Tavaly indított cikksorozatunkat folytatva lássunk egy újabb szöveget, amely a „kedvenceim” közé tartozik. Ezúttal egy recept nélkül kapható, népszerű gyógyszerről lesz szó. Sokan ismerik a Valerianát, és élnek is vele, ha úgy érzik, hogy szükségük van rá, hiszen ez a gyógyszer – mint tudjuk – macskagyökérből (latin nevén Valerianából) készül, bárki számára orvosi javallat nélkül is hozzáférhető, és miért ne kapnánk be belőle egy-egy szemet, ha idegesek, feszültek, nyugtalanok vagyunk? Gondolhatjuk, hogy nem árthatunk vele magunknak, mert csak egy évszázadok óta ismert, kiváló hatású gyógynövényből származó tablettát veszünk be. A valóság azonban egy kicsit más…

Induljunk ki a hivatalos szövegből, vagyis abból az információból, amit a dobozon olvashatunk. Tudnunk kell, hogy ezt – csakúgy, mint a gyógyszerek mellé adott betegtájékoztató szövegét –nem kisebb hatóság, mint maga az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) hagyja jóvá.

Nos, a Valeriana dobozán ez áll: „Extractum valerianae siccum 100 mg drazsénként.” Megtudhatjuk még a dobozról, illetve az üvegcséről, hogy „általános adagja ideges feszültség leküzdésére naponta 3×1 drazsé, alvás elősegítésére lefekvés előtt 2 drazsé”, „a gyógyszert gyerekek elől gondosan el kell zárni”, valamint hogy a gyártó cég a Biogal Gyógyszergyár Részvénytársaság, Debrecen.

A fentiek alapján akár igazunk is lehetne, ha ártalmatlannak véljük a gyógyszer alkalmazását. De a mai világban azért nem árt, ha gyanakszik az ember. Itt van mindjárt a gyógyszer pontos elnevezése: Valeriana composita. Vajon mire utalhat a „composita” szó? Akik tudnak egy-két idegen nyelvet, azoknak nem nehéz kitalálniuk, hogy valamilyen összetett készítményt tartanak a kezükben, vagyis a macskagyökér-kivonaton kívül valószínűleg egyéb anyag is megtalálható a gyógyszerben. De mi lehet az? Akármilyen gondosan forgatjuk is a dobozt, olvasgatjuk a rajta található információkat, erről nem tudunk meg semmit.

De nyomozzunk tovább! Hál´ istennek, ma már több internetes oldalon is létezik gyógyszerkereső szolgáltatás, így – ha kitartóak és ügyesek vagyunk – megtudhatjuk, mi van még a Valerianában. Nos, ne szaporítsuk tovább a szót, így sikerült e sorok írójának is kiderítenie, hogy a macskagyökérhez bizony barbiturát származékot is hozzáadnak a gyártás során.

Na és? Hiszen tudjuk, hogy a barbiturátok ugyancsak kiváló nyugtató szerek, régóta alkalmazzák őket. De azért van velük egy kis baj. Mégpedig az, hogy igen gyorsan és könnyen hozzájuk szokik az ember.

És itt van – képletesen szólva – a kutya elásva. Ha valaki életének nehezebb időszakában nap mint nap kapkodja magába a Valerianát, ne csodálkozzék, ha néhány hét múlva úgy érzi: már nem is tud nélküle élni. Ilyenkor ugyanis nem történik más, mint hogy a szervezete hozzászokik a barbituráthoz, és igényli azt. (Akár a dohányosok szervezete a cigarettát vagy a kábítószereseké, gyógyszerfüggőké a drogot.)

Végül is megtudhatjuk mindezt a gyógyszerkereső szolgáltatás segítségével. Ide másolom az információ megfelelő részét:

„Hozzászokást okozhat (a fenobarbitáltartalom miatt). Rendelése fokozott figyelmet igényel az anamnézisből ismert, egyéb gyógyszerekkel szemben kialakult hozzászokás, ill. abúzus esetén. Huzamosabb szedésének abbahagyásakor elvonási tünetek (izgatottság, alvászavar) jelentkezhetnek. Óvatosan, redukált adagban adandó vese-, ill. májbetegeknek.”

Ezek után már csak az a kérdés, miért nem derül ki a hozzászokás veszélye a gyógyszerhez mellékelt információból? Miért nem tudhatja a Valerianát jóhiszeműen szedő vásárló, hogy nem ugyanazt a hatást éri el, mintha macskagyökérből készült teát vagy kivonatot fogyasztana?

Tehet-e ilyet büntetlenül az emberekkel a gyártó, a forgalmazó és mindenekelőtt az engedélyező hatóság? Belefér mindez a hatályos törvényeinkbe? Megfelel a betegek jogait védő előírásoknak?
Aki tudja a választ, kérem, tudassa a Natúrsziget olvasóival.

Kürti Gábor