mi történt.

Pedig a magyarázat igen egyszerű. Valamennyien a rühösség elleni homeopátiás szerből kaptak, ezért éreztek ellenállhatatlan viszketést. Aki egy kicsit is ismeri a homeopátiát, tudja, hogy ez a gyógymód a „hasonlót a hasonlóval” elv alapján működik. Vagyis ha valamilyen szer bizonyos tüneteket vált ki az egészséges emberben, akkor az ugyanilyen tünetekkel küzdő beteg ember esetében alkalmas lehet a gyógyításra. Nos, mivel a meghívott orvosok egyike sem volt rühös, a homeopátiás szer kiváltotta bennük az úgynevezett gyógyszerképi tünetet. Csupán ennyi történt.

És vajon történt-e valami a fejekben? Vajon ezek után a részt vevő orvosok közül hányan változtatták meg korábbi elítélő véleményüket a homeopátiáról? Vagy ha ezt teljes mértékben nem is tették meg, legalább nyitottabbá, megengedőbbé váltak-e ezzel a gyógymóddal szemben?

De erről nem szól a fáma…

Kürti Gábor