Az ókori európai gyógyászatban a 4 elem elmélete az orvosi és filozófiai gondolkodás egyik alapját képezte. Ez az elképzelés a görög filozófiából és orvoslásból származik. A hagyományos kínai filozófia és orvoslás évezredekkel ezelőtt vezette be az 5 elem (5 fázis) elméletét. A kétféle felfogás között több hasonlóság, párhuzam és különbség is létezik.

Az ókori 4 elem különösen Empedoklész (i. e. 5. század) és Hippokratész (i. e. 4. század) munkássága révén terjedt el. Később Galénosz (2. század) is továbbfejlesztette ezt a rendszert. A 4 elem a Föld, a Víz, a Levegő és a Tűz volt. A 4 elemhez 4 testnedv (humor) kapcsolódott.

Az idők során – főként az arisztotelészi filozófia és a középkori alkimisták hatására –  kiegészítő, „ötödik elemként” jelent meg az éter (vagy kvintesszencia).

A 4 ókori elem a testben

Lássuk, hogyan jellemezték a régiek a 4 elem megjelenését az emberi testben.

1. Föld

A szilárdság, a stabilitás, a hideg és száraz jelleg köthető hozzá. A testben a csontokat és a szerkezeti elemeket képviselte. A fekete epe testnedvhez és a melankolikus temperamentumhoz kapcsolódott.

2. Víz

Jellemzői: áramlás, rugalmasság, hideg és nedves jelleg. A testben a vért és a testnedveket jelképezte. A nyálka (flegma) testnedvhez és a flegmatikus temperamentumhoz rendelték hozzá.

3. Levegő

A mozgás, a könnyedség, a meleg és nedves jelleg jellemzi. A testben a légzést és az életenergiát képviselte. A vér testnedvhez és a szangvinikus temperamentumhoz kapcsolódott.

4. Tűz

Az energia, a hő, a meleg és száraz jelleg képviselője. A testben az emésztést és az anyagcserét jelképezte. A sárga epe testnedvvel és a kolerikus temperamentummal párosították.

A 4 elem gyógyászati alkalmazása

Az ókori orvosok szerint az egészség a 4 elem és a hozzájuk kapcsolódó 4 testnedv (humor) egyensúlyától függött. Ha valamelyik elem túlsúlyba került vagy hiányzott, az betegséget okozott. Az orvosi kezelések célja az egyensúly helyreállítása volt, például diétával, vércsapolással, gyógynövényekkel vagy életmódbeli változtatásokkal.

Arisztotelész (i. e. 4. század) volt az első, aki az étert mint különálló elemet bevezette a klasszikus négy elem mellé. Bár a négy elem rendszerében az éternek (kvintesszencia) nem volt közvetlen szerepe, később, a középkori és reneszánsz orvoslásban fogalma beépült a gyógyászati elméletekbe is. Az étert az életerő és a vitalitás hordozójának tartották. Az alkímiai hagyományban a kvintesszencia a legfinomabb, legtisztább lényegi anyag, az isteni és égi világ anyaga volt, amelyből a gyógyszerek és elixírek készültek. Egyes gyógyítók szerint az éter az életerőhöz, az emberi lélekhez és a szellemi energiákhoz kapcsolódott, és szerepe volt az egyensúly és az egészség fenntartásában. A modern kori spirituális és alternatív gyógyászatokban az éter fogalma tovább él mint a „finom energiák” szimbóluma.

A kínai 5 elem

A kínai 5 elem (5 fázis) a Fa, a Tűz, a Föld, a Fém és a Víz. Kezdetben az ókori Kínában is alapvetően csak 4 elemet képzeltek el úgy, hogy a Föld elem ötödikként a középpontban állt, és mind a 4 másik elemre hatással volt. A későbbi ábrázolásokban már a Föld elemet is beemelték a többi 4 elem közé úgy, hogy a Tűz elem és a Fém elem között helyezték el.

A kínai 5 elem mindegyike különféle évszakokhoz, életkorokhoz, jin és jang „szervekhez”, energiapályákhoz, más-más testi működésekhez, érzelmi, lelki állapotokhoz rendelhető hozzá. Egymással állandó kapcsolatban, kölcsönhatásban állnak, megnyilvánulásaik folyamatosan változnak.

Tápláló és fékező ciklus a kínai 5 elemnél

A kínai 5 elem között támogató hatás érvényesül az egymás után következő elemek esetében: a Fa táplálja a Tüzet; a Tűzből hamu (Föld) lesz, amikor leég; a Föld mélyén találhatók az ércek (Fém); a Fém edény megtartja a Vizet; és Víz szükséges ahhoz, hogy a Fa növekedni tudjon. Ez az ún. tápláló ciklus.

Létezik egy másik összefüggés is a 5 kínai elem között. Minden egyes elem a kettővel utána következő elemre fékező, szabályozó hatást gyakorol. Képes beszéddel élve: A Fa gyökerei, ha elég erősek, szétfeszítik a Földet; ha elég sok a Föld, akkor képes elnyelni a Vizet; a Víz, ha elég sok van belőle, eloltja a Tüzet; A Tűz, ha nagy lánggal ég, megolvasztja a Fémet; a Fém, ha elég erős, elvágja a Fát. Ez az ún. gátló (fékező) ciklus.

Mind a két ciklus esetében fokozatosan végigmegy a hatás az 5 elem rendszerén, míg végül visszatér a kiinduló elemhez, így lesz teljes a kör.

Hasonlóságok az európai és a kínai elemek rendszerében

Az ókori európai 4 elem és a kínai 5 elem elmélete között több hasonlóság és különbség is megfigyelhető, mivel mindkettő a természet működését próbálta megmagyarázni, de eltérő filozófiai és gyógyászati rendszerekben fejlődtek ki. Az európai 4 elem rendszere inkább statikus és analitikus, míg a kínai 5 elem rendszere dinamikus és ciklikus, az elemek folyamatosan átalakulnak egymásba.

Hasonlóságok:

1. A világ működésének magyarázata. Mindkét rendszer az anyagi világ és az emberi test működését próbálja leírni az elemek egyensúlya alapján. Az elemek nemcsak fizikai anyagokat jelképeznek, hanem azok minőségeit, hatásait és kapcsolatait is.
2. Az egészség és betegség megértése. Az ókori görög orvoslás és a hagyományos kínai gyógyászat is az elemek egyensúlyára helyezi a hangsúlyt. Az egyensúlytalanság betegséget okoz, míg a harmónia fenntartása egészséget jelent.
3. Kapcsolat az emberi testtel és temperamentummal. Az ókori görögök a 4 elemet a 4 testnedvhez és temperamentumhoz kapcsolták. A kínai rendszer az 5 elemhez (Fa, Tűz, Föld, Fém, Víz) szerveket, érzelmeket és fiziológiai folyamatokat társít.

Különbségek:

1. Elemek száma és elnevezése. Az európai rendszer 4 elemet ismer: Föld, Víz, Levegő, Tűz. A kínai rendszerben 5 elem van: Fa, Tűz, Föld, Fém, Víz. A kínai elméletben nincs Levegő, viszont van Fa és Fém, amelyek inkább folyamatokat és fejlődési szakaszokat képviselnek.
2. Az elemek közötti kapcsolatok. Az ókori görög rendszer statikusabb, az elemek különálló, de egymással kölcsönhatásban lévő alapelvek. A kínai rendszer dinamikusabb, az elemek folyamatosan egymásba alakulnak és ciklikusan működnek: tápláló ciklus (Sheng): Fa → Tűz → Föld → Fém → Víz → Fa. És gátló (fékező) ciklus (Ke): Fa → Föld → Víz → Tűz → Fém → Fa.
3. Orvosi alkalmazás és szemlélet. A görög rendszerben a gyógyítás a testnedvek egyensúlyára összpontosított (például vércsapolás, diéta). A hagyományos kínai gyógyászat az energiaáramlásra (qi vagy csi) és a meridiánokra (energiavezetékekre) épült, az akupunktúra és gyógynövények kiemelt szerepet kaptak.
4. Kapcsolat a természettel. Az ókori görög filozófia az elemeket inkább anyagi minőségekként kezelte. A kínai filozófia az elemeket az idő múlásához, évszakokhoz és az életritmushoz is kötötte.

* * *

Mind az ókori 4 elem, mind a kínai 5 elem rendszerének komoly hatása volt az adott civilizáció gyógyászatára és gondolkodására, és bár mára a modern tudomány háttérbe szorította őket, számos holisztikus orvoslásban még ma is alkalmazzák bizonyos elemeiket.

(Összeállította: K. G.)

Ha tetszett a fenti cikkünk, figyelmébe ajánlunk egy hasonló témát.

Az öt elemen alapuló konyha – főzés zenével